Vizet nyelő dolina, szomjazó víznyelő

Karsztos táj a Pádis-fennsík keleti részén "Karsztos területeken a csapadékvíz mélybeszivárgását a víznyelők jelzik. Ezek tölcsérszerű mélyedések."
Gyakran olvashatunk ilyen és ehhez hasonló mondatokat földrajzkönyvekben, tankönyvekben. Talán nem hibásak ezek a mondatok, mégis könnyen félrevezethetnek minket.
Mi is az a víznyelő? Vajon tényleg tölcsér alakú? Szivárgó vizek elvezetője? Igaz ez a dolinára is? Miben különbözik akkor a töbörtől?
Az igazság az, hogy karsztos területeken leginkább a dolinák, azaz a töbrök területén van szabad szemmel alig érzékelhető elszivárgás, tehát a legtöbb dolina is képes "vizet nyelni", mégsem nevezzük víznyelőnek. A lassú elszivárgás így a dolinák jellemző tulajdonsága.
A víznyelő abban különbözik a dolinától, hogy mindig vezet hozzá egy hosszabb-rövidebb völgy és a csapadékos periódusokban a völgyben folyó, gyakran igen nagy mennyiségű vizet is képes elnyelni. Ha a víznyelő működik, a hozzávezető völgyben hömpölygő víz egészen látványosan tűnik el a föld gyomrába. Szárazabb időszakokban viszont a "szomjazó" víznyelő is kénytelen beérni az "elszivárgással", de nem ritka az sem, hogy csapadékvíz hiányában a víznyelő egyáltalán nem működik.
A víznyelő alakja valóban különbözik a dolináétól, de nem egységesíthető, nehéz általános jellemzőket írni róla. Ritkán tölcsér alakú, gyakrabban egy sziklafal tövében vakon végződő patak jelzi, hogy víznyelővel van dolgunk.

Pádisi víznyelők nyomában

Az Erdély és Partium határán fekvő romániai Bihar-hegység szívében található Pádis-fennsík a karsztjelenségek paradicsoma. Érdemes megvizsgálni milyen víznyelő-típusokkal lehet itt találkozni, és azt is, hogyan viselkednek ezek az év szárazabb és nedvesebb szakaszaiban. No és vajon milyen az alakjuk? Mindenki próbálja meg maga eldönteni!

Az első két képen ugyanaz a víznyelő látható tavasszal és nyáron. Tavasszal, a hóolvadás után ez a víznyelő mindig működik, hisz bőven van vízutánpótlás.
A víznyelőbe dőlt nagy szikla alatt jól látható (és el is képzelhető), a nagy robajjal hömpölygő, fehéren fodrozódó patak.
Ez a vízmennyiség hősünk torkán minden nehézség nélkül átáramlik, hogy aztán a felszínalatti járatokon tovább folytassa útját a mélybe.

A nyári, szárazabb időszakban víznyelőnk nem kap elegendő vizet, így kénytelen a szivárgó vizekkel beérni, de leggyakrabban, a teljesen száraz nyelő, tétlenségre van kárhoztatva.
A képen jól látszik, hogy a növények benőtték, és ha nem tudnánk, hogy tavasszal micsoda munkát végzett, el se hinnénk róla, hogy mire képes. A bedőlt nagy szikla persze nyáron is ott van, de a zöld növények takarása miatt nehezebben kivehető.
És, hogy milyen az alakja? Víznyelőnk tulajdonképpen a hozzávezető, vakon végződő, patakvölgy szakadékszerűen kimélyülő és kiszélesedő végpontja.

Nem messze az előző víznyelőtől egy másikkal találkozni. Ez a nyelő kevésbé látványos: szerényen húzódik meg egy sziklafal tövében.
A száraz időszakokban csak szakavatott szem fedezheti fel, hogy a "kavicsos út" valójában a kavicsos patakmeder helye. Ilyenkor szinte lehetetlen megtalálni, hol is nyel a víznyelő. Csapadékosabb időszakban viszont a vizet kedvelő növények között csörgedező patakot követve, könnyebben rábukkanhatunk végpontjára.
Néhány hónap alatt nagyon megváltozhat egy víznyelő környéke. A csapadék nemcsak a vízbefolyást teheti láthatóvá, hanem a víznyelő környéki növényzetben is jelentős változásokat okoz (vízkedvelő fajok megjelenése stb.).
A Bihar-hegység egyik legkedvesebb erdei tisztásán, a Ponor-polje közepén kanyargó patak, hirtelen, váratlanul ér véget a medenceszerű tisztás szélén.
Igen érdekes víznyelő ez, semmi sem jelzi érkezését: a patakvölgy nem mélyül, nem szélesedik, nem bújik sziklafalhoz, hanem a füves réten egyszer csak vége lesz. Ez a víznyelő az év minden szakaszában működik, egy egész patak vizét nyeli el télen, nyáron. Tavasszal azonban, hóolvadáskor, annyira megnő a víz mennyisége, hogy víznyelőnk nem tud vele megbirkózni!
A minden oldalról zárt kis erdei tisztás zavaros vizű tómedencévé alakul át ilyenkor: a visszaduzzadt patak vize elönti a füves rét egy részét!

A változatos bihari víznyelők példája nagy általánosságban is igaz.
A vizet nyelő víznyelők szeszélyesen nyelnek: néha egészen szárazak, máskor meg annyi vizet kapnak, hogy alig, vagy nem képesek vele megbirkózni.
És akkor azzal az esettel még nem is találkoztunk, amikor a hegy belsejében emelkedő karsztvízszint oly magas lesz, hogy a víznyelő elkezd karsztforrásként működni... Ezzel aztán tényleg a feje tetejére állt világ! Ahhoz azonban, hogy ilyet láthassunk, már egy kicsit messzebb kellene kalandoznunk...

Barta Géza