Talán még nem is volt ennyi vendég a községben, mint azon az esős augusztusi napon, mikor a település fia, a szimbólummá emelt író végleg hazatért.
A Tüskevár, a Téli Berek, a Vuk, a Bogáncs, a Hú és még számos regény szerzője 34 évig Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugodott, de idén családja kérésére hazatért az írásaiban hatalmas szeretettel emlegetett szülőföldjére. A szertartáson az író földi maradványai mellett feleségét és hűséges kutyájukat, Bogáncsot is újratemették.
Fekete István életének első 11 évét töltötte Göllén, amelyről regényeiben, elbeszéléseiben gyakran megemlékezett. Itt mindig jól érezte ő magát, ebből táplálkozott, most pedig a szülőföld üzent neki, visszavágyta. Gyermekei pedig megérezték a szándékot, s teljesítették. Az USA-ban lévő Chicagóban élő István és az ausztriai Bregenzben letelepedett Edit kérésére a közelmúltban Fekete Istvánt és nejét kihantolták a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírból, hogy azokat a híres író szeretett falujába vigyék.
A göllei szülőház előtti ravatalon a szakadó eső ellenére több százan tették tiszteletüket a koporsó előtt. A római katolikus templomban Balás Béla, kaposvári megyéspüspök mondott ünnepi gyászmisét, melyben így emlékezett az íróról: Fekete István regényeiből ugyanaz a béke árad, mint Jézus szavaiból, s az író el tudja velünk hitetni, hogy erősebb a jó, mint a rossz.
Ugyanott dr. Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára arról beszélt, hogy az író szilárd hite és bölcs életfilozófiája nemcsak az ifjúságnak, hanem minden korosztálynak kapaszkodót adhat a modern mindennapokban is.
Jókai Anna, Kossuth-díjas író az újratemetést engedélyező Nemzeti Kegyeleti Bizottság képviseletében és a művésztársak nevében mondott búcsúbeszédet, s emlékezett arra az időszakra, amikor a hivatalosság és sznobéria igyekezett kisebbíteni Fekete István érdemeit, s elégedetten nyugtázta e kísérletek sikertelenségét, mondván: a robotok, pókemberek és egyéb szerzetek világában is üdítő ajándék a göllei Mestörpista természetközeli, romlatlan világa.
Ezután a koporsót lófogatú gyászhintó vitte a mintegy kétezer ember - köztük rengeteg dombóvári - kíséretében a temetőbe, ahol dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke méltatta a sokak által kedvelt író munkásságát. "Fekete István névjegyére az volt írva: okleveles gazda, s ezt ő úgy magyarázta, hogy az írói tehetség nem az övé, azt ingyen kapta a Teremtőtől, tehát nem kérkedhet vele, de a diplomáért Isten segítségével neki kellett megizzadnia, azzal eldicsekedhet."
Ifjabb Fekete István pedig köszönetet mondott mindazoknak, akik azt szorgalmazták és segítették, hogy szülei örök nyugalmat Göllében találjanak. A nyugdíjas újságszerkesztő édesapja haza-, természet- és emberszeretetére hívta fel a jelenlévők figyelmét, akiket arra bíztatott, hogy az említett értékeket helyezzék életük középpontjába. "Apám talán most már elhiszi, hogy öregkoromra egy kicsit benőtt a fejem lágya, és támadt egy jó gondolatom; megkérni a gölleieket, hadd jöjjön ő most már haza.
Balás Béla imája után Hu, Csí, Kele, Vuk, illetve még számos állatfigura megálmodójának és feleségének, valamint hűséges kutyájuknak, Bogáncsnak a földi maradványait egy bús trombitaszóló hangjaira leengedték a sírba, amit a helyi képviselőtestület adományozott a család számára.
Az erre az alkalomra szépen felújított Szent Vendel-kápolna falán elhelyezett emléktáblát - amin a "Ballagó idő" című regény egy gondolata olvasható - F. Bodó Imre, a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület vezetője leplezte le.
A különös temetésre rengetegen érkeztek, de szomorú arcokat nem lehetett felfedezni köztük, hiszen Fekete Istvánt már harminc évvel ezelőtt elsiratták, most csak hazatért, s ez nem a bánatra adott okot azoknak, akik szeretik és tisztelik őt.
