Diákból trónörökös

A merénylet apropóján készült bélyeg

1863. dec. 18-án született Grazban Károly Lajos főherceg (Ferenc József öccse) és Mária Annunciata legidősebb fiaként. Szigorúan katolikus családi légkörben, konzervatív házitanítók felügyelete mellett nevelkedett. Katonai neveltetésének végén Sopronban szolgált (1890-1892), ahol tartós ellenszenv alakult ki benne a magyarok iránt. A soproni Nádasdy-huszárezredhez került, ahol idővel ezredparancsnokká léptették elő. Ferenc József azzal a szándékkal küldte a Bécshez közel lévő magyar városba, hogy megismerje a magyarokat, és elsajátítsa a magyar nyelvet. Ez utóbbi tehertétellel azonban nem igazán tudott megbirkózni. Az sem tette szimpatikussá Magyarországot, hogy kedvenc városát, Prágát kellett otthagynia a magyar "tanulmányút" kedvéért. Ezért 1892-ben, amikor dandártábornokká történt kinevezésével új állomáshelyet kellett kijelölni, akkor Ferenc Ferdinánd azt a feltételt szabta, hogy ne Magyarországon legyen új állomáshelye. (A csehországi Budweisba került, s itt ismerkedett meg későbbi feleségével is.)

1892-ben tíz hónapos világ körüli útra indult, úti élményeiről naplót vezetett. Az utazás valódi oka súlyos tüdőbaja volt, emiatt szorult hosszas kúrára, de vasakaratával és az Alpokban, Földközi-tengeren, Egyiptomban végzett kúráknak köszönhetően váratlanul meggyógyult. 1898-ban a "legfőbb hadúr rendelkezési állományába" helyezték, és a császár helyettese lett katonai ügyekben. 1889-ben váratlanul meghalt Rudolf trónörökös, és kimondva-kimondatlan (akarva-akaratlanul) mindenki őt tekintette az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének, bár hivatalosan csak 1896-ban, apja halálakor nyilvánították a Monarchia trónörökösének. Tőle is, mint korábban Rudolftól a Monarchia megmentését várták, mivel úgy élték, hogy Ferenc Józseffel együtt a birodalom is elagottá vált.

A szerelem nem ismer rangokat

A kedvenc kastély, Konopistében

Csehországi tartózkodása idején lángoló szerelem gyúlt Chotek Zsófia grófnő iránt, de származása, vagyis "alacsony" rangja miatt az uralkodó, Ferenc József ellenezte a házasságot. Ferenc Ferdinánd ugyancsak hajthatatlannak mutatkozott, és a parttalannak tűnő vita azzal a félig sikerült kompromisszummal zárult, hogy csak akkor veheti feleségül Zsófiát, ha lemond a rangon aluli házasságból származó gyermekeinek trónöröklési jogáról. (A nyilatkozattételre 1900. június 28-án került sor!).

1900-ban meg is kötötték a házasságot, ugyanis a családi idillt ez a feltétel sem zavarta meg, és a trónörökösnek, valamint a hercegnői címet elnyert Zsófiának három gyermeke született. Életük nagy részét különböző kastélyaikat járva töltötték, kedvenc helyük Konopiste volt, de szívesen tartózkodtak a Lacroma nevű jacht fedélzetén is. A trónörökös javarészt családjának élt, a politikai, illetve hivatalos ügyek intézését követően a zárkózott, mórozus emberből engedékeny, meleg szívű apa vált. Szenvedélyes utazó volt, 10 év alatt kb. 300 ezer km-nyi utat tett meg. Az utazás mellett a vadászat volt a másik szenvedélye. Emellett szívesen kertészkedett, amire felesége vette rá. Szenvedélyes régiséggyűjtő is volt, főleg az osztrák népművészet tárgyait gyűjtötte - ez annál inkább meglepő, mivel a birodalom nemzetiségeivel nem igazán szimpatizált.

Politikusi ambíciók

A szarajevói merénylet

Politikával mélyrehatóbban csak 1906-tól foglalkozott, ekkorra azonbna egy szabályos "árnyékkormányt" alakított ki magának a bécsi Belvedere-ben. A magyar politikai törekvéseket határozottan ellenezte, s a trializmus híveként kívánta a magyar befolyást mérsékelni, sőt trónra jutásakor az 1867-es kiegyezés revízióját is tervbe vette. Hogy ezt kicsikarja, arra készült, hogy addig nem koronáztatja magát magyar királlyá, míg a kiegyezést nem érvénytelenítