(...) Amerikában a 19. században kezdték tervszerűen koedukálttá alakítani a nyilvános (állami) iskolákat, s - érdekes módon - éppen a felsőoktatásban. 1872-ben a polgárháború befejezésekor már 97 amerikai egyetem állt nyitva a lányok előtt is. (...) Találunk adatokat arról, hogy a vegyes elemi iskolák elterjesztése iránti igény már az 1840-es években megfogalmazódott. (...) Európában viszont csak az amerikai feministák színre lépése után jó húsz évvel később, 1868-tól követhetjük nyomon a nők emancipálódását célzó mozgalmakat. Elsősorban a finn, a francia, az angol és a svájci nők reformprogramjaiban szerepelt konkrétan a koedukációs nevelés gyakorlatának általánossá tétele. 1905-ben viszont már nemcsak a francia feministák, hanem elemi iskolai tanítók is vitát kezdeményeztek a koedukációról. E rendezvényről készített összefoglalójukban elítélték az egynemű iskoláztatás gyakorlatát. (...) 1948-ban az ENSZ közgyűlése elfogadta a nemek egyenlőségét kimondó nyilatkozatot, amely elsősorban az oktatásban érvényesítendő egyenlő bánásmód fontosságát hangsúlyozta. (...) Az ENSZ-dokumentum megjelenését követő évtizedekben valóban egyre több országban tették általánossá a vegyes iskolai osztályok-tanulócsoportok indítását. (...)
Nehezebben bevehetőnek bizonyultak viszont az együtt nevelés hívei számára a szakképzési intézmények bástyái! Miközben például az ötvenes évekre az általánosan képző francia iskolarendszer elemi szintjén 30%-ot, a hagyományos középiskolák esetében 40%-ot tettek ki a koedukált szervezeti egységek, a szakképző iskolák között ezek aránya 14%, a műszaki középiskolák között 8%, a mesterségeket adó, gyakorlati jellegű képzőintézmények között pedig még ennél is kevesebb, mindössze 4% volt! A nemek közötti elkülönülés gyakorlata a továbbiakban is csak nagyon lassan adta fel hadállásait; 1987-ben a szakképzési intézményeknek még mindig csupán 37%-a volt koedukált. (...) Azoknál a szakmáknál, ahol lassan már általános gyakorlattá vált mindkét nem fiataljainak a képzésben való részvétele, változatlanul fennállt egy bizonyos mértékű, nemek szerinti szegregáció: hiába vált ugyanis egyre népszerűbbé - például - a bolti eladó szakma a lányok körében, ők vitathatatlan szakmai kizárólagosságot csak a virágboltokban mondhattak magukénak, miközben az autószalonok számára képzett és ott alkalmazott eladók - még ma is - száz százalékban a fiúk közül kerülnek ki. (...) Az oktatási intézmények vegyessé tételének kérdése körül kialakult viták tehát azt is egyértelművé teszik: a témának nem csupán pedagógiai, hanem egyidejűleg jogi, politikai és kulturális dimenziói is vannak, s ezek a dimenziók minden vonatkozásukban a nemek egyenlőségének az adott társadalomban meglévő helyzetét és szintjét is szemléltetik.
Mit állítanak a koedukáció hívei és mit az ellenzői?
(...) A koedukáció bevezetésekor az együttes nevelés elkötelezettjei arra számítottak, hogy ez a forma lehetővé teszi majd a tanulók közti valódi szociális interakciót, jobban felkészíti őket a nemek közötti együttműködésre, ezáltal biztosabbá teszi a társadalmi integrációt, és hozzájárul az évszázados nemi sztereotípiák csökkenéséhez. A koedukáció hívei azt is állítják, hogy - például - fiútársak jelenléte nélkül a lányok hajlamosabbak leragadni a hagyományos nőies aspirációk mellett; lányok jelenlétében pedig a fiúk kevésbé produkálnak antiszociális reakciókat, jobban beilleszkednek a közösségbe, mint azt egyébként tennék. Különösen jelentős a vegyes osztályok szerepe a nők majdani gazdasági, szakmai és politikai aktivitásának megalapozása szempontjából, mert az ehhez szükséges egyenlő lehetőségeket csak az együttes felkészítés során lehet számukra megteremteni. (...)
A kilencvenes évek elején azonban - sok helyütt több évtizednyi koedukációs tapasztalatok birtokában - ismét felerősödtek a koedukációt ellenző vagy annak korábban hangsúlyozott értékeit valamiképpen megkérdőjelező hangok. Koedukáció ugyan van, de a nemek érvényesülésének egyenlőségéről mégsem lehet beszélni - fogalmazták meg kutatók is elégedetlenségüket. Az iskolák többségének mai formája ugyanis pusztán a koedukáció révén nem tudja segíteni megfelelően a fiúk és a lányok harmonikus egyéniségének kifejlődését. (...) Több országban végzett pedagógiai kutatások eredményei is azt szemléltetik: az elterjedésekor a lányok számára kifejezetten hasznosnak tartott koedukáció, a fiúkéval azonos tartalmú oktatás gyakorlata nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A lányok nevelése ugyanis a mostani vegyes osztályokétól teljesen eltérő légkört igényelne; emiatt például bizonyos témákat nekik eleve másképpen kellene oktatni. Mivel azonban a lányok koedukált iskoláztatása tulajdonképpen a fiúnevelés gyakorlatát követte, módszertanában mindmáig nem alkalmazkodott a két nem közötti megkerülhetetlen különbségekhez. (...)
