A hetvenegy éves művész Szegeden született 1934. január 10-én. Hatéves korában kezdett ismerkedni a fekete-fehér billentyűkkel, melyekkel életre szóló barátságot kötött. Előbb zeneiskolába, majd zeneművészeti szakiskolába járt, utána pedig elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát is, hol tanári és művészi diplomát egyaránt szerzett. A Minisztériumtól veszprémi és nagykőrösi zenetanári állásajánlatot kapott, de ő (szerencsénkre) más állást választott. De ne siessünk ennyire!

Még főiskolás volt, amikor a Thököly úti Szeged étteremben "vendéglátózott" a világ egyik legjobb gitárosával, Szabó Gáborral. Széles volt a repertoár, és a napi divatos slágereket éppoly pontosan játszották, mint a világhírű klasszikusokat. A "Bolyongok a város peremén", a "Kék ég", a "Valaki szeret engem" vagy a My Fair Ladyből a "Ma éjjel táncolnék" című dal úgymond kötelező irodalom volt számukra. A fiatal zongorista pedig nemcsak precízen játszott, de a maga örömére (és a publikum tetszésére is) némi improvizációt is belecsempészett a dallamokba. Erre figyelt fel Zsoldos Imre is, ki a Magyar Rádió Tánczenekarába invitálta a fiatal fiút. Ment is 1958-ban, és munkahely szempontjából ki sem tette lábát azóta az intézményből, hiszen munkakönyvében azóta is ez az egyetlen név szerepel: Magyar Rádió. És a munka elkezdődött.

Sokféle stílust elsajátított, hangszerelte a műveket, de arra is nyílt lehetősége, hogy saját számokat komponáljon. Az akkoriban klasszikus big band-et játszó csapatban olyan kollégák közé került, mint a Zsoldos fivérek, Berki Géza vagy Slotthauer József. Az akkori formáció összetétele miatt nem volt alkalmas bizonyos zenei stílusok játszására (lírai szerenádok, sanzonok), ezért 1963-ban létrehozta és elnevezte a Stúdió 11 zenekart, melyet máig vezet. A negyvenéves zenekarban az alapítók közül mára Söptei Gézával ketten maradtak, de olyan remek muzsikusokat szereztek meg a csapatnak, mint a szaxofonos Csepregi Gyula, a zongorista ifj. Rátonyi Róbert, a basszusgitáros Balázs Gábor vagy a doboknál ülő Debreceni Csaba. Az elmúlt 40 év során összesen 26 zenész muzsikált az együttesben, amelyben "dolgozni" ma is örömöt és respektust jelent. A tizenegy fős csapat pedig bejárta a világot, Ausztráliától Amerikáig, Németországtól Hollandiáig sokfelé szórakoztatták a közönséget.

Dobsa Sándor időközben több mint száz saját szerzeményt komponált, miközben dolgozott az MTV-ben és a Filmgyárban is. Sőt, ő maga is szerepelt néhány filmben, persze szigorúan zenészként. A Mici néni két élete című filmben például egy presszó teraszán ülve zongorázott Kiss Manyinak és Páger Antalnak, míg Szabó István egyik angol felkérésre készített filmjében a teljes zenekarral szerepel. Mivel a történet 1938-ban játszódik, némiképp át kellett maszkírozni a zenészeket, akik egy mulatóban a háttérzenét szolgáltatják. Dobsa Sándor nevéhez kötődik A régi idők focija című film teljes zenei kísérete, valamint Polgár Tibor filmjében az Én mellettem elaludni nem lehet című sláger is, amelyet az örökifjú Psota Irén előadása tett híressé. Boldog születésnapot kívánunk!