A nagy kérdés

A nagy kérdés az, kit rejt a "P. mester" rövidítés. A szövegben Béla király jegyzőjének nevezi magát, de hát, ez nem segít rajtunk sokat, hiszen összesen négy Béla királyunk volt a történelem során! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha annak idején Anonymus, aki akkoriban egyáltalán nem volt anonim, egy egyszerű tollvonással odabiggyesztette volna a szövegbe, Béla király neve mellé, hogy hanyadik Béláról beszél! Akkor legalább azt tudnánk, hogy mikor élt, ha már a nevét volt olyan kedves szerénységből vagy az akkoriban szokásos rövidítéssel élve eltitkolni. De, mivel ezt nem tette, kénytelen a szöveg más jeleire hagyatkozni az, akit foglalkoztat a probléma. A betűk ugyanis sok mindenről árulkodhatnak!

Árulkodó betűk

Egy szöveg helyesírási sajátosságai minden esetben kormeghatározó szereppel bírnak. A helyesírás ugyanis nemcsak napjainkban változik viszonylag gyorsan, így volt ez évszázadokkal ezelőtt is, különösen, mikor a magyarul írónak nem állt rendelkezésére olyan abc, amely teljes egészében lefedte volna a magyar hangrendszert (a latin abc-ben nincsen sz, cs, zs, ö-ő, ü-ű). Ezt a problémát különböző korokban különbözőképpen hidalták át.

Anonymus ugyan latinul írt, de, minthogy a magyar őstörténetet foglalta írásba, igen gyakran kellett magyar neveket lejegyeznie. A szövegben többek közt ilyen magyar nevekkel találkozhatunk: Eleud, Zobolsu, Almus, Zemera (= Előd, Szabolcs, Álmos, Szemere).

Az "ő" hangot tehát az "eu" kettőshangóval, az "sz" hangot "z"-vel, a "cs" hangot pedig "s"-sel jelölte. És még egy árulkodó jelenség: a "Zobolsu" (= Szabolcs) név végén még ott fityeg egy magánhangzó, az ún. véghangzó, ami szintén árulkodik a kor nyelvhasználatáról: a magyar nyelvben ugyanis eleinte minden szó magánhangzóra végződött. Csak a XII. századtól kezdenek el lekopni a szóvégekről ezek a "felesleges" magánhangzók.

Fennmaradtak oklevelek, amelyek szintén ilyen helyesírási sajátosságokat mutatnak. Ezek többségében a XII. századból valók. Anonymus tehát az 1100-as években élt volna, II. Béla idején?

De mi van akkor, ha a Gesta szerzője szándékosan archaizált, azaz szándékosan régies helyesírást használt azért, hogy műve patinásabbnak hasson? Erre nem egy példa van az irodalomban, történetírók szerettek ilyeneket csinálni. Anonymus tehát élhetett akár a XIII. században is, ez esetben Béla király "sorszámának" helyes megfejtése III. Béla lenne.

A bizonytalanság fokozása, no, meg persze az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a legújabb kutatások szerint egy-egy kor helyesírása egyáltalán nem volt egységes: az ország egyik csücskében így, a másik csücskében meg amúgy írtak. Nem volt még akkor Tudományos Akadémia, hogy egységes helyesírási szabályzatot adjon ki! Így megint ott tartunk, hogy nem tudjuk időben pontosan elhelyezni a mű keletkezését. Addig pedig, amíg ez a kérdés nincsen tisztázva, teljesen felesleges a P iniciálé (azaz a díszített kezdőbetű) megfejtésén fáradozni.

Politikai célozgatások?

A szöveg nyelvi jelenségei sajnos nem vezetnek biztos megoldáshoz. Mibe lehet még kapaszkodni ilyenkor?

Abba, hogy talán a szöveg tartalmaz valamiféle utalást a keletkezése idejére vonatkozóan. Itt most nem anakronizmusra gondolunk, bár más esetben az is szóba jöhetne (ha például a szövegben Álmos atyánk kézigránátokat dobálna egy csatában, tudnánk, hogy a huszadik században, vagy később keletkezett), hanem arra, hogy a régi eseményeket úgy mondja el, hogy abban saját korára vonatkozó célozgatások vannak elrejtve. Az ilyesmire gyanakodó kutatók ezért rávetették magukat a Gesta 6. fejezetére, amely a vérszerződés pontjait tartalmazza. Mivel a vérszerződésről nem maradt fenn semmilyen dokumentum, egészen biztos, hogy Anonymus maga alkotta meg az egykori szerződés pontjait. Mégpedig valószínűleg úgy, hogy azokkal alátámasszon vagy éppen megkérdőjelezzen valamilyen saját korában történt politikai intézkedést.

Mi lehet hát a Gesta Hungarorum politikai üzenete?

"Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt, az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük."

"Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon..."

Egyesek szerint a múltba helyezett eskü első és negyedik pontja hordozza az "üzenetet": első pontja idegen nemzetségből való király megválasztása ellen szól, a negyedik pedig a trón megvédése érdekében legitimál bármilyen erőszakos királyi fellépést. Ez az üzenet pedig II. Béla idején lehetett kifejezetten aktuális, hiszen, miután 1131-ben trónra került, meg kellett küzdenie a trónkövetelő Borisszal, Könyves Kálmán feleségének házasságtörésből született gyermekével és pártjával. 1132-ben le is mészárolnak 68 Borisz-párti főurat. Ezt pedig igazán meg kellett magyarázni valahogy...

"Az eskü második szakasza így hangzott: ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban!"

Mások szerint az első és negyedik pont egyáltalán nem érdekes, sokkal inkább az a második és a harmadik! Ezek ugyanis tökéletesen megegyeznek az Aranybulla koncepciójával (ami 1222-ben keletkezett): a megszerzett vagyon védelméről szólnak. Az Aranybulla 17. pontja ugyanis így fogalmaz: "...azokból a birtokokból, amelyeket valaki igaz szolgálattal szerzett, semmikor meg ne fosztassék!" Anonymus tehát a XIII. században, az Aranybulla keletkezése után írta volna a művét...

Igen ám, de ha a Gesta 1222 után keletkezett, miért nincs benne semminemű utalás Bánk bán tragédiájára? Eléggé jelentős esemény volt az akkoriban! Talán akkor inkább a XIII. század első éveiben íródott?

Sok a kérdés, s mindegyik válasz más és más irányba kalauzol. Így aztán talán sosem fogjuk megtudni az igazságot Anonymus kilétével kapcsolatban.
Furcsa is lenne ennyi idő után valamilyen normális néven emlegetni!

Irodalom

• Jakubovich Emil: P. mester ( A Klebelsberg Emlékkönyvben (Bp, 1925.) találod, 169-213.old.
• Erdélyi László: Anonymus, III. Béla jegyzője, Szeged, 1933.
• Horváth János: P. mester és műve, Irodalomtörténeti Közlemények, 1966, 1-53. és 261-282. old.
• Györffy György: Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége, Irodalomtörténeti Közlemények, 1970, 1-13. old.
• Sólyom Károly: Új szempontok az Anonymus-probléma megoldásához, Irodalomtörténeti Közlemények, 1966, 54-84.old.