A hordozható számítógépek egyre inkább elérhető árúak és ebből származóan egyre népszerűbbek. Talán nemsokára megérjük azt is, hogy nemcsak az egyetemeken, hanem a középiskolákban is felbukkan a tanulók kezében. Ez első hallásra utópiának tűnhet, de az tény, hogy Amerikában az egyetemek legalább harmadára már csak úgy lehet beiratkozni, hogy a hallgatónak van saját használatú hordozható gépe. Külön haszon mozgásszegény világunkban, hogy ez a géptípus nemcsak a szellemnek ad elfoglaltságot, hanem a testet is alaposan edzi, mert ha a gép súlyán kívül a tartalék akkumulátorokat, a töltőt és magának a hordtáskának a súlyát is beleszámítjuk az összsúlyba, akkor egy legalább 5 kg-os súlyzó állandó magunkkal hordását vállaljuk fel önként.
A kezdet
Sok vita zajlik arról, hogy az első hordozható gép mikor jelent meg, de azt mindenki elismeri, hogy 1973-ban Alan Kay egy hordozható számítógépet álmodott meg, amit Dynabook-nak neveztek el. Ez egy könyv méretű, hordozható számítógép, ami vezeték nélküli hálózati csatlakoztatást, jó minőségű színes képernyőt és igen nagy számítási teljesítményt foglalt volna magába. A terv ugyan terv maradt, de Kay meggyőzte a Xerox kutatási vezetőit, hogy dolgozzanak az elképzelésén. Végül összeállították az akkoriban rendelkezésre álló csúcstechnológiából az Alto névre keresztelt gépet, ami valójában egy miniszámítógép volt 256 KiB memóriával, egérrel, cserélhető merevlemezes háttértárral. Grafikus felületű operációs rendszere(!) szöveget és képeket is képes volt megjeleníteni képernyőjén, sőt hálózati képességekkel is felruházták: az első modemes munkaállomásnak tekinthetjük. Kay a hardver megálmodása után szoftvereket is tervezett, amelyek a mai grafikus felületen futó alkalmazások ősének tekinthetőek.
Az első valóban hordozható gép 1975-ben jelent meg: az IBM 5100. Az IBM PC-t hat évvel megelőző készülék kicsit több mint 20 kilót nyomott, beépített 5"-es katódsugárcsöves monitort, billentyűzetet, kazettás háttértárat rejtett a ládájában. Tizenkét különböző változata készült, amelyek memóriamérete 16 és 64 KiB között mozgott. A modell ára 20 ezer dollár körüli volt, ami nem tette túl vonzóvá. Hat hónappal a piaci megjelenése után az IBM megszüntette a gyártását.
Az első igazi, használható laptopot 1979-ben a brit William Moggridge tervezte a Grid Systems Corporationnél. A Grid Compass súlya egyötöde volt az akkoriban használt masinákénak. A készüléket többek között a NASA használta űrsikló programjában a 80-as évek elején.
Polgári alkalmazásra, és igen nagy piaci sikerre az 1981-ben Adam Osborne által megalkotott Osborne 1 számíthatott volna, ha a tervező nem követi el azt a hibát, hogy a gépe sikerét látva annak fejlesztési költségeinek megtérülése előtt nem jelenti be, hogy már a gépe továbbfejlesztett modelljével is hamarosan megjelenik a piacon. Ez a kis kiszivárogtatás azt eredményezte, hogy a remek képességekkel rendelkező, 10 kg tömegű gép megrendelései leálltak, illetve a korábbi megrendelők is visszakoztak, az új modellre vártak. A saját operációs rendszerű és szoftverű, billentyűzettel, két floppymeghajtóval és egy 5"-es képernyővel egybeépített gépet tervezője juttatta csődbe.
Egy kis rendszerezés
A hordozható gépek elnevezése a nyolcvanas években káosszá vált, mivel minden újonnan beszálló gyártó saját fantázianevet adott modelljének. A ma, többségében hivatalosnak elfogadott terminológia szerint a laptop az A4-es méretű papírlapnál nagyobb gép, ami ennél kisebb az a noteszgép, és ami már a tenyérben is fogható, az a PDA. A kettő közé került be 2002-től a tábla PC, aminek fő jellemzője, hogy a bevitel jellemzően nem a billentyűzetről vagy az egérről, hanem az érintőképernyős kijelzőjén keresztül tollal történik.
A hordozható gépeket súlyuk alapján is osztályozhatjuk: ami akkumulátorokkal együtt nehezebb mint 3 kg, az laptop, ami könnyebb, az noteszgép, míg a tábla PC 1 kg alatt van, a PDA pedig maximum 20 dkg-os.
Beindul a bolt
1982-ben az Epson piacra dobja a HX-20-at, ez az első noteszgép méretű hordozható számítógép billentyűzettel, szalagos tárolóval, beépített mininyomtatóval és kijelzővel. Az Apple is piacra lép: 1984-ben bemutatja az Apple IIc modellt, ami inkább noteszgép méretű kompakt gép volt, de egy asztali gép egybecsomagolásának is mondhatnánk. Az ennek ellenére népszerű készüléket a mai, szétnyitható formájú számítógépek megjelenése mosta le a piacról 1986-tól.
IBM PC Convertible
Amint az IBM bemutatta a PC Convertible-t 1986-ban, megváltozott a gyártmányok képe. A PC Convertible már igazi mai kialakítású laptop volt. Két 3,5"-es floppy volt benne, az Intel 8088 processzorát használta, de már 256 KiB-nyi memóriát kínált. A készülék 6 kilót nyomott, és gyakorlatilag ez a modell jelentette a laptopkorszak kezdetét.
Apple Powerbook100
Egyre kisebb, praktikusabb laptopok készültek ezután. Említésre érdemes ezek között a Compaq LT286 és az Apple Powerbook100 modell. Utóbbi kitűnt könnyűségével, az átlagnál jóval erőteljesebb akkumulátorával, gyorsabb, hatékonyabb processzorával, amellyel maga mögé utasított több 286-os és 386-os asztali PC-t is. Ráadásul az Apple a gépet megfizethető áron kínálta a többi hordozható PC-khez viszonyítva.
A fő gond ekkoriban még az, hogy az asztali gépekben is használt processzorokat lehet beépíteni a laptopokba, ezek viszont az akkumulátorokat igen gyorsan kiürítik. A megváltást 1990-ben hozta el az Intel, amikor elkészítette az első alacsony fogyasztású 80386SL processzort, amely igen népszerűvé vált ettől kezdve a hordozható számítógépekben.
A tápegységek is fejlődtek, amelyek tömege kezdetben igencsak nagy volt. A korai laptopokban 2 órás működést még 2:1 hardver-akkumulátor tömegarány biztosított, ami a kilencvenes évek végére 10:1-re javult. Körülbelül ma is ennyi, de ez annak köszönhető, hogy az utóbbi időben a hardver rész tömege csökkent gyorsabban, az igen lekarcsúsított lítium-ion akkuk tömegét már nem lehet látványosan csökkenteni.
Élesedő verseny
A nyolcvanas évek végétől a hordozható gépek gyártói már nem csak egymással versenyeztek, hanem az asztali gépek gyártóival is azok piacának elhódításáért. A színes képernyő először a Dell 386-os modelljeiben, az IBM ThinkPad 360 sorozatú gépeiben és az Apple Powerbook 165c és 180c modelljeiben jelent meg. A hálózat elérésére először faxmodemet, később hálókártyát, majd vezeték nélküli csatlakozási lehetőségeket építettek be. Egy mai noteszgép eladhatatlan, ha IrDa vagy Bluetooth nincs benne, de egyre inkább a Wi-Fi a követelmény.
1989-ben újabb frontot nyitott az IBM, amikor PC/XT-kompatíbilis mobil géppel lépett színre. A Poqet PC elbűvölte a szakembereket, és kijelölte a fejlesztés új irányát, amit 1993-ben az Amstad a PenPad gépével meg is nyitott. Ez a készülék tekinthető a mai PDA-k előhírnökének.
A hordozható gépeken használt operációs rendszerek 1996-ban kezdtek elválni az asztali gépekétől azzal, hogy a Microsoft megjelentette a Windows CE 1.0 rendszerét, amit kifejezetten hordozható gépekre fejlesztettek ki.
Az ugyancsak 1996-ban megjelenő Palm Pilot gépek pedig már azokat is meghódítják, akik nem értenek az informatikához, csak notesznek, zsebszámológépnek vagy telefonregiszternek akarják és tudják használni a számítógépüket. A sikerhez persze szükség van egy újdonságra: a memóriakártyák elterjedésére, ami biztosítja a sok adat mozgóalkatrész nélküli tárolásának lehetőségét.
Rozgonyi-Borus Ferenc
Felhasznált és ajánlott források
- Notebook, PDA - Computer Panoráma 2004.
- Alan Kay - http://www.uni-koblenz.de/~ghkamp/sdm2001/kay.html
- Osborne 1 - http://users.knoware.nl/users/stuurmn/osborn1.htm
- Poqet PC - http://mobile.biglobe.ne.jp/dokodemo/tokusyu/hata/005/5gazo2.html
