A csoportos tanításnak egészen változatos formái léteznek. Egy 4-5 fős oktatói csoport összehangolása elég összetett, és sokféle sémát követhet. Ugyanakkor az ilyen típusú szerveződés a tanulócsoportok létszámára is hatással lehet, így gyökeres változást jelenthet az iskola életében. Lássuk ezért most a csoportos tanítás legegyszerűbb változatát, amikor két tanár működik együtt úgy, hogy az túlmutat az egymásutániságon: ez a páros tanítás.
Roy Andersson és Lars Bendix a lundi egyetemen egy olyan páros oktatási gyakorlatot dolgozott ki, amit a páros programozás ihletett. Nem véletlen, hiszen maguk is programozást oktatnak. A páros kurzusra az oktatók együtt készülnek fel, együtt tartják meg őket, és a hallgatókat is előszeretettel rendezik párokba. A páros tanítás a hallgatók számára minta az együttműködésre és egyben a minőség záloga is.
Vezető és navigátor a programozásban
A páros programozás, vagy extrém programozás Kent Beck nevéhez fűződik. Lényege, hogy a kódot két személy írja: egyikük a vezető szerepét tölti be, a másik személy a navigátor. A vezető írja a kódot, ő dolgozza ki a részleteket és hozza meg a végső döntéseket, míg a navigátor hibát keres, kérdéseket tesz fel, megfigyel és gondot fordít a produktum egészére. A páros programozás során a személyek időről időre szerepet cserélnek. A módszer párhuzamossá teszi a kód írásának és a kód ellenőrzésének fázisait, így idő, energia és pénz spórolható.
eXtrém tanítás
Az extrém programozás mintájára Andersson és Bendix saját két tanáros oktatói módszerüket eXtrém tanításnak (eXtreme Teaching, XT) nevezték el. Azonban sem a programozás, sem a tanítás esetében nem kell fokozott adrenalin-termelődésre számítani. Az oktatók közösen hirdetik meg a kurzust, a kurzusnak egy kurzuskódja van, és egy érdemjegyet szereznek a tanulók. Bár az előadásokat egyedül tartja meg valamelyik oktató, ezeket is közösen tervezik, és képesek kis készülés után helyettesíteni egymást, ha úgy kívánja meg a helyzet. A kapcsolódó gyakorlati órákat közösen tartják.
Mind az órák tervezése, mind az órák megtartása a vezető-navigátor szerepkörökre épül. A tervezés során a vezető szerepben lévő személy felvázolja az adott tanórai tevékenységet, a navigátor pedig véleményezi azt. A tanórán a vezető ismerteti a feladatokat, vezeti a csoportos beszélgetéseket és adja meg a részletesebb magyarázatokat, a navigátor pedig „finomhangolást” végez. Kézenfekvő megoldás, hogy egy adott tevékenységnek a tervezés során és a tanórán is ugyanaz legyen a vezetője, de indokolt lehet eltérő felosztás is.
A páros módszer hasznos lehet olyan helyzetben, amikor egy kidolgozott tananyagot, tanmenetet át kell venni valakitől. Így könnyebben fény derülhet arra, miért is tett bele a „szerző” bizonyos elemeket a tervbe, illetve hogy melyek a nehezebb részek, és milyen – nem dokumentált – stratégiákat szokott alkalmazni a tapasztaltabb oktató ezeknél a részeknél. Ezért is alkalmaznak gyakorta hasonló módszert tréningek esetén képzők képzésénél.
Mit csinál a tanórán a navigátor?
A tanóra során az éppen navigátor szerepben lévő oktatónak is van feladata. Egyrészt figyelnie kell, hogy amikor ő kerül a vezető szerepbe, akkor kapcsolódási pontokat tudjon kiépíteni a már elhangzottakkal, másrészt különböző aktív megnyilvánulásokkal is segítheti a munkát. Néhány ötlet a stanfordi egyetem eszköztárából:
Aktív tanuló
A navigátor szerepben lévő tanár úgy tesz, mint egy igen aktív tanuló. Beül a hallgatók közé, releváns kérdéseket tesz fel, elakadó megbeszéléseket mozdít előre. A tanulószerepbe kerülő tanár az egyenlőség érzetét is keltheti a hallgatókban.
Megfigyelő
A navigátor jegyzetel, feljegyzéseket készít többek között az egyes tanulók hozzájárulásáról vagy előrehaladásáról. Olyan adatokat gyűjt, amelyekre a csoport aktív vezetése mellett nehéz figyelni és amelyek később felhasználhatóak lesznek a munka kiértékelésénél.
Ördög ügyvédje
A navigátor szándékosan provokatív, kihívást jelentő kérdéseket tesz fel vagy megjegyzéseket tesz, ezáltal aktivitásra serkenti a csoportot.
