Ent, "akivel" egy erdei sétán is találkozhatsz

Tolkien meséi nyomán a magyar olvasó sok, számára idegen teremtménnyel ismerkedhetett meg. A hiba nem a készülékben, de nem is a nézőben van: az indogermán kultúrák körében élő mesés és mitikus lények joggal lehetnek különösek a számunkra. Igaz, tündérünk, sárkányunk, boszorkányunk, elvétve törpénk, óriásunk és varázslónk akad, azonban trollokkal, orkokkal, hobbitokkal nemigen találkozunk. Ahogy persze náluk sem elterjedtek az ördögfiókák, garabonciások, lúdvércek és táltosok.

Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorsát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és a szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak. (Göncz Árpád)

Tolkien meséi nyomán a magyar olvasó sok, számára idegen teremtménnyel ismerkedhetett meg. A hiba nem a készülékben, de nem is a nézőben van: az indogermán kultúrák körében élő mesés és mitikus lények joggal lehetnek különösek a számunkra. Igaz, tündérünk, sárkányunk, boszorkányunk, elvétve törpénk, óriásunk és varázslónk akad, azonban trollokkal, orkokkal, hobbitokkal nemigen találkozunk. Ahogy persze náluk sem elterjedtek az ördögfiókák, garabonciások, lúdvércek és táltosok.

Gollam, Pannonföldén találkozhatunk-e vele?

Lássuk tehát, hogy milyen hősök színesítik a mi Középföldénket! Máris le kell azonban szögeznünk: a magyar hiedelemvilág nem igazán gazdag a mitikus természetfeletti lényekben. Számos néprajzkutató kereste ennek a hiánynak az okát, amiről Dömötör Tekla így ír A magyar nép hiedelemvilága c. könyvében:

"Ez az ok feltehetőleg főleg történeti. A pogány magyarság régi istenvilágát, szellemvilágát felcserélte a keresztény istenvilággal. A nép még feltehetőleg őrizte egy ideig emléküket. Minthogy azonban a környező népek kizárólag indoeurópai nyelveket beszélő népek, ezeknek mitikus lényei feltehetőleg jelentősen különböztek a magyar nép természetfölötti lényeitől, s így a régi magyar képzetek nem kaptak további tápot, megerősítést."

S már csak egy utolsó kis útravaló, mielőtt belépnénk meselényeink képzeletbeli panoptikumába! "Itt meg kell említenünk még egy kérdést - folytatja Dömötör Tekla -, amely nem magyar sajátság, hanem egész Európában hasonló: a mesék szereplőit és a néphit mitikus alakjait egy és ugyanazon szóval jelölik, de tulajdonságaik, funkcióik és valóságértékük nem azonosak."Lássuk tehát, hogy milyen hősök színesítik a mi Középföldénket! Máris le kell azonban szögeznünk: a magyar hiedelemvilág nem igazán gazdag a mitikus természetfeletti lényekben.

Számos néprajzkutató kereste ennek a hiánynak az okát, amiről Dömötör Tekla így ír A magyar nép hiedelemvilága c. könyvében:"Ez az ok feltehetőleg főleg történeti. A pogány magyarság régi istenvilágát, szellemvilágát felcserélte a keresztény istenvilággal. A nép még feltehetőleg őrizte egy ideig emléküket. Minthogy azonban a környező népek kizárólag indoeurópai nyelveket beszélő népek, ezeknek mitikus lényei feltehetőleg jelentősen különböztek a magyar nép természetfölötti lényeitől, s így a régi magyar képzetek nem kaptak további tápot, megerősítést."

Tolkien sárkánya, neki van pannon párja

Ugyanis míg a mesehősök létüket a meséknek köszönhetik, s bennük legfeljebb csak a gyerekek hisznek, addig a mitikus (mondai) hősök hiedelemvilágunk valósnak hitt teremtményei. S akkor még nem beszéltünk mese- és mondavilágunk tősgyökeres kétlaki lényeiről! Ilyen "kettős" lény például a táltos, aki meséinkben ló, mondáinkban azonban bölcs ember, varázsló képében jelenik meg.
Tarisznyánk tele tudással, így most már semmi akadálya, hogy egy kis sétát tegyünk Pannonfölde különös lényei között!

Különös, hogy ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs. (Göncz Árpád)