Eötvös József
Farkas Zoltán
2007/11/03 17:10
2664 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A centralisták vezéreként a reformkor fiatal politikusnemzedékének meghatározó alakja, az 1848-as forradalmat követően már miniszter, a dualizmus rendszerének kialakításakor az európa hírű nemzetiségi törvény megalkotója. Ki is volt ő valójában?

"Ne higgy olyan gondolatnak, melynek szíved ellentmond!"

Budán született 1813. szeptember 3-án. Apai ágon nagy múltú nemesi család sarja, nagyapja és édesapja id. és ifj. Eötvös Ignác magas udvari méltóságokat töltöttek be, mindketten hírhedt királyi biztosok voltak, I. Ferenc korának tipikus alakjai. Édesanyja, báró Lilien Anna egy császári lovaskapitány leánya, német család leszármazottja volt, magyarul soha nem is tanult meg. A gyermek József nevelését elemi iskolai és gimnáziumi első négy osztályig az anya irányította. A Lilienek ercsi birtoka a korszak mintagazdaságai közé tartoztak, ez nagyhatást gyakorolt az ifjú reformerre a későbbiekben is. De ennél is nagyobb hatást gyakorolt rá anyja erkölcsisége, a kultúra és a kötelességteljesítés iránti fogékonyságot, elkötelezettséget is javarészt innen eredeztetette. Későbbi neveltetésében apja vált meghatározóvá, egyrészt egy a Martinovics-perben is elítélt nevelőt fogadott fia mellé, nevezetesen Pruzsinszky Józsefet, mégpedig azzal a céllal, hogy elriassza gyermekét az ilyen rebellis eszméktől, mivel úgy gondolta, hogy a furcsa nevelőből ki fog ábrándulni József.
Ez egyáltalán nem így történt, sőt a mogorva és rideg öregember éppenséggel nagy tudásával és nyers őszinteségével mély benyomást gyakorolt neveltjére. Másrészt a kor szokásaival ellentétes módon nyilvános iskolába, a budai királyi katolikus gimnáziumba is beíratta az apa a tudásszomjra éhes ifjút, mégpedig poétikai osztályba. Itt szembesült múltjával és hiányosságaival, osztálytársai kétszeresen is kerülték, mivel sem magyarul nem tudott jól, s ráadásul Eötvös Ignác fiát látták benne. Hogy ne illessék a későbbiekben apja és nagyapja bűnével, a hazaárulással, József hónapokon át intenzíven tanulta a magyar nyelvet, majd diáktársai elé állt, s ékes magyarsággal esküdt tett a magyar hazafiság mellett.
Tehetsége korán kiütközött, 13 éves korában már az egyetemhez kapcsolódó filozófiai tanfolyamon képezte magát, majd jogi tanulmányokat folytatott (1826-1831), s 20 éves korában letette az ügyvédi vizsgát. Az apa fényes hivatalnoki karriert álmodott fiának, 1835-ben ki is nevezték kancelláriai fogalmazónak, de az ifjú sorsa másképp alakult. Már az egyetemen szoros barátságot kötött Szalay Lászlóval, a későbbi történésszel, s amellett, hogy lázba hozta őket az 1830-as júliusi forradalom, igazából Horvát István és Kazinczy Ferenc munkássága kerítette hatalmába. Majd az 1832-36-os országgyűlésen - még joggyakornokként - Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc szónoklatai hatottak rá mélyen, Kölcseyt élete végéig példaképének tekintette. Eötvös Jószef Tehetsége korán kiütközött, 13 éves korában már az egyetemhez kapcsolódó filozófiai tanfolyamon képezte magát, majd jogi tanulmányokat folytatott (1826-1831), s 20 éves korában letette az ügyvédi vizsgát. Az apa fényes hivatalnoki karriert álmodott fiának, 1835-ben ki is nevezték kancelláriai fogalmazónak, de az ifjú sorsa másképp alakult. Már az egyetemen szoros barátságot kötött Szalay Lászlóval, a későbbi történésszel, s amellett, hogy lázba hozta őket az 1830-as júliusi forradalom, igazából Horvát István és Kazinczy Ferenc munkássága kerítette hatalmába. Majd az 1832-36-os országgyűlésen - még joggyakornokként - Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc szónoklatai hatottak rá mélyen, Kölcseyt élete végéig példaképének tekintette.
1836-37-ben Trefort Ágostonnal a kor arisztokrata szokásához híven, beutazta egész Nyugat-Európát: tapasztalatot gyűjtöttek Németországban, Franciaországban, Angliában, Svájcban és Hollandiában. A fejlett államok gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai viszonyai, valamint a magyar valóság összevetése komoly elemzésekre késztették Eötvöst. Főleg az Írországban tapasztaltak gyakoroltak rá nagy hatást, az ír nép nyomorúságos helyzetét és az angol kapitalizmus embertelensége közti összefüggéseket A szegénység Irlandban című munkájában összegezte (1840). Ennek hatására írta meg A karthausi című regényét is.

Reformkori ifjú titán

Az első független magyar kormány

Visszatérését követően, 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírájának nevezték ki, majd 1838-ban a pesti árvíz mentési munkálataiban látjuk viszont. Az 1839-40-es országgyűlésen már a felsőtábla tagjaként vesz részt, s itt Batthány Lajos főrendi ellenzékéhez, vagyis a reformerekhez csatlakozik. Kiváló szónoklataival már magára hívja társai figyelmét, első politikai írása pedig a börtönreform ügyét sürgető röpirata volt. A vallásegyenlőség (pl. a zsidók emancipációja) és a szólásszabadság kérdését nemcsak az országgyűlésben vetette fel, hanem A falu jegyzője c. regényében is. E tekintetben már az országgyűlésen is szembekerült apjával, aki az udvar hivatalos álláspontját képviselte. 1841-ben apja csődbe jutott, s ez az anyagi összeomlás József életét is jelentősen megváltoztatta. Elköltözött otthonról, barátjához Trefort Ágostonhoz költözött, majd 1842-ben feleségül vette a békési alispán lányát, Rosty Ágnest. Harmonikus házasságukból három leánygyermek és egy fiú született, ez utóbbi a neves fizikus, Loránd.
Amikor 1841-ben az Eötvös által nagyra becsült Széchenyi István támadást indított a Kelet népében Kossuth Lajos ellen, Eötvös József Kossuth oldalára állt, megjelentette A Kelet Népe és a Pesti Hírlap c. röpiratot, melyben Széchenyit azzal vádolta, hogy a szólásszabadság ellen lép fel. Az 1843-44-es országgyűlésen már elismert tagja volt a felsőtáblai ellenzéknek, majd 1844-ben, amikor Szalay László Kossuthtól átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, Eötvös sorra jelentette meg írásait. De nemcsak cikkekben, hanem új társadalmi indíttatású regényében, A falu jegyzőjében is síkraszáll a reformok mellett. Mint a centralisták egyik legjelentősebb képviselője, vezetője, Eötvös Szalay Lászlóval együtt már 1840-ben megindította a Budapesti Szemlét, melyben a feudális vármegye és a konzervatív nemesség kíméletlen ostorozójaként lépett fel. 1847-ben írta meg a Magyarország 1514-ben c. regényét, mely az első olyan magyarországi irodalmi alkotás, mely a parasztfelkelést nem a pórnép lázadásaként, hanem politikai eszmék viaskodásaként jelenítette meg. 1847-ben külföldön jelentette meg Reform címmel egybegyűjtött politikai írásait, melyek a centralizmus elveit összegzik. E mű kezdő sora szállóigévé vált: "Hazánk nem maradhat jelen helyzetében." Lamberg gróf halála 1848-ban a Batthány-kormány legfiatalabb tagjaként (35 évesen) annak vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. 1848. július 24-én be is terjesztette az elemi népoktatásról szóló törvényjavaslatot, melyet a képviselőház el is fogadott, de a felsőtábla már nem is tárgyalhatott. 1848 szeptemberében a felindult tömeg megölte Lamberg altábornagyot, s ekkor úgy döntött, hogy a véres eseményekben nem kíván részt venni, s családjával együtt Bécsbe költözött. Indoklásképpen így fogalmazott: "… meggyőződésem szerint az anyagi erő, melyre minden forradalom támaszkodik, nem azon út, melyen az emberi nem előrehaladhat." Az október 6.-i bécsi forradalom azonban innen is távozásra késztette, s Bajorországban, Münchenben telepedett le, s ott is dolgozott egészen 1850-ig. Külföldi tartózkodása során állambölcseleti, történetfilozófiai fejtegetésekbe kezdett, s ennek eredményeként írta meg A XIX. század uralkodó eszméi c. művét, melyet Magyarországon is sokan elismerően fogadtak, de javarészt nem olvasták el, viszont külföldön a nagy politikai művekkel emlegették egy sorban. Az uralkodó eszmék, a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség szerinte egymásnak ellentmondanak, s csak egy erős állam képes kordában tartani és kellőképpen kiaknázni a bennük rejlő erőt. Ugyanis az állam képes biztosítani a szabadságot, de egyúttal gátat is tud szabni a szabadosságnak, s a polgárok képesek megtanulni, hogyan élhetnek jogaikkal és kötelességeikkel. Nagy szerepet szán e kérdésben az önkormányzatoknak is, főként a vallási és nemzetiségi kérdés tekintetében.

