A tantárgyak közötti átjárhatóság
Noha a tantárgyak közötti tematikai átjárhatóság közhely, strukturális és egyéb okok miatt a gyakorlatban csak igen kevés iskola képes megvalósítani az ismereti területek állandó összekapcsolását. A hagyományos tantárgyi rendszerrel rendelkező intézményekben pedig sokszor maguk a diákok azok, akik ellenállnak a tantárgyak összefüggéseinek. Sokszor panaszkodik a magyar- és a történelemtanár amiatt, hogy a diákok nem tudják vagy nem akarják az egyik tanórán szerzett ismereteiket például a reformkorról átvinni a másikra; a kémiatanár a matematikaórán tanult számítási módszerek készségszintű használatát hiányolhatja, az angoltanár a magyar nyelv órán tanult leíró magyar nyelvtannal kapcsolatos ismeretek hiányától szenved – és a sor folytatható.
Mivel a diákok sem elsősorban az átjárhatóság szemléletével találkoznak az egyes tanórákon, illetve a rendszer egészében, tulajdonképpen a normához igazodnak, amikor egyik óráról a másikra „elfelejtik” a másik tantárgyhoz tartozó ismereteket (amelyekre aztán az adott tantárgy következő tanóráján újra emlékeznek). Van azonban néhány olyan ismeretanyag és készség, amit akár akaratlanul, észrevétlenül is körbehordoznak a diákok a tanórákon; ilyenek például majdnem minden tanórán releváns helyesírási tudnivalók, a testnevelés-órai gyakorlásból fakadó mozgáskoordinációs képességek, vagy éppen a tánc és dráma foglalkozásokból eredő készségek. Lássunk egy-két példát arra, hogyan segítheti a diákok tanulását általában a drámaóra!
A gimnáziumi kerettanterv igazodási pontjai
Az Oktatáskutató és Fejlesztő intézet honlapján elérhető Kerettanterv a gimnáziumok 9-12. évfolyama számára felsorolja azokat a fejlesztési területeket, amelyeken a tánc és dráma (vagy dráma és tánc) tantárgy nagy szerepet játszik az ott „meghatározott ismeretek elsajátításában, készségek kialakításában és képességek fejlesztésében.” A testi és lelki egészségre nevelés területen például a tanuló „megismeri a figyelem összpontosítására szolgáló különféle koncentrációs és lazító játékokat és tevékenységeket.” Ezek közül most a koncentrációs játékokra fókuszálunk.
A koncentráció fejlesztési folyamatát érdemes a tanulásban résztvevő érzékszervekhez kapcsolódó területekre lebontani: külön egységként foglalkozzunk a látás, a hallás, a tapintás, esetleg az ízlelés és a szaglás érzetével. A továbbiakban a látáshoz és a halláshoz kapcsolódóan lesz szó egy-egy tevékenységről.
Az Első Mozgató
A látáshoz kapcsolódó játék lehet az Első Mozgató. A keresztény teológiából ismert fogalom a skolasztikus Aquinói Szent Tamáshoz vezethető vissza, akinek „istenérvei közül az ’első út’(a kozmológiai istenérv) végkövetkeztetése: a világ mozgás-sora nem-mozgó első okot tételez föl” (a Magyar Katolikus Lexikon alapján).
Játékunkban ez az „első ok” valójában mozog, sőt ő az, akinek a mozgásából a csoport minden tagjának mozgása ered. A játékhoz térre van szükség, ezért rendezzük át a termet, hogy az egész csoport állva és mozogva kényelmesen elférjen. Kérjünk egy önként vállalkozót, akinek majd ki kell találnia, kitől ered a csoport mozgása; őt küldjük ki a teremből. Ezután a csoport – lehetőleg halkan – jelölje ki azt a diákot, akinek lassú, követhető testmozgását mindenki más le fogja másolni. A többiek választhatnak, hogy az Első Mozgatót figyelik, vagy valaki mást, a lényeg azonban az, hogy tekintetükkel ne árulják el magukat. Amikor kiválasztottuk az Első Mozgatót, többet ne beszéljünk, hanem kezdjük el a közös mozgást, és jó húsz másodperc elteltével hangosan szólítsuk be a kint várakozó diákot. Az ő feladata a lassan mozgók között járkálni, őket megfigyelni, és rájönni, kitől erednek mozdulataik. A megfigyelő normál hangon közölheti tippjét, és ha az helyesnek bizonyul, a játék véget ér, illetve újrakezdhető; ha nem, a mozgás folytatódik tovább. A tanár választhat, hogy külső szemlélőként figyeli a játékot, vagy részt vesz benne; ám részt venni mindenképpen érdemes, nemcsak a játék élvezete miatt, hanem hogy a diákok számára modell lehessen.
