A Learning Management Systems elnevezésű, az egyéni ütemű digitális tanulást segítő tananyagok használata rohamosan terjed. Noha ezek a tananyagok a legmodernebb technika vívmányait felhasználva segítik a digitális tanulást, sokszor nem figyelmen kívül hagyják a tanuló saját egyéniségét, tanulási stílusát, korábbi tudását stb. Egyre nagyobb igény mutatkozik olyan tananyagok iránt, melyek figyelembe veszik a tanuló egyéni igényeit, és a számára éppen megfelelő módszerrel az éppen megfelelő mennyiségű tudást szolgáltatják, hogy az egyéni tanulás a lehető leghatékonyabb legyen, és a lehető legjobban megfeleljen a tanuló céljainak.

A readingi egyetem kutatói olyan szoftverek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek képesek arra, hogy a felhasználó által kifejezett igényekhez igazodjanak. Az újítás abban áll, hogy a program felhasználva a tanuló utasításait, egy az egyéni igényekre szabott tanulási metódust és tartalmat szolgáltat. A program fejlesztői a tanulást egy tudásépítő folyamatként szemlélik. Úgy gondolják, hogy a tanuló egyéni tanulási viselkedésének és stílusának felismerése az az alapvető funkció, amellyel a digitális tanulóprogramoknak rendelkezniük kell. Ahhoz, hogy ezt a funkciót a tananyagba lehessen építeni, először is azonosítani kell a különböző tanulási szokásokat és preferenciákat, valamint valamilyen módon fel kell mérni a tanuló korábban megszerzett tudásának szintjét. Az alábbiakban ismertetjük, hogy milyen módszerrel hajtották végre ezt a feladatot a readingi egyetem kutatói.

A "tanulási stílus" egyszerűen az a módszer, amelyet a tanuló a legalkalmasabbnak tart, hogy új tudást szerezzen, és megjegyezze a tanultakat. Mindenkinek van egy kedvenc tanulási stílusa. Tanulási stílusunk ismerete és megértése segít abban, hogy hatékonyan tanuljunk. A program tervezőinek tehát kategóriákat kell felállítaniuk, melyekbe a különböző tanulási stílussal rendelkező felhasználókat besorolhatják, annak érdekében, hogy mindenkinek a számára legmegfelelőbb tanulási környezetet tudják biztosítani. Ezek a kategóriák tehát azokat a felhasználókat fogja egyesíteni, akik hasonló módon, hasonló minták alapján érzékelik és értelmezik a különböző helyzeteket.

A tanulási stílusoknak sokféle osztályozása létezik. A legegyszerűbb és a legelterjedtebb az érzékelési stílus, amely az alapján különböztet a tanulók stílusa között, hogy az információ melyik érzékszerv általi érzékelését tartják leghasznosabbnak. Ezek alapján megkülönböztetünk vizuális (látás általi), hallás általi, illetve érintés, tapintás, mozgás, mozgatás általi tanulási módokat, noha legtöbben e módszerek kombinációit alkalmazzák az információk megszűrésére és kezelésére. A program fejlesztő számára az a fontos, hogy e módszerek alapján többféle opciót kínáljanak, melyek közül a tanuló választhat.

További osztályozási lehetőség lehet, amennyiben azt vizsgáljuk, hogy a tanulók hogyan reagálnak az információkra.E nézőpont a következő kategóriákat eredményezi: aktív, elgondolkodó, érzékelő és intuitív. Az aktív tanuló úgy érti és jegyzi meg legjobban az információt, ha lehetősége van csinálni vele valamit, például megbeszélni, alkalmazni vagy elmagyarázni valakinek. Az elgondolkodó tanuló, éppen ellenkezőleg, először szereti átgondolni az információt mielőtt "kezdene vele valamit". Az érzékelő tanuló inkább tényeket jegyez meg, míg az intuitív inkább a lehetőségek, kapcsolatok felfedezését preferálja.

Ezen kívül a tanulókat további két csoportba oszthatjuk a szerint, hogy hogyan szeretnek hozzájutni az információhoz, adott esetben a tananyaghoz. Az egyik csoport a folyamatos a másik a globális tanulási stílussal rendelkezők. A folyamatos tanulók lépésről lépésre, logikus sorrendbe állított egységenként szeretnek közelíteni a megoldáshoz, a globális tanulók számára megfelelőbb, ha egyszerre ismertetnek velük egy általános képet az adott kérdésről, melyen aztán saját logikájuk alapján dolgozhatnak.

E három dimenzió alapján kapott eredmények segítenek abban, hogy fel lehessen térképezni a felhasználó tanulási igényeit. A program fejlesztői ezek után olyan tartalmat és módszereket építenek föl, mely megfelel az egyes tanulók stílusának, szükségleteinek. Például a vizuális tanuló típusnak több vizuális segítségre van szüksége, mint például grafikonok, képek vagy táblázatok. A hallás általi tanulást preferálóknak inkább hangfájlokat igényelnének, mint például egy hangfelvételt, melyen valaki elmagyarázza a tananyag bonyolultabb részeit.

A tanulási stílus feltérképezése, és az annak megfelelő tanulási módszer szolgáltatása azonban csak az egyik részét képezi az egyéniesített tananyagnak. Ahhoz ugyanis, hogy a tanulás valóban hatékony lehessen számításba kell venni, hogy a tanuló milyen tudással rendelkezik az adott témáról. Ezért a különböző tudásszintekhez különböző tartalom társul. A tudásszint meghatározza, hogy a tanuló milyen tananyagokat és milyen módszerrel sajátítson el. Az egyetem kutatói három kategóriát képeztek a tanulók korábbi tudásszintje alapján, és ezekhez a kategóriákhoz a szinteknek megfelelő tanulási tempót és módot társítottak.

Így a tanulók, akik "kevés" tudással rendelkeznek az adott kérdésről, több segítségre szorulnak. Irányításra és támogatásra van szükségük. A tanulás során kevés autonómiát éveznek, a tananyagok rendszerezettek, és lépésről lépésre vezetik végig a tanulót az elsajátítandó anyagon. Azok a tanulók, akiknek "elegendő" tudásuk van, nagyobb rugalmasságot és autonómiát igényelnek tanulás közben. Értik az adott téma alapvető kérdéseit, így nem szorulnak annyira oktató segítségére. A "jó" tudásszinttel rendelkező tanulók nagy szabadságot élveznek a tanulási folyamat során, és nagyobb rugalmasságot igényelnek, hogy átugorhassák a tananyag bizonyos részeit, amelyeket már ismernek.