Érzékeink finomhangolása
2013/09/24 10:53
2869 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A tánc és dráma tantárgy során több olyan készség gyakorlására is sor kerül, amelyek a más tantárgyakhoz kapcsolódó tanulást is segítik. Ilyen hasznos készség a koncentráció, amelyet érzékszervekre lebontva gyakoroltathatunk a diákokkal.

pupils_are_very_attentive_at_lessons A koncentrációt is kell fejleszteni

A tantárgyak közötti átjárhatóság

Noha a tantárgyak közötti tematikai átjárhatóság közhely, strukturális és egyéb okok miatt a gyakorlatban csak igen kevés iskola képes megvalósítani az ismereti területek állandó összekapcsolását. A hagyományos tantárgyi rendszerrel rendelkező intézményekben pedig sokszor maguk a diákok azok, akik ellenállnak a tantárgyak összefüggéseinek. Sokszor panaszkodik a magyar- és a történelemtanár amiatt, hogy a diákok nem tudják vagy nem akarják az egyik tanórán szerzett ismereteiket például a reformkorról átvinni a másikra; a kémiatanár a matematikaórán tanult számítási módszerek készségszintű használatát hiányolhatja, az angoltanár a magyar nyelv órán tanult leíró magyar nyelvtannal kapcsolatos ismeretek hiányától szenved – és a sor folytatható.

Mivel a diákok sem elsősorban az átjárhatóság szemléletével találkoznak az egyes tanórákon, illetve a rendszer egészében, tulajdonképpen a normához igazodnak, amikor egyik óráról a másikra „elfelejtik” a másik tantárgyhoz tartozó ismereteket (amelyekre aztán az adott tantárgy következő tanóráján újra emlékeznek). Van azonban néhány olyan ismeretanyag és készség, amit akár akaratlanul, észrevétlenül is körbehordoznak a diákok a tanórákon; ilyenek például majdnem minden tanórán releváns helyesírási tudnivalók, a testnevelés-órai gyakorlásból fakadó mozgáskoordinációs képességek, vagy éppen a tánc és dráma foglalkozásokból eredő készségek. Lássunk egy-két példát arra, hogyan segítheti a diákok tanulását általában a drámaóra!

A gimnáziumi kerettanterv igazodási pontjai

Az Oktatáskutató és Fejlesztő intézet honlapján elérhető Kerettanterv a gimnáziumok 9-12. évfolyama számára felsorolja azokat a fejlesztési területeket, amelyeken a tánc és dráma (vagy dráma és tánc) tantárgy nagy szerepet játszik az ott „meghatározott ismeretek elsajátításában, készségek kialakításában és képességek fejlesztésében.” A testi és lelki egészségre nevelés területen például a tanuló „megismeri a figyelem összpontosítására szolgáló különféle koncentrációs és lazító játékokat és tevékenységeket.” Ezek közül most a koncentrációs játékokra fókuszálunk.

A koncentráció fejlesztési folyamatát érdemes a tanulásban résztvevő érzékszervekhez kapcsolódó területekre lebontani: külön egységként foglalkozzunk a látás, a hallás, a tapintás, esetleg az ízlelés és a szaglás érzetével. A továbbiakban a látáshoz és a halláshoz kapcsolódóan lesz szó egy-egy tevékenységről.

Az Első Mozgató

A látáshoz kapcsolódó játék lehet az Első Mozgató. A keresztény teológiából ismert fogalom a skolasztikus Aquinói Szent Tamáshoz vezethető vissza, akinek „istenérvei közül az ’első út’(a kozmológiai istenérv) végkövetkeztetése: a világ mozgás-sora nem-mozgó első okot tételez föl” (a Magyar Katolikus Lexikon alapján).

Játékunkban ez az „első ok” valójában mozog, sőt ő az, akinek a mozgásából a csoport minden tagjának mozgása ered. A játékhoz térre van szükség, ezért rendezzük át a termet, hogy az egész csoport állva és mozogva kényelmesen elférjen. Kérjünk egy önként vállalkozót, akinek majd ki kell találnia, kitől ered a csoport mozgása; őt küldjük ki a teremből. Ezután a csoport – lehetőleg halkan – jelölje ki azt a diákot, akinek lassú, követhető testmozgását mindenki más le fogja másolni. A többiek választhatnak, hogy az Első Mozgatót figyelik, vagy valaki mást, a lényeg azonban az, hogy tekintetükkel ne árulják el magukat. Amikor kiválasztottuk az Első Mozgatót, többet ne beszéljünk, hanem kezdjük el a közös mozgást, és jó húsz másodperc elteltével hangosan szólítsuk be a kint várakozó diákot. Az ő feladata a lassan mozgók között járkálni, őket megfigyelni, és rájönni, kitől erednek mozdulataik. A megfigyelő normál hangon közölheti tippjét, és ha az helyesnek bizonyul, a játék véget ér, illetve újrakezdhető; ha nem, a mozgás folytatódik tovább. A tanár választhat, hogy külső szemlélőként figyeli a játékot, vagy részt vesz benne; ám részt venni mindenképpen érdemes, nemcsak a játék élvezete miatt, hanem hogy a diákok számára modell lehessen.

Meditációs játék

A hallással kapcsolatos az egyszerű meditációs játék, amely a például a különféle jógatípusok módszertanával tarthat kapcsolatot. A népszerű közhiedelemmel ellentétben a meditáció önmagában nem vallásos tevékenység, amelyet csak beavatottak végezhetnek, hanem gyakorlatilag akárki. Célja az ellazulás, ám ez nem az érzékeink „kikapcsolásával” jár, hanem éppen hogy kiélesítésével: ebben a játékban el kell csöndesednünk, fel kell vennünk egy kényelmes, de figyelemre alkalmas (tehát lehetőleg nem fekvő) testhelyzetet, be kell hunynunk a szemünket, hogy minél kevesebb külső vizuális inger érjen bennünket, és az auditív ingerekre, a bennünket körülvevő különféle zajokra kell koncentrálnunk, azokat minél részletesebben megkülönböztetve egymástól. Az osztálytermi meditáció sokkal nehezebb feladat, mint gondolnánk: a diákoknak el kell érniük azt, hogy elfeledkezzenek társaikról, ne érezzék, hogy amit csinálnak, mások előtt csinálják, ne gondolják, hogy mindez nevetséges, és ne törekedjenek arra, hogy ellenőrizzék, mit csinálnak a többiek. A játék során mindenki önmagába vonul vissza, a saját belső működésére figyel – és lehetőleg eszébe sem jut, hogy szándékosan zajt keltve esetleg kizökkentse a többieket koncentrációjukból.

Ez a játék mindenképpen türelmet követel a tanártól: lesznek diákok, akik furcsának, természetellenesnek vélik majd ezt a gyakorlatot, és konformista módon lázadnak a szokatlan ellen. Velük éreztetnünk kell a csoportnormát, hogy ahhoz igazodjanak, ne az előzetesen konstruált szabályaikhoz. Mindezek miatt ebben a játékban jobb, ha a tanár külső szemlélőként vesz részt, finoman figyelmezteti a rendzavarókat, méri az időt (ha sikerül hamar megteremteni a nyugodt légkört, két perc koncentráció is elegendő lehet, ha nem, akár tíz percig is tarthat), és a koncentráció percei után halk szóval befejezi a gyakorlatot. Ezután moderátorként közreműködve megbeszéli a diákokkal tapasztalataikat, hogy hány féle zajt tudtak megkülönböztetni, és meg tudták-e magyarázni az okukat.

További érdekes oldalak

  • Az OFI oldalán található, a cikkben idézett dokumentum (Kerettanterv a gimnáziumok 9-12. évfolyama számára – Dráma és tánc) ide kattintva érhető el.
  • A cikkben szintén idézett Magyar Katolikus Lexikon honlapja
  • A koncentráció nemcsak az egyes érzékszerveinkhez kapcsolódhat, hanem lehet komplexebb is; például a közös, csoportos koncentráció, egymás helyzetének és szándékának érzékelése is fontos lehet az iskolában és az élet más területein egyaránt. Egy nagyon egyszerű csoportos játék a közös számolás: számoljunk el tízig úgy, hogy egytől kell mondanunk a számokat sorrendben, de hogy melyiket ki mondja, nem beszéljük meg előre. Tűzzünk ki egy célt (első körben legyen ez a 10), és valaki kezdje meg a számolást. A játék során csak a soron következő szám hangozhat el; egyéb szó vagy egy szám közös kiejtése esetén a számolást újra kell kezdeni. Nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre látszik!

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten