Gyógyítás mellett/helyett mágia
Nem volt idegen az orvoslástól a mágia sem, ami nem is olyan meglepő, hiszen a betegségek egy részét (fejfájás, a fejhez kötődő betegségek) a gonosz szellemek ténykedésére vezették vissza. Ezek ellen a korabeli felfogás szerint csak a természetfeletti erők segítségével lehetett hatékonyan fellépni. Gyakran folyamodtak amulettekhez, melyeknek anyaga, illetve a hozzá tartozó varázsige vezetett a gyógyuláshoz. Az egyik feljegyzés szerint egy matet net szut nevű növény rostjaira négy csomót kellett kötni, majd ezt a fejre helyezni, hogy a csomók "megkössék" a betegségeket.
Gyakran mondtak varázsigéket a gyógyszerek bevételét követően, hogy a szavak mágikus ereje is növelje a szer hatékonyságát. Ezek minden bizonnyal növelték is a betegnek az orvosságba vetett bizalmát (placebo-jelenség). Giliszták, illetve bélféreg elleni betegségek kezelése során ezt mondogatták: "Oldoztassék el e teher, távozzék el a gyengeség, amelyet ebbe a gyomorba helyezett az, aki a hasán van (vagyis a giliszta), akit egy isten alkotott, egy ellenség alkotott." Egy másik mágikus szöveg így szólt: "szüntesse meg az isten azt, amit okozott (a giliszta) a gyomromban"
Voltak ennél sokkalta összetettebb és rejtélyesebb mágikus eljárások is. "... Az íbisz a csőrét a falába helyezi. Mondassék ez a varázsige egy agyagból való íbisz felett, csőre legyen megtöltve árpa belével. Tegyék a csőrét a seb nyílásába. Már Nebmaatré (III. Amenhotep) idején jónak bizonyult." (Valószínűleg Thot isten szent madarát ábrázoló szobrocskáról van szó.)
A szépség mindent megér!
Az orvoslással összefüggésben bővült a szépségápolásra vonatkozó ismeretek tárháza is. Ősz haj festésére fekete borjú vérét, teknősbéka páncélját, szamárpatát, vagy fekete kígyó zsírját alkalmazták. Igyekeztek megfejteni azt a titkot is, melynek segítségével maga az őszülés is elkerülhető, ebből a célból különféle szerekkel kísérleteztek. A hajnövesztő szerek iránt is nagy volt az érdeklődés, oroszlán, víziló, kandúr, kígyó, hegyi kecske zsírjából próbáltak hatásos szert kikeverni, azonban az ókorban inkább a paróka jelentette a kopaszodás leghatékonyabb "kezelési módját".
Különféle szereket alkalmaztak szőrtelenítésre, az arc megfiatalítására, a ráncok kisimítására, a bőr rugalmasságának visszaállítására pedig különféle kenőcsöket és arcvizeket vetettek be. Ezek már akkoriban is igen csak körülményesen előállítható, drága szerek voltak.
Előzzük meg a bajt!
Az egyiptomi orvoslás a megelőzés és az egészségmegőrzés területén ért el kimagasló eredményeket, voltaképpen ez képezte az egyiptomi orvostudomány gerincét. Higiénai ismereteik és szokásaik oly fejlettek és szerteágazóak voltak, hogy külföldön majd minden egyiptomit orvosnak néztek az ókorban.
Gondot fordítottak a változatos és vegyes táplálkozásra, ebből adódóan bizonyos ételek fogyasztásától el is zárkóztak. Ilyen volt a nehezen emészthető bab, mely kólikát okozhatott, a szomjúságot okozó só és hagyma, de tartózkodtak a halak, a tengeri állatok és a disznó fogyasztásától is a bennük található bélférgek miatt. Szarvasmarha vágását egy illetékes pap felügyelte, s csak a teljesen egészséges hús fogyasztását engedélyezte. A Nílus folyó vizét fogyasztás előtt már az ókorban is felforralták, ráadásul meg is szűrték. Mindenki saját ivópohárral rendelkezett, s azt is kimosták használat előtt.
A betegségek elkerülése végett havi böjtöt is tartottak, ezen felül havonta három alkalommal gyógyszerek (hánytatószerek, növényi főzetek, végbélkúpok) segítségével méregtelenítettek. Különösen kedvelt volt enyhe hashajtó hatású italuk a kyphi, aminek elkészítéséhez uborkát, tömjént, mastixot, málnát, ciprust, styraxot, calmust, aloét és meknun-gyantát használtak fel.