Vita a kollégával
A navigátor és a vezető szakmai vitába keveredhetnek, ezáltal mintát adhatnak arról, hogyan lehet egyet nem érteni ellenségesség nélkül. Azon kívül a különböző tudományterületek eltérő nézőpontjait is megismerhetik a tanulók.
Spontán kiegészítés
A navigátor szerepben lévő tanár kiegészítést fűzhet hozzá az elhangzottakhoz, például egyértelműsíthet instrukciókat.
Facilitálás
A navigátor és a vezető szerepe nem különül el a tanulói önálló munkák (egyéni, páros- vagy csoportmunkák) facilitálásánál. Mindkét tanár egyenlő módon nyújt segítséget felmerülő kérdések esetén, bár előfordulhat, hogy egyes kérdéseket végül nem az a tanár válaszol meg, aki először szembesül vele, hanem az adott témában járatosabb másik tanár.
A két tanárnak nem kell olyan látszatot kelteni, mintha egyformák lennének, vagy mintha mindenben egyetértenének. Fontos azonban, hogy a követelményekről ugyanazt kommunikálják.
Tanárképzés, tudásátadás
A két tanár részvételén alapuló módszer lehetővé teszi, hogy tanárjelöltek, kezdő tanárok fokozatosan tudják elsajátítani a szakma mesterfogásait. Andersson és Bendix tapasztaltabb hallgatókat vont be a programozás oktatásába, akik párban készültek fel a kezdők mentorálására. Az együttműködésnek a felkészültebb és a kevésbé felkészült hallgató számára is van előnye. Rövid távon eredményesebb, ha a felkészültebb tanuló van a vezető szerepben, de a tanulás szempontjából az a hatékonyabb mindkettejük számára, ha a felkészültebb tanuló a navigátor.
Tanító párt alkothat:
- két kortárs segítő (tanárszerepbe kerülő tanuló)
- két tanárjelölt
- két tanár
- egy régi és egy új kolléga
- egy szaktanár és egy gyógypedagógus
- egy tanár és egy pedagógiai asszisztens
- egy vezető tanár és egy tanárjelölt
- egy tanár és egy kortárs segítő
A vezető és navigátor szerep folyamatos változtatásával biztosítható, hogy egy tapasztalatlan fél is meg tudjon birkózni a helyzettel és egyre hatékonyabbá váljon. A szerepcsere egy tanórán belül is többször megtörténhet előre eltervezett módon. Óralátogatások során a „vendég” az észrevétlen megfigyelés helyett akár a korábban felvázolt navigátor feladatok valamelyikét is elláthatja. A módszer így lehetőségeket rejt a tanítási gyakorlat szempontjából, mert átmenetet kínál a passzív megfigyelő és a teljes értékű tanári szerep között, így a mikrotanítás alternatívája lehet. A szerepcsere miatt a két fél viszonya kevésbé hierarchikus, mint egy hagyományos gyakornok-mentor felosztásban.
Szakmai fejlődés
A módszer egyik legnagyobb előnye mégiscsak az, hogy egyenlő felek között teremti meg a lehetőséget a szakmai párbeszédre és a véleményalkotásra. A tervezés során minden felmerülő ötletre azonnal érkezik szakmai visszajelzés: a kevésbé szerencsés ötletek hamar feledésbe merülnek. Ugyanakkor az oktatók sokat tanulnak abból, hogy megismerik egymás gondolatmenetét, és tudatosabbá válnak azáltal, hogy a terveiket meg kell indokolniuk. A gyakori szerepcsere lehetővé teszi egy nyílt, segítőkész és eredményorientált légkör kialakítását. Ha úgy tetszik, a módszer a tanári gyakorlatra vonatkozó formatív értékelést tesz lehetővé a szummatív helyett. A kialakuló kurzus pedig minden remény szerint az oktatók erősségeit fogja ötvözni.
Páros tanítás
Mik azok az ismérvek tehát, amik megkülönböztetik a páros tanítást az egymás után oktató kollégáktól?
- Minden tartalom és tevékenység tervezése közös
- Közös a tanórákon a jelenlét és a figyelem
- Váltakozik a vezető-navigátor szerep
- Közös értékelés
- Demokratikusabb viszonyokat teremt a tanítás és tanulás szereplői között
- Szakmai fejlődés szégyenérzet nélkül, folyamatos tanulás
- A tanárok hitelesen mutatják be a társas tanulást a tanulók számára
- Váratlan helyzetben helyettesíteni tudják egymást a pár tagjai
- Több nézőpont és interdiszciplináris vonatkozások jelennek meg
- Jellemző az őszinte visszajelzés és egymás tisztelete
Tetszik nekünk a páros tanítás? Bizonyára különbözőek vagyunk ezen a téren, de az talán nem olyan extrém, ha valakinek jól jön egy segítő kéz, egy ötlet vagy egy őszinte vélemény.
Csordás Ildikó