Úgy tűnik tehát, a koedukáció sikertelenségének okait a legtöbben, a mindmáig ható nemi sztereotípiákban vélik megtalálni. Ezek a klisék a tantárgy-preferenciában is igencsak szignifikánsan érvényesülnek. (...) Eljutottunk az iskolákban létező "rejtett" vagy második curriculum problémájához, vagyis azokhoz a nemi szerepekre épülő programokhoz, amelyek a társadalom által elfogadott - vagy éppen kényszerítő jellegűnek tekintett, netán nem is tudatosult - viselkedési szabályok átadására vállalkoznak. Például olyan látásmódot erőltetnek, mely a lányok jövendő szerepei közül csak az anyaságot tekinti értéknek, vagy ami azt sugallja, hogy a fiúkhoz viszonyítva nekik több segítségre van szükségük stb.Azt is kimutatták egy vizsgálat készítői, hogy a tanítási órákon - akarva-akaratlan - maguk a pedagógusok is rengeteg ún. "szexista" eseményt kezdeményeznek. Lányiskolákban - különösen a tanárnők - tanítványaikat előszeretettel nevelik a függőségi helyzetek elfogadására, a férfiak viszont hajlamosak kisgyerekként kezelni őket. Fiúiskolákban a férfi tanárok egyfajta cinkossággal fogadják tanítványaik szexszimbólumnak tekintett nők képeivel kidekorált füzeteit-könyveit, órai szóhasználatuk is gyakran viccelődő a lányok rovására. Koedukált osztályokban pedig - a kutatók idézett megfigyelései szerint legalábbis - a tanárok gyakran többet várnak el a lányoktól, mint a fiúktól.(...) .E problémák szinte természetes következményei annak, hogy mindmáig a pedagógusképzés sem képes átadni a pályára készülőknek azokat a speciális ismereteket, készségeket, amelyek a koedukáció kezeléséhez szükségesek. (...)
A "gender studies" megállapításai és a koedukáció
Az eddig elmondottak ellenére az az általánosan elfogadott vélemény, hogy a lányok a fiúknál jobban alkalmazkodnak az iskola elvárásaihoz, emiatt tanulóként is sikeresebbeknek bizonyulnak. (Ezzel magyarázzák például a lányok növekvő - mostanában már a fiúkét is meghaladó - részvételét a felsőoktatásban.) Ha pedig ez így van, akkor ennek magyarázata csak a lányok által hátrányos helyzetükben ösztönösen kialakított viselkedési stratégiák hatékonysága lehet. De hát mit is kell valójában a lányoknak magatartásukkal - ösztönösen vagy tudatosan - a koedukált iskolai osztályokban kompenzálniuk?
Francia szociológusok középiskolákban, tanórai munka során videokamerás vizsgálatokat végeztek Megfigyelték, hogy a lányok az órai munka során a férfi tanároktól kevésbé kedvező elbánásban részesülnek: kevesebbszer válaszolnak az általuk feltett kérdésekre, kevésbé szólítják őket a nevükön, gyakran hiába jelentkeznek a helyes válasszal, nem vesznek róluk tudomást, és ha meg is szólítják őket, az ő esetükben jóval több a zárt kérdés, mint a fiúknál. Mindkét nembeli pedagógusról elmondható, hogy a tantermi munka során általában több időt szentelnek a fiúknak. (...) A lányok órai munkájuk során általában kevesebb visszacsatolást kapnak megszólalásaikra, mint a fiúk, ezért koedukált körülmények között könnyebben "meglapulnak" a fiúk árnyékában. A lányok gyakran hajlamosak különböző helyzetekben alárendelt szerepet magukra vállalni. A koedukált osztályokban megfigyelt lányok énképe többnyire torzult, alulértékelik magukat, kevésbé bíznak saját tudásukban, kevésbé ismerik fel saját kompetenciájukat. (...) Úgy tűnik tehát, a jó szándékú erőfeszítések ellenére nem csökken a két nem közti távolság, hanem egyre inkább nő. (...)
Erősödőben a nem koedukált iskolák elkötelezettjei?
Az elmúlt esztendőkben több ország is visszalépni látszott a koedukált oktatás iránti korábbi elkötelezettségétől. A koedukált iskolák tantárgyi teljesítményeinek tapasztalatain okulva Németországban például több tartományban lehetővé tették azt, hogy a természettudományos tárgyak oktatásakor az iskolák "csoportbontást" alkalmazzanak. Az erről tudósító beszámolók a lányok teljesítményének gyors javulásáról számolnak be. Ezek az elemzések igencsak egybecsengenek más kutatók következtetéseivel. Miszerint mindkét nem szempontjából előnyösek az egynemű osztályok, mert bennük megfelelőbben zajlik a nemi szerepek elsajátítása, reálisabban alakulnak az önértékelési folyamatok, valamint a lányiskolák sokkal eredményesebbek a lányok karrieraspirációi szempontjából. Ezzel a hivatkozással viszont elérkeztünk a koedukáció eddigi legnagyobb paradoxonához! A fiúk és lányok együtt oktatásának eszménye most láthatóan azon bukik meg, hogy a vegyes osztályokban nemcsak hogy nem tud igazán érvényesülni a lányok és a fiúk esélyegyenlősége, hanem a koedukáció egyenesen akadályozza a nők későbbi sikereit is!
Kép forrása
- www.macomb.cc.mi.us
Cikkünk a szerzőnek az Új Pedagógiai Szemle című folyóiratban megjelent tanulmánya alapján készült.