Meditációs játék
A hallással kapcsolatos az egyszerű meditációs játék, amely a például a különféle jógatípusok módszertanával tarthat kapcsolatot. A népszerű közhiedelemmel ellentétben a meditáció önmagában nem vallásos tevékenység, amelyet csak beavatottak végezhetnek, hanem gyakorlatilag akárki. Célja az ellazulás, ám ez nem az érzékeink „kikapcsolásával” jár, hanem éppen hogy kiélesítésével: ebben a játékban el kell csöndesednünk, fel kell vennünk egy kényelmes, de figyelemre alkalmas (tehát lehetőleg nem fekvő) testhelyzetet, be kell hunynunk a szemünket, hogy minél kevesebb külső vizuális inger érjen bennünket, és az auditív ingerekre, a bennünket körülvevő különféle zajokra kell koncentrálnunk, azokat minél részletesebben megkülönböztetve egymástól. Az osztálytermi meditáció sokkal nehezebb feladat, mint gondolnánk: a diákoknak el kell érniük azt, hogy elfeledkezzenek társaikról, ne érezzék, hogy amit csinálnak, mások előtt csinálják, ne gondolják, hogy mindez nevetséges, és ne törekedjenek arra, hogy ellenőrizzék, mit csinálnak a többiek. A játék során mindenki önmagába vonul vissza, a saját belső működésére figyel – és lehetőleg eszébe sem jut, hogy szándékosan zajt keltve esetleg kizökkentse a többieket koncentrációjukból.
Ez a játék mindenképpen türelmet követel a tanártól: lesznek diákok, akik furcsának, természetellenesnek vélik majd ezt a gyakorlatot, és konformista módon lázadnak a szokatlan ellen. Velük éreztetnünk kell a csoportnormát, hogy ahhoz igazodjanak, ne az előzetesen konstruált szabályaikhoz. Mindezek miatt ebben a játékban jobb, ha a tanár külső szemlélőként vesz részt, finoman figyelmezteti a rendzavarókat, méri az időt (ha sikerül hamar megteremteni a nyugodt légkört, két perc koncentráció is elegendő lehet, ha nem, akár tíz percig is tarthat), és a koncentráció percei után halk szóval befejezi a gyakorlatot. Ezután moderátorként közreműködve megbeszéli a diákokkal tapasztalataikat, hogy hány féle zajt tudtak megkülönböztetni, és meg tudták-e magyarázni az okukat.
További érdekes oldalak
- Az OFI oldalán található, a cikkben idézett dokumentum (Kerettanterv a gimnáziumok 9-12. évfolyama számára – Dráma és tánc) ide kattintva érhető el.
- A cikkben szintén idézett Magyar Katolikus Lexikon honlapja
- A koncentráció nemcsak az egyes érzékszerveinkhez kapcsolódhat, hanem lehet komplexebb is; például a közös, csoportos koncentráció, egymás helyzetének és szándékának érzékelése is fontos lehet az iskolában és az élet más területein egyaránt. Egy nagyon egyszerű csoportos játék a közös számolás: számoljunk el tízig úgy, hogy egytől kell mondanunk a számokat sorrendben, de hogy melyiket ki mondja, nem beszéljük meg előre. Tűzzünk ki egy célt (első körben legyen ez a 10), és valaki kezdje meg a számolást. A játék során csak a soron következő szám hangozhat el; egyéb szó vagy egy szám közös kiejtése esetén a számolást újra kell kezdeni. Nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre látszik!
Kerek Roland cikke