A szakrális életben nagy jelentőséget tulajdonítottak a test és a szent tárgyak tisztán tartásának, ezért előfordult, hogy naponta többször is fürödtek, lakásukat rendszeresen szellőztették, illatos növényekkel kifüstölték. Járványos betegségek idején a füstölésnek még nagyobb jelentőséget tulajdonítottak: az utcasarkokon máglyákat raktak, ennek segítségével egyrészt a betegségeket hordozó tárgyakat, ruhákat stb. elégették, másrészt a füst révén a betegséget is semlegesíthetőnek tartották.
A tisztaság ösztönözte az ókori egyiptomiak arra, hogy a pap- és katonagyermekeket körülmetéljék (ez már a zsidókkal való kapcsolat előtt is általános szokás volt), magát a szertartást-orvosi műveletet tűzkőből készített késsel végezték.
A nemi kicsapongás elkerülése végett papi törvények rendelkeztek a monogámiáról, s szigorúan büntették a mesterséges abortuszt is.
A temetési szertartások amellett, hogy szakrális események voltak, még fontos szerepet játszottak közegészségügyi szempontból is. A mumifikálási eljárások többek között arra irányultak, hogy a testet minél nagyobb épségben őrizzék meg, hiszen ettől függött a lélek túlvilági sorsa, de ezekkel az eljárásokkal megakadályozták meg a tetemekkel kapcsolatos betegségek terjedését is.
A csatornázás az öntözött területek nagyságának növelése mellett többek között azt a célt is szolgálta, hogy az poshadt állóvizeket levezessék, hiszen az állóvíz a szúnyoglárvák melegágya volt, viszont az egyiptomiak mindent megtettek azért, hogy a szúnyogok által terjesztett betegségeket elkerüljék (hálóhelyüket is hálóval védték).
Ez a magyarázata annak, hogy Egyiptom történetére nem voltak jellemzőek a járványok, viszont számos külföldi kereste fel az egyiptomi orvosokat.
Hírnév, dicsőség és javadalmazás
A diplomáciában felértékelődött a szakképzett egyiptomi orvosok szerepe. III. Hattusilis II. Ramszesz egyiptomi orvosaitól remélte szembetegsége kezelését; Kürosz perzsa király is Egyiptomból kért orvosokat, ahogy később Dareiosz is. Amikor pedig Egyiptomot meghódították a perzsák, akkor a szaiszi főpapot fogadta kegyébe elsőként a hódító király.
Számos görög filozófus és tudós kereste fel az egyiptomi papokat, s a görög orvostudományra is nagy hatást gyakorolt az egyiptomi gyógyászat, maga Hippokratész is merített ezekből a papiruszokból. Későbbi görög orvosi szövegekben szó szerinti átvételek olvashatók, s bár a görög orvoslás eredményei idővel meghaladták az egyiptomit, rövid időn belül az alexandriai orvoslás újra jelentős eredményeket könyvelhetett el. Ezek az ismeretek részint görög, részint pedig kopt révén arab közvetítéssel maradtak ránk.
A források nem tartalmaznak adatokat arra vonatkozólag, hogy milyen díjazásban részesítették a betegek az orvosokat. Így Diodórosz beszámolója alapján úgy vélhetjük, hogy igen széles körű volt az ingyenes orvosi ellátás. "Hadjárat idején vagy az országon belüli utazáskor mindnyájan gyógykezelésben részesülnek, anélkül, hogy sajátjukból kellene fizetniük; mert az orvosok az államtól kapják a fizetésüket." Tudunk olyan kézműves telepről, melynek önálló orvosa volt, s az is valószínűsítető, hogy állami alkalmazásban állt.
Felhasznált irodalom
Mayer Ferenc Kolos: Az orvostudomány története
Téka Könyvkiadó, Bp. 1988
Kákosy László: Ré fiai
Gondolat K. 1979
Hérodotosz: A görög-perzsa háború (142.)
Európa K. 1989
Dr. Kempler Kurt: A gyógyszerek története
Gondolat K., Bp. 1964
Bayer István: A drogok történelme
Aranyhal K., Bp. 2000
