Meghozni a kedvet

A célunk az, hogy beláttassuk diákjainkkal: a kérdezés és az érvelés adott esetben fontosabb az erkölcsi kérdések megoldásakor, mint maguk a válaszok. A viták és beszélgetések során bizonyos helyzeteket, cselekvési módokat vitat(hat)unk meg, közben megtanulunk mérlegelni, a jót és rosszat megkülönböztetni, melynek eredményeképpen „élesben” is könnyebb lesz hatékonyan, „jól” dönteni. Ehhez azonban fel kell keltenünk a részvevő diákok érdeklődését, kutatási kedvét, hogy a felfedezés örömén keresztül magukénak érezhessék az adott kérdéskört, illetve a kérdések és reflexiók szerint úgy alakíthassák a beszélgetés fonalát, hogy egyfajta „sorsközösséget” teremtenek a beszélgetőpartnerek egymással (ide értve a kommunikációt (Jaspers) moderáló tanárt is), sőt magukkal a problémákkal is. A beszélgetést egyre tágabb körre kell kiterjesztenünk, hogy végül azok is részesei lehessenek a problémamegoldásnak, akik korábban ettől elzárkóztak, vagy akik túlságosan visszafogottak ahhoz, hogy önként nyilvánosan osszák meg véleményüket, értelmezéseiket. A beszélgetések hatékonyabbá tétele érdekében ajánlunk egy egyszerű, a kommunikációt is könnyítő módszert.

Készítsünk kártyákat, melyekre az alábbi – diákok által gyűjtött és alkalmazott – beszédfordulatokat írunk. Ezeket a diákok kezdetben a beszélgetés folyamán tetszés szerint használhatják, sőt ki is egészíthetik, finomíthatják azokat.

Kezdetben ezeket használhatjuk:

• Ez a felvetés nagyon elgondolkodtatott / elgondolkodtató, ugyanis...
• Ez a felvetés felettébb elgondolkodtató, mindazonáltal...
• Ez még igaz is lehet(ne), akkor ha...
• Részben egyetértek ezzel, mert...
• Az én álláspontom szerint...
• Visszautalva az eredeti problémára, azt gondolom, hogy...
• Korábban én is hasonlóképpen (hasonlókat) gondoltam, ám az imént megváltozott a véleményem róla, mert...
• Lehet, hogy én is ezt gondolnám, amennyiben...
• Helyes ez az elgondolás annyiban, hogy...
• Nem teljes mértékben értek egyet veled (az előttem szólóval), mert...
• Én nem értek egyet ezzel (az állásponttal / érvvel / ellenérvvel / indoklással), mert...
• Én ennek épp az ellenkezőjét gondolom, ugyanis...
• Úgy gondolom, hogy túlságosan elkanyarodtunk az eredeti témától, tehát...
• Én egyetértek ezzel, mivel...
• Csak látszólag vagyunk különböző véleményen, hiszen...
• Nem vagyok képes megérteni az álláspontod, mert...
• Én ezt vallom, mert...
• Én is ezt gondoltam egészen addig, míg rá nem ébredtem arra (míg fel nem ismertem azt), hogy...
• Ez igaz lenne, ha...
• Ez az érv annyiban helytálló, hogy... viszont helytelen abban a tekintetben, hogy...
• A két érv(elés) / érvrendszer nem zárja ki egymást, hiszen...
• Úgy látom, hogy...
• Nem vagyok ugyan bizonyos abban, hogy...
• Kétségeim támadtak azzal kapcsolatban, hogy...
• XY meglátása nagyon helyes, és ebből kiindulva arra következtetek, hogy...
• Ez ellent mond a józan ész (a logika) alapvető szabályainak, hiszen...
• Az eddigiekkel egyetértek, ám most egy új szempontra szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen...
• Az eddig tárgyaltak teljesen más megvilágításba kerülnek, ha azt állítjuk, hogy...
• Az elhangzottak alapján korábbi állításomat felülbírálom, mivel belátom, hogy...
• Ha összegezzük az eddig elhangzottakat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy...
• Miért / mi alapján gondolod úgy, hogy ..?
• Van-e okunk azt feltételezni, hogy...?
• Bármilyen meglepő is, úgy látom/arra a következtetésre jutottam, hogy...
• Semmi okunk azt tételezni, hogy...?
• Összegzésképpen arra jutottam, hogy…
• Ha jól meggondolom, mindebből arra következtethetünk csak, hogy…
• Véleményed/meglátásod /koncepciód/megérzésed szerint csak ez az egy hipotézis alakítható ki a kérdés megoldására, vagy esetleg elképzelhető más megoldás is. Ha igen, milyen más alternatívákat tartasz elfogadhatónak?

Felszabadulás

Amikor már mélyebben belemerültünk a beszélgetésbe, és látjuk, hogy mely diákok húzódtak háttérbe, vagy tudatosan elhallgatják személyes véleményüket akkor a kártyákat kiosztjuk közöttük (pl. véletlenszerűen húznak), és a beszélgetés egy bizonyos pontján arra kérjük őket, hogy a náluk lévő kártya alapján reflektáljanak az addig kifejtettekre. Ezáltal ők is hagyják bevonni magukat, hiszen egyfelől feladatot hajtanak végre, másfelől pedig kezdetben a kártya mögé bújhatnak – mondván: nem feltétlen saját véleményüket hangoztatják, hanem amit a sors a kártya révén kiutalt nekik. A tapasztalat azt mutatja, hogy idővel hozzászoknak a szerepléshez, és szabadon fejtik ki önálló meglátásaikat is. Ezen igen egyszerű módszer másik nagy előnye, hogy a diákok szókincse, érvelési technikája ezen a téren igen gyorsan fejlődik, természetessé válik.

Ha sikerrel vonjuk be a diákokat a beszélgetésbe, akkor nemcsak a tananyag vonatkozó elemeit teljesítjük, hanem számos összetettebb kompetenciát leszünk képesek kialakítani, illetve egy idő után fejleszteni. Amellett, hogy az egyes diákok személyes tapasztalatokhoz, élményekhez jutnak, s ezáltal személyiségük gazdagodik, emellett a közösségformálásban is nagy szerephez juthat egy egyszerű, de személyesnek, sajátnak tekintett / érzett beszélgetés. Az interszubjektív tapasztalatok révén erősödik a nyitottság érzése, az empátia, a szűkebb közösségen belül ezáltal hatékonyabban kezelhetők a felmerülő problémák.

Farkas Zoltán cikke