A születések ideje: az első a Himnusz
1823. Ausztria túlélve a napóleoni háborúkat, maga mellett tudva a nemességet - adót emel és 40.000 újoncot parancsol. A dinasztiát segítő magyar köznemesség és arisztokrácia azonban felszisszen. Már túl vagyunk az 1811-es és az 1816-os devalváción. Az eladósodott birodalom tönkrezúzza a "csendes májusi esők és elhúzódó háborúk" gabonakereskedelméből vagyonosodó, építkező nemesi álmokat. A nemesi elégedetlenség hulláma zúg végig az országon. Megszületik a Himnusz, és megíródnak a Zalán futása első énekei.
"Közjáték" - elindul a reformkor
Az 1825-ben meginduló párbeszéd, az egyre komolyabban veendő országgyűlések aggodalmat keltenek a konzervatív birodalmi körökben. Hatalmas közadakozásból épül a Magyar Tudományos Akadémia, melynek első osztálya a magyar nyelv ügyéért harcol. Már sok-sok példányban hagyták el a nyomdát Széchenyi István politikai röpiratai: a Hitel, a Világ és a Stádium. Közkézen forognak, és szorgos kezek másolják, terjesztik Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósításait. A leggazdagabb mágnás és egy szegény zempléni nemesifjú egyaránt átalakítani próbálja a rendszert. És egyre több az olvasójuk, egyre több a társuk.
A birodalom visszavág..., és a magyar költészet újabb válasza a Szózat
1836. A hatalom megpróbálja a szellemet visszazárni a palackba, berekesztik az 1832-1836-os országgyűlést. Nem marad magyar visszhang nélkül. Kölcsey Ferenc búcsúja az országos rendektől szállóigévé válik: "Jelszavaink valának, Haza s haladás." Vörösmarty Mihály Szózat című műve is líra formájú szónoki beszéd: hatalmas érvsorozat - a magyar történelem - jelenti erejét.
A magyar nemesség és történelem
A 19. században, a nemzeti ébredés időszakában az identitást jelentő nemzeti nyelv, kultúra és történelem jelenti az alapvető kiindulási pontot. A klasszikus iskoláztatás nyomán a nemzet hősei antik példaképekhez válnak hasonlatossá, pl. "a magyar Hektor". A katolikus Habsburg dinasztiával való szembehelyezkedést kifejező protestantizmus is árnyalja a képet. Például Sárospatak epitethon ornansa: "a Bodrog-parti Athén" egyértelmű utalás az önirányító, demokratikus államra, amely legyőzte a despotikus perzsa birodalmat. A "kálvinista Róma" kifejezés pedig Debrecen öntudatát és a magyar Alföldet meghódító reformáció erejét egyaránt kifejezi.
"Édes hazám" - büszkeség és félelem az elmúlástól
"A kereszténység pajzsa" és a "hatalmas tölgyet megőrlő férgek", "rút, szibarita váz" ellentétpontjai között vergődik a magyar nemzeti öntudat. Erős - életerős! - tehát van jövője, vagy elpuhult, elhagyta ősei erényeit, ezért pusztulásra ítélt a nemzet. Az idézetek között lévő körülbelül 300 év jelzi azt a változást mely a közgondolkozásban végbement. A nemzeti lét kérdésére azonban még a 19. században is születnek hasonló válaszok. A dicső múlt és a satnya jelen ellentétpárja már az ókorban is gyakori volt. A két versben a legegyszerűbb feloldás talán az optimizmus-pesszimizmus, esetleg konzervatív-liberális fogalompárokban található meg.
Történelem a Himnusz soraiban
Az első és utolsó versszakok által alkotott keretben hat versszak utal a történelmi időre. A 2-től 6-ig versszakig egyértelműen a múlt, a 7-ben pedig átvált a jelenbe. A 2-3. versszak évszámokban: A 4-5-6. versszak évszámokban: 896-900 a honfoglalás 1442, 1443, 1456 Hunyadi János sikeres törökellenes harcai 1486 Mátyás király bécsi győzelme 124-1242 a tatárjárás 1526 Mohács 1541 Buda elfoglalása 1566 Szigetvár 1703-1711 testvérharc (kuruc-labanc) "a dicső múlt" "a bűnlajstrom" isteni ajándék isteni büntetés A 6. versszakban a korhoz, időhöz nem köthető balszerencsét a romantikus ellentétek fejtik ki. Summájuk - ".. s nem lelé honját a hazában" - készíti elő a 7. versszakban rejlő jelen időt. A "kőhalom", "siralom", "rabság" főnévi metaforái tökéletesen illenek a "jeremiád" műfajához.
Történelem a Szózat soraiban
A keretet jelentő 1-2. és 13-14. versszakok szónoki beszédre emlékeztető szerkezetet alkotnak. A megismételt felhívások között az érvek: a magyar történelem eseményei. Múlt Jelen Jövő 3-4. vsz. honfoglalás 4. vsz. Hunyadi János harcai 5. vsz. Rákóczi szabadságharc 6. vsz. "Él nemzet e hazán" reformkor <-> reakció 7. vsz. "Kér éltet vagy halált!" 8-9. vsz. "szív, ész, erő, akarat..." 10. vsz "jobb kor" 11-12. vsz. "nagyszerű halál" A sors kiszámíthatatlan (győzelmek és vereségek), a jövő bizonytalan - a magyarság a végzet kezében van.
A megidézett "ezredévnyi" történelem
"Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?" "... Óh hon! meghallasz-e engem" állítja, s kérdi Vörösmarty Mihály Zalán futása című művének első énekében. Tanúságtétel, emlékezet és buzdítás. Ez a történelem, és még sok minden más is. A nemzeti ébredés hajnalán született művek történelemszemlélete romantikus, a nemesi nemzetképet tükrözi. Klasszikus mintákat követve, de keletkezésük megismételhetetlen erejével idézik fel az akkori sorsdöntő napokat, időszakokat. Az ünnepekben - ma is - kiszakadunk a mindennapokból, a sodrásból. Ekkor szoktunk széttekintve nagyobb távlatokba helyezni életünk. Ehhez a másfajta nézéshez segít hozzá minket a magyar líra két klasszikus ikercsillaga: a Himnusz és a Szózat.
