A tanulási gondokkal, magatartási problémákkal küzdő gyerekek jó része nem fejezi be tanulmányait, nem szerez végzettséget, így jelentős hátránnyal indul a munkaerőpiacon, emiatt pedig kudarccal a felnőtt életben. Ezért az EU országaiban fontos cél az iskolai lemorzsolódás prevenciója. Hazánkban 2008. szeptember óta kötelezi a Közoktatási Törvény a megyei fenntartó által kijelölt szakiskolákat a hátrányos szociális vagy tanulási helyzetű gyermekek számára felzárkóztató-előkészítő kilencedik évfolyam indítására.
A „komplex felzárkóztatás” nehéz, speciális szakértelmet kívánó feladat, amelyre az intézmények vezetőinek és pedagógusainak egyaránt fel kell készülniük, ráadásul Magyarországon jelenleg még kevés a megfelelő gyakorlati, tapasztalati háttér. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Dobbantó programjának célja, hogy a jelenleg problémákkal küzdő vagy az oktatásból régebben lemorzsolódott, de oda visszatérni kívánó fiatalok tanulási-képzési lehetőségét és a reális jövő megtervezését támogassa.
– A közoktatási törvény kimondja, hogy a szakiskoláknak meg kell teremteniük a diákok egyéni fejlődési ütemének lehetőségét – mondja Bognár Mária, a Dobbantó program vezetője. – Az iskolák többsége azonban erre korábban nem volt felkészítve; s jelenleg is segítségre van szükségük. Ezért a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány már 2007-ben pályázott a Munkaerő-piaci Alapnál, és támogatást nyert a Dobbantó program elindításához.
Bognár Mária - projektvezető
Holisztikus szemlélet
Az eredetileg három évre tervezett, de mára egy évvel meghosszabbított program egyaránt komplex támogatást nyújt a fiatalok, valamint az iskolák számára is. Az egyén szintjén speciális tananyag és a szintén a program keretében speciálisan felkészített pedagógusok segítségével teremti meg a tanulók személyre szabott, egyéni fejlesztésének lehetőségét. Intézményi szinten pedig külső szakembereket is bevonva nyújt szakmai és anyagi támogatást a fejlesztési tevékenység megvalósításához és fenntartásához.
– Arra kérjük az iskolákat, hogy alakítsanak ki 3-4 pedagógusból álló fejlesztő csoportot, akik a súlyos gondokkal küszködő fiatalokkal foglalkoznak – magyarázza Mari. – A csoporthoz kapcsolódhat a fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus, szociális munkás, sőt a helyi gyermekjóléti szolgálat és családsegítő központ munkatársa is. Jelentős hangsúlyt fektetünk a diák egyéniségének holisztikus szemléletű megközelítésére, és kulcsfontosságúnak tartjuk a kommunikációs, tanulási, szociális, alapvető életpálya-építési és munkavállalási, valamint munkavégzéssel kapcsolatos kompetenciák fejlesztését.
– A diákokkal dolgozó pedagógusokat, és magát az intézmények vezetőit is segítjük abban, hogy minél jobban meg tudják valósítani a programot. Így kialakítottuk az ő támogatási rendszerüket is: iskolánként egy változássegítő mentor havonta elmegy az intézménybe, ahol a fejlesztő csoport pedagógusaival megbeszélik a szakmai, emberi problémákat, értékelik a helyzetet, felkészülnek a Dobbantó új tartalmi és gyakorlati kihívásaira. Az intézmény vezetőjét az üzleti életben nagy gyakorlattal rendelkező educoach-ok segítik.
– Másrészről minden iskolának megvan az ,,egyénisége”, ezért intézményi szinten is az a cél, hogy önmagukhoz képest, egyénileg fejlődjenek – teszi hozzá Mari. – Ezt úgy oldottuk meg, hogy nyolc kulcsterületet jelöltünk meg, ahol az iskoláktól egyénileg meghatározott mértékű fejlődést várunk el. Ezeket a területeket rendszeresen monitorozzuk, ez tehát egy tudatos szervezetfejlesztésnek is tekinthető.