Újabb miniszterség

Eötvös József

1853-ban történő visszatérését követően szerepet vállalt az Akadémia működésének megújításában, 1856-ban annak alelnökeként kezdett tevékenykedni, majd 1860-ban az MTA elnöke lett (mely már 22 éves korában levelező tagjává választotta). Egyúttal a Kisfaludy Társaság elnöke is volt. Politikai álláspontja kezdetben eltért mind a kossuthi emigráció, mind a deáki passzív rezisztencia felfogásától. Deákhoz csak az 1859-es osztrák-olasz háborút követően csatlakozott, s idővel deák és Andrássy Gyula mellett a kiegyezést előkészítő főbb politikusok egyike lett. A kiegyezés tekintetében azonban nem voltak teljesen egy véleményen Deákkal, ugyanis Deák a kiegyezés lényegének azt tartotta, hogy a magyar nemzet és az uralkodó találja meg a közös hangot. Eötvös viszont azon fáradozott, hogy a magyar és az osztrák szabadelvűek fogjanak össze egy modern államszövetség megteremtése érdekében.
1867. február 20.-án ismét vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki, s ezt a tisztséget egészen haláláig, 1871. február 2-ig betöltötte. Ebben az időszakban felújította az 1848-as törvényjavaslatot, de ekkor már sikerrel, s 1868. December 5-én Ferenc József szentesítette is a népiskolákra vonatkozó törvényt. E törvény intézkedett a 6 és 12 év közötti általános tankötelezettségről, a községi iskolák felállításáról, illetve azok állami felügyeletéről, valamint kimondta, hogy "minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást.". 1868-1870 között 176 iskola építését finanszírozta a kormányzat, valamint 14 állami tanítóképző intézetet alapított. Hét hazai nyelven pedig 14 ezer példányban megjelentette a Néptanítók Lapját, melyet minden tanító ingyen kapott meg. 1870-ig újabb kilenc tanítói kézikönyvet jelenetetett meg a minisztérium a tanítás színvonalának emelése érdekében - szintén hét nyelven.
Ugyancsak 1868-ban fogadtatta el a korszak európai színvonalú nemzetiségi törvényét. Nemzetiségi és vallási tekintetben rengetegen hátráltatták művének beteljesedését, ezek a terhek megviselték szervezetét, s rövid karlsbadi kúrát követően ismét munkába kezdett, de a rá váró feladatokkal már nem birkózhatott meg, mert 1871. február 2-án meghalt.

Felhasznált irodalom

  • Hangay Zoltán: 19 történelmi arckép a 19. század magyar történelméből
    Trezor K. Budapest, 1991
  • Magyar Nagylexikon
    Magyar Nagylexikon K. Bp., 1998
  • Schlett István: Eötvös József
    Gondolat K., Bp., 1987
  • A magyar történelem nagy alakjai, 9. rész
    Reflektor K., 1989
  • Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története II/1.
    Korona K. Bp., 1999
  • Magyarország története a 19. században (Szerk.: Gergely András)
    Osiris K., Bp., 2003
  • Estók János: Magyarország története 1849-1914
    Nemzeti Tankönyvkiadó Bp., 1999

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten