Esélyegyenlőség és/vagy koedukáció?
2004/11/05 10:35
924 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Mihály Ildikó cikke a koedukáció nemzetközi történetéről és mai jellemzőiről ad áttekintést. Az elemzésből kiderül, hogy először Amerikában indult meg a két nem közös iskoláztatása, ezzel szemben Európában többnyire csak a 20. század első éveiben jelentkeztek ilyen irányú törekvések.

(...) Amerikában a 19. században kezdték tervszerűen koedukálttá alakítani a nyilvános (állami) iskolákat, s - érdekes módon - éppen a felsőoktatásban. 1872-ben a polgárháború befejezésekor már 97 amerikai egyetem állt nyitva a lányok előtt is. (...) Találunk adatokat arról, hogy a vegyes elemi iskolák elterjesztése iránti igény már az 1840-es években megfogalmazódott. (...) Európában viszont csak az amerikai feministák színre lépése után jó húsz évvel később, 1868-tól követhetjük nyomon a nők emancipálódását célzó mozgalmakat. Elsősorban a finn, a francia, az angol és a svájci nők reformprogramjaiban szerepelt konkrétan a koedukációs nevelés gyakorlatának általánossá tétele. 1905-ben viszont már nemcsak a francia feministák, hanem elemi iskolai tanítók is vitát kezdeményeztek a koedukációról. E rendezvényről készített összefoglalójukban elítélték az egynemű iskoláztatás gyakorlatát. (...) 1948-ban az ENSZ közgyűlése elfogadta a nemek egyenlőségét kimondó nyilatkozatot, amely elsősorban az oktatásban érvényesítendő egyenlő bánásmód fontosságát hangsúlyozta. (...) Az ENSZ-dokumentum megjelenését követő évtizedekben valóban egyre több országban tették általánossá a vegyes iskolai osztályok-tanulócsoportok indítását. (...)

Nehezebben bevehetőnek bizonyultak viszont az együtt nevelés hívei számára a szakképzési intézmények bástyái! Miközben például az ötvenes évekre az általánosan képző francia iskolarendszer elemi szintjén 30%-ot, a hagyományos középiskolák esetében 40%-ot tettek ki a koedukált szervezeti egységek, a szakképző iskolák között ezek aránya 14%, a műszaki középiskolák között 8%, a mesterségeket adó, gyakorlati jellegű képzőintézmények között pedig még ennél is kevesebb, mindössze 4% volt! A nemek közötti elkülönülés gyakorlata a továbbiakban is csak nagyon lassan adta fel hadállásait; 1987-ben a szakképzési intézményeknek még mindig csupán 37%-a volt koedukált. (...) Azoknál a szakmáknál, ahol lassan már általános gyakorlattá vált mindkét nem fiataljainak a képzésben való részvétele, változatlanul fennállt egy bizonyos mértékű, nemek szerinti szegregáció: hiába vált ugyanis egyre népszerűbbé - például - a bolti eladó szakma a lányok körében, ők vitathatatlan szakmai kizárólagosságot csak a virágboltokban mondhattak magukénak, miközben az autószalonok számára képzett és ott alkalmazott eladók - még ma is - száz százalékban a fiúk közül kerülnek ki. (...) Az oktatási intézmények vegyessé tételének kérdése körül kialakult viták tehát azt is egyértelművé teszik: a témának nem csupán pedagógiai, hanem egyidejűleg jogi, politikai és kulturális dimenziói is vannak, s ezek a dimenziók minden vonatkozásukban a nemek egyenlőségének az adott társadalomban meglévő helyzetét és szintjét is szemléltetik.

Mit állítanak a koedukáció hívei és mit az ellenzői?

(...) A koedukáció bevezetésekor az együttes nevelés elkötelezettjei arra számítottak, hogy ez a forma lehetővé teszi majd a tanulók közti valódi szociális interakciót, jobban felkészíti őket a nemek közötti együttműködésre, ezáltal biztosabbá teszi a társadalmi integrációt, és hozzájárul az évszázados nemi sztereotípiák csökkenéséhez. A koedukáció hívei azt is állítják, hogy - például - fiútársak jelenléte nélkül a lányok hajlamosabbak leragadni a hagyományos nőies aspirációk mellett; lányok jelenlétében pedig a fiúk kevésbé produkálnak antiszociális reakciókat, jobban beilleszkednek a közösségbe, mint azt egyébként tennék. Különösen jelentős a vegyes osztályok szerepe a nők majdani gazdasági, szakmai és politikai aktivitásának megalapozása szempontjából, mert az ehhez szükséges egyenlő lehetőségeket csak az együttes felkészítés során lehet számukra megteremteni. (...)

A kilencvenes évek elején azonban - sok helyütt több évtizednyi koedukációs tapasztalatok birtokában - ismét felerősödtek a koedukációt ellenző vagy annak korábban hangsúlyozott értékeit valamiképpen megkérdőjelező hangok. Koedukáció ugyan van, de a nemek érvényesülésének egyenlőségéről mégsem lehet beszélni - fogalmazták meg kutatók is elégedetlenségüket. Az iskolák többségének mai formája ugyanis pusztán a koedukáció révén nem tudja segíteni megfelelően a fiúk és a lányok harmonikus egyéniségének kifejlődését. (...) Több országban végzett pedagógiai kutatások eredményei is azt szemléltetik: az elterjedésekor a lányok számára kifejezetten hasznosnak tartott koedukáció, a fiúkéval azonos tartalmú oktatás gyakorlata nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A lányok nevelése ugyanis a mostani vegyes osztályokétól teljesen eltérő légkört igényelne; emiatt például bizonyos témákat nekik eleve másképpen kellene oktatni. Mivel azonban a lányok koedukált iskoláztatása tulajdonképpen a fiúnevelés gyakorlatát követte, módszertanában mindmáig nem alkalmazkodott a két nem közötti megkerülhetetlen különbségekhez. (...)