Európa tükrében
Mivel a program nagy hangsúlyt fektet az igen alapos, körültekintő fejlesztői felkészülésre, a szakemberek felkészítésére, a kézzelfogható eredmények lassan, lépésenként bontakoznak ki: a program kezdete óta eltelt időszak arra volt elég, hogy összeálljon egy szakértői csapat, amelynek tagjai végiggondolják és kidolgozzák a program iskolákba való bevitelének lehetőségeit. Tavaly júniusban írták ki az első pályázatot a mentorok és az educoach-ok számára, valamint az iskolák részére is. A novemberben megtartott Programindító Konferencia idejére 11 educoach és 13 mentor készült fel az iskolai megvalósítás támogatására. Az iskolák számára kiírt pályázaton pedig öt budapesti és tíz vidéki szakiskola nyert támogatást, ezekben az intézményekben már megkezdődött a vezetők felkészítése, a fejlesztő csoportok összeállítása és az osztálytermek átalakítása, kialakítása is.
Nagyon fontos az élettér mássága, hogy ne hagyományosan, egymás hátát látva üljenek a diákok a padokban – emlékeztet a szakember. – Úgy kell átalakítani a termeket, hogy az ott tanuló diákoknak lehetősége legyen félrevonulni, de csoportosan beszélgetni, vagy akár együtt uzsonnát készíteni is. Ezt az iskolák a saját lehetőségeik szerint alakítják ki.
Szintén jelenleg folyik a tananyag kidolgozása, annak a diákok, tanárok által használható formába való öntése is; a modulszerzők, a szerkesztő, a grafikus és a nyomda mindent megtesznek, hogy a tananyag évkezdésre a szakiskolákban legyen.
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Dobbantó programiroda vezetője beszámolt arról is, határainkon kívül is elismerést vívott ki a magyarországi felzárkóztatási gyakorlat. Az Európai Unióban 1995-től vált fontos kérdéssé a korai leszakadás és iskolaelhagyás megelőzése. Az akkor indult európai projektben tizenhárom ország 17 intézménye vett részt, amelyek 1999-re megalakították az European Association of Cities, Institutes and Second Chance Schools – a „Városok, Intézmények és Második Esély Iskolák Európai Szervezetét” (E2C). E szervezetnek lett tagja az FSZK Dobbantó programja is. Az E2C spanyol, holland, dán, svéd, német, lengyel és magyar tagszervezetei legutóbb az FSZK által szervezett budapesti konferencián ismertették egymással országuk tagintézményeinek fejlesztési gyakorlatát. A különböző prezentációk olyan mértékben inspirálták a résztvevőket, hogy a konferencia második napján a svéd küldöttség tagjai kezdeményezték az egységes európai második esély pedagógusképzési programtervezet létrehozását!
Híd a munkba - Híd az életbe
Bár a projekt a szakiskolák szervezeti fejlesztésére épül, a Dobbantó munkatársai már azon is gondolkoznak, miként lehetne azt – részben vagy egészben – más iskolákban is sikerrel alkalmazni. – Van egy olyan eleme, amely kimondottan nóvum lehet – mondja lelkesen Mari. – Ez a tananyag speciális beosztása: a hét 5 napjából három napon át folyik a Nemzeti Alaptantervben meghatározott kompetenciák fejlesztése, majd 2 napon át kapják a diákok a ,,Híd a munka világába” elnevezésű programelemet.. A blokkban újszerű életpálya- és karrierépítés folyik, melynek folyamán nem pályát választunk a fiatalok számára, nem irányítjuk őket erre vagy arra a pályára, hanem inkább megmutatjuk nekik a lehetőségeket, és felkészítjük őket a váltás, a változtatás lehetőségére is. Ezáltal gyakorlati útmutatót kapnak a tudatos, reális élettervezéshez.
A két nap folyamán részben iskolán belüli szituációs gyakorlatokban vesznek részt a fiatalok, illetve ellátogatnak különböző szakmacsoportok helyszíneire, kipróbálhatják magukat, és a szerzett tapasztalatok alapján végiggondolhatják, hogy a tanév végeztével milyen irányba induljanak.
Bognár Mari szerint a programban távlati tervként szerepelhet egyfajta, a mérések eredményein alapuló, és más országos fejlesztési gyakorlatokkal összehangolt, szakmai indoklással támogatott ajánlás a különböző érintett szaktárcák felé.
A Dobbantó program előkészítő éve a későbbiekben pozitív irányba terelheti szakiskolák jövőbeli átalakulását. A ,,Híd a munka világába” program jelentősen hozzájárulhat a szakiskolák számára már tervként meglévő egyéves alapozó képzés megfelelő rutinjának kialakulásához, és végül, de nem utolsósorban az általános, gyakorlati életút-fejlesztési lehetőségekkel kapcsolatos pedagógiai szemlélet-tágításhoz is.
