Egy felmérés szerint, bár a szülők többsége tisztában van vele, hogy az információs szupersztrádán nemcsak hasznos, érdekes vagy éppen vicces oldalakra bukkanhat gyermeke, hanem más, ízléstelen, perverz, vagy korának nem megfelelő, ezért lelkileg romboló képekre és szövegekre is, gyakorlatilag mégsem tesz semmit azért, hogy gyermekét ezektől az információktól megóvja.

Az Egyesült Államokban elvileg létezik olyan szoftveres eszköz, mellyel a gyermekeknek nem ajánlott weboldalak kiszűrhetők, a gyakorlatban azonban ez ott sem igazán működik. (A szex, drog, szekta és egyéb elszánt hirdetők sikeresen játsszák ki a rendszert.) Magyarországon azonban egy ilyen védelmi eszköznek még csak a lehetősége sem adott, ezért más módon kell gyermekeinket megóvnunk az interneten keresztül jelentkező veszélyektől.

Ennek egyik lehetséges módja az, ha mindent megteszünk azért, hogy a kicsi ne találkozzon a nem kívánatos személyekkel és tartalmakkal. Ez azonban túlságosan nehéz, valószínűleg erőnket meghaladó feladat. Nem állhatunk folyamatosan a háta mögött, amíg internetezik, hogy lássuk, milyen oldalakat néz, és az sem igazán szerencsés, ha olyankor kutatunk az általa letöltött információk után a gépen, amikor ő nincs otthon, és nem látja. Senki sem szereti, ha figyelik, ha nyomoznak utána. Az ilyesmi csak arra jó, hogy elveszítsük a bizalmát, és legközelebb, ha valamilyen internetes tevékenységét el akarja titkolni előlünk, a könyvtárban vagy a barátjánál használja a számítógépet.

Annyit persze elővigyázatosságból megtehetünk, hogy az Internet-hozzáféréssel felszerelt gépet a nappaliban helyezzük el, így, ha nem is bámuljuk folyamatosan, jöttünkben-mentünkben mégis vethetünk egy-egy futó pillantást a monitorra. Szerencsés továbbá, ha valamelyest korlátozzuk a netezéssel töltött időt, (és általában, a számítógépezéssel töltött időt), és ügyelünk rá, hogy gyermekünknek másfajta tevékenységekre, és pihenésre is elég ideje maradjon. (Este kilenc-tíz óra után már nemcsak azért tanácsos kikapcsoltatni a számítógépet, hogy csemeténk időben ágyba bújhasson, hanem azért is, mert, mint ahogy az utcán, az interneten is másfajta emberek járkálnak sötétedés után.) Ezen felül viszont marad a felvilágosítás és a bizalom.

Könnyebb dolgunk van, ha mi magunk is gyakorlott internetezők vagyunk, és ismerünk már egy-két aljas reklámtrükköt, és a személyes információk kicsalására szolgáló egyéb beetetési technikát. Nem kell azonban akkor sem kétségbe esnünk, ha gyermekünk világosít fel minket olyan alapvető fogalmakról, mint "chatroom", "newsgroup" vagy "ICQ".

Biztos, hogy az előttünk járó generációk a technikai újítások terén mindig is jobban ki fognak igazodni a világban, ez nem jelenti azonban, hogy ne lenne szükségük szüleik élettapasztalatokon nyugvó bölcsességére és óvatosságára. Meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy bármi, amit az Interneten olvas vagy hall, az lehet igaz, de ugyanúgy hazugság is. Bárki, akit a neten keresztül megismer, lehet az, akinek mondja (és fényképen mutatja) magát, de lehet valaki egészen más is.

Az az óvatosság, melyre az idegen emberekkel kapcsolatban megtanítottuk, amikor elkezdett az utcán egyedül közlekedni, az internet használatára is vonatkozik. Ugyanúgy, ahogy nem megy át az úttesten, ha piros a lámpa, és nem kóborol el idegenekkel, a világhálóra kapcsolódva sem tehet meg bármit, gondolkodás nélkül, felelőtlenül.

A legfontosabb biztonsági szabályok, amelyeket el kell mondani gyermekeinknek, a következők:

1. Soha ne adj ki magadról személyes információt! Akár beszélgetőpartnered, akár egy weboldal regisztrációs oldala kéri a neved, címed, telefonszámod, iskolád vagy szüleid címét, ne add meg automatikusan, légy gyanakvó! (Legjobb esetben is egy reklámiroda adatbázisában találod magad pillanatokon belül.)
2. Légy óvatos az ismeretlen feladójú levelekkel! Egy e-mail cím sajnos könnyen kerülhet illetéktelen kezekbe, és válhat eszközévé reklámnak, vírusok terjesztésének vagy perverz üzeneteknek egyaránt. Legjobb, ha az ilyen leveleket egy gyerek nem nyitja föl, hanem először a szüleinek mutatja meg.
3. Az illegális tartalmú oldalakról, üzenetekről értesítsd a felnőtteket! Legyen az drogterjesztés, pedofília, állatkínzás vagy terrorcselekményre való felbujtás, szólj róla a tanáraidnak, szüleidnek. Általában bíztassuk arra gyermekeinket, hogy, ha valami felháborította, vagy megijesztette, mutassa meg, beszéljünk róla.
4. Kerüld az olyan fórumokat, chat szobákat, ahol túlságosan vad és bizarr témák forognak! Ezek a témák ugyan csábítóan izgalmasnak tűnhetnek egy tinédzser számára, de nagy veszélybe is sodorhatják őt. Az internet arctalansága, inkognitója kedvez a perverzek, erőszakosan térítő bolondok és a mindenféle csalásban utazó bűnözők felbukkanásának.
5. Soha ne találkozz internetes ismerőssel szüleid tudta és engedélye nélkül! Az első találkozásra nyilvános helyen, lehetőleg szülői (de legalább baráti) kísérettel kerüljön sor. (Ne feledd, a magát 17 éves lánynak kiadó levelezőpartnered akár egy 50 éves, fogatlan cukrosbácsi is lehet!)
6. Légy óvatos a lázítókkal szemben! Bárki, aki szüleid, iskolai tanulmányaid, vallásod vagy a társadalmi szabályok ellen lázít, (még, ha igazság morzsák lehetnek is mondandójában), akarva-akaratlanul ártani próbál neked. Ha kételyeid vannak, esetleg tanácstalan vagy a jövőddel kapcsolatban, a téged ismerő, és szerető felnőttekkel és barátokkal beszéld meg azt!
7. Válassz nemsemleges felhasználó nevet! Ez a legjobb módja annak, hogy elkerüld az erőszakosan ismerkedni vágyókat és a szexuális zaklatásnak is beillő perverz beszólásokat.
8. Ne rendelj semmit, és ne jelentkezz semmire, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Nem minden az, aminek látszik egy képernyőn, vagy reklámszövegen keresztül. Az interneten keresztül még annyi információt, benyomást sem szerezhetünk egy cégről, vagy vállalkozóról, mintha legalább az irodáját látnánk vagy személyesen találkoznánk vele.

Az Internet tehát nemcsak tudást, szórakozást, és távoli kultúrák, emberek megismerését nyújthatja (bár szerencsére leginkább ezt teszi), hanem a perverzek, csalók és egyéb bűnözők tevékenységéhez is ideális terepet szolgáltat. Csak azért, mert gyermekünk otthon szem előtt van, amikor netezik, még nem biztos, hogy biztonságban tudhatjuk. Fel kell készítenünk azokra a veszélyekre is, melyeket mi, mai szülők, kamaszkorunkban még csak elképzelni se tudtunk volna.