Az űrben nincs gravitáció?
Nagyon sokan vélik úgy, hogy az űrben megszűnik a gravitáció, pedig ez nincs így. A Föld vagy más bolygó tömegvonzása éppen úgy érvényesül a légkörön túl is, ahol légüres tér van. Ahogy távolodunk a Földtől, annak gravitációs vonzása a távolság négyzetével csökken, de nem szűnik meg. Az űrrepülőgépen vagy az űrállomáson dolgozó asztronauták a súlytalanság állapotában élnek és dolgoznak. A súlytalanság állapota nem a gravitáció hiánya miatt lép fel. A jelenség éppen olyan, mintha az űrhajósok egy folyamatosan, szabadon eső szoba belsejében lennének. Ők maguk lebegnek, mivel a felfüggesztést húzó erő, azaz a súly nulla. A Föld körüli pályán mozgó űrsikló esetében a gravitációs vonzás és a centrifugális erő kiegyenlíti egymás és az űreszköz mozgása olyan, mintha folyton szabadon esne.
Az űr egyébként korántsincs olyan messze, mint hinnénk. Ahogyan Fred Hoyle mondta: „Az űr egyáltalán nincs messze. Egy óra autóval, ha felfelé is tudsz menni.”
Üres lufi, felfújt lufi
Számos könyvben láthatjuk azt a kísérletet, melyben egy fel nem fújt lufit és egy keményre fújt léggömböt tesznek egy mérleg két serpenyőjére. A kétkarú mérleg nincs egyensúlyban és ezt sokan annak bizonyításaként használják, hogy lám a levegőnek is van tömege. Számos könyvben láthatjuk azt a kísérletet, melyben egy fel nem fújt lufit és egy keményre fújt léggömböt tesznek egy mérleg két serpenyőjére. A kétkarú mérleg nincs egyensúlyban és ezt sokan annak bizonyításaként használják, hogy lám a levegőnek is van tömege.
A helyzet nem ennyire egyértelmű. A kísérlet csak akkor igazán sikeres, ha a felfújt lufiban sokkal több a levegő (majdnem kidurran), mint a másikban. Ha a mérést nem vákuumban végezzük, akkor még a felhajtóerővel is számolni kell, hiszen a felfújt léggömbre nagyobb felhajtóerő hat. A lufiban levő levegő tömegét még kevésbé érzékeltethetjük olyan körülmények között, amikor maga a mérleg is levegőben van. Ha a két lufi térfogata közel egyforma, de nem egyforma mennyiségű levegő van bennük, akkor a kísérlet igazságosabb.A helyzet nem ennyire egyértelmű. A kísérlet csak akkor igazán sikeres, ha a felfújt lufiban sokkal több a levegő (majdnem kidurran), mint a másikban. Ha a mérést nem vákuumban végezzük, akkor még a felhajtóerővel is számolni kell, hiszen a felfújt léggömbre nagyobb felhajtóerő hat. A lufiban levő levegő tömegét még kevésbé érzékeltethetjük olyan körülmények között, amikor maga a mérleg is levegőben van. Ha a két lufi térfogata közel egyforma, de nem egyforma mennyiségű levegő van bennük, akkor a kísérlet igazságosabb.
Gőz és víz
A gőzfürdőben, a zuhanyzóban gyakran sejtelmes, ködszerű képződményt látunk. Sokan azt tartják, hogy ez maga a vízgőz. A vízgőz légnemű, míg a köd egyáltalán nem az. A fürdőben nem a gőzt, hanem magukat a kicsapódott vízcseppeket látjuk, csak úgy, mint a szabadban a felhők vagy a köd esetében. Mindegyik esetben apró vízcseppek vannak a levegőben. A ködben haladó autó nedves lesz, de nem a kicsapódó víztől, hanem azért mert sok vízcseppecskével ütközik.
Lángoló űrsikló
Az útjáról visszatérő űrhajó eleje szinte lángol, amikor belép a légkörbe. Ezt gyakran a súrlódással magyarázzák. Valójában, amikor az űreszköz belép az atmoszférába, nagyon gyorsan összenyomja maga előtt a levegőt, ennek nyomán a hőmérséklet igen megemelkedik. A jelenség hasonló ahhoz, amikor levegőt pumpálunk egy biciklikerékbe. A kerékpár esetén is érezzük a felmelegedést. Ez a gyorsan lezajló folyamat egy ún. adiabatikus összenyomás. Az űrsikló egy repülőgéphez hasonlító űrhajó. Ez esetben a szárnyaknál és az űrrepülőgép oldalán a súrlódás is szerepet kap, de az a rész, amely a belépéskor a levegővel érintkezik, a fenti módon melegszik fel.