Úgy tűnik tehát, a koedukáció sikertelenségének okait a legtöbben, a mindmáig ható nemi sztereotípiákban vélik megtalálni. Ezek a klisék a tantárgy-preferenciában is igencsak szignifikánsan érvényesülnek. (...) Eljutottunk az iskolákban létező "rejtett" vagy második curriculum problémájához, vagyis azokhoz a nemi szerepekre épülő programokhoz, amelyek a társadalom által elfogadott - vagy éppen kényszerítő jellegűnek tekintett, netán nem is tudatosult - viselkedési szabályok átadására vállalkoznak. Például olyan látásmódot erőltetnek, mely a lányok jövendő szerepei közül csak az anyaságot tekinti értéknek, vagy ami azt sugallja, hogy a fiúkhoz viszonyítva nekik több segítségre van szükségük stb.Azt is kimutatták egy vizsgálat készítői, hogy a tanítási órákon - akarva-akaratlan - maguk a pedagógusok is rengeteg ún. "szexista" eseményt kezdeményeznek. Lányiskolákban - különösen a tanárnők - tanítványaikat előszeretettel nevelik a függőségi helyzetek elfogadására, a férfiak viszont hajlamosak kisgyerekként kezelni őket. Fiúiskolákban a férfi tanárok egyfajta cinkossággal fogadják tanítványaik szexszimbólumnak tekintett nők képeivel kidekorált füzeteit-könyveit, órai szóhasználatuk is gyakran viccelődő a lányok rovására. Koedukált osztályokban pedig - a kutatók idézett megfigyelései szerint legalábbis - a tanárok gyakran többet várnak el a lányoktól, mint a fiúktól.(...) .E problémák szinte természetes következményei annak, hogy mindmáig a pedagógusképzés sem képes átadni a pályára készülőknek azokat a speciális ismereteket, készségeket, amelyek a koedukáció kezeléséhez szükségesek. (...)

A "gender studies" megállapításai és a koedukáció

Az eddig elmondottak ellenére az az általánosan elfogadott vélemény, hogy a lányok a fiúknál jobban alkalmazkodnak az iskola elvárásaihoz, emiatt tanulóként is sikeresebbeknek bizonyulnak. (Ezzel magyarázzák például a lányok növekvő - mostanában már a fiúkét is meghaladó - részvételét a felsőoktatásban.) Ha pedig ez így van, akkor ennek magyarázata csak a lányok által hátrányos helyzetükben ösztönösen kialakított viselkedési stratégiák hatékonysága lehet. De hát mit is kell valójában a lányoknak magatartásukkal - ösztönösen vagy tudatosan - a koedukált iskolai osztályokban kompenzálniuk?

Francia szociológusok középiskolákban, tanórai munka során videokamerás vizsgálatokat végeztek Megfigyelték, hogy a lányok az órai munka során a férfi tanároktól kevésbé kedvező elbánásban részesülnek: kevesebbszer válaszolnak az általuk feltett kérdésekre, kevésbé szólítják őket a nevükön, gyakran hiába jelentkeznek a helyes válasszal, nem vesznek róluk tudomást, és ha meg is szólítják őket, az ő esetükben jóval több a zárt kérdés, mint a fiúknál. Mindkét nembeli pedagógusról elmondható, hogy a tantermi munka során általában több időt szentelnek a fiúknak. (...) A lányok órai munkájuk során általában kevesebb visszacsatolást kapnak megszólalásaikra, mint a fiúk, ezért koedukált körülmények között könnyebben "meglapulnak" a fiúk árnyékában. A lányok gyakran hajlamosak különböző helyzetekben alárendelt szerepet magukra vállalni. A koedukált osztályokban megfigyelt lányok énképe többnyire torzult, alulértékelik magukat, kevésbé bíznak saját tudásukban, kevésbé ismerik fel saját kompetenciájukat. (...) Úgy tűnik tehát, a jó szándékú erőfeszítések ellenére nem csökken a két nem közti távolság, hanem egyre inkább nő. (...)

Erősödőben a nem koedukált iskolák elkötelezettjei?

Az elmúlt esztendőkben több ország is visszalépni látszott a koedukált oktatás iránti korábbi elkötelezettségétől. A koedukált iskolák tantárgyi teljesítményeinek tapasztalatain okulva Németországban például több tartományban lehetővé tették azt, hogy a természettudományos tárgyak oktatásakor az iskolák "csoportbontást" alkalmazzanak. Az erről tudósító beszámolók a lányok teljesítményének gyors javulásáról számolnak be. Ezek az elemzések igencsak egybecsengenek más kutatók következtetéseivel. Miszerint mindkét nem szempontjából előnyösek az egynemű osztályok, mert bennük megfelelőbben zajlik a nemi szerepek elsajátítása, reálisabban alakulnak az önértékelési folyamatok, valamint a lányiskolák sokkal eredményesebbek a lányok karrieraspirációi szempontjából. Ezzel a hivatkozással viszont elérkeztünk a koedukáció eddigi legnagyobb paradoxonához! A fiúk és lányok együtt oktatásának eszménye most láthatóan azon bukik meg, hogy a vegyes osztályokban nemcsak hogy nem tud igazán érvényesülni a lányok és a fiúk esélyegyenlősége, hanem a koedukáció egyenesen akadályozza a nők későbbi sikereit is!

Kép forrása

  • www.macomb.cc.mi.us

Cikkünk a szerzőnek az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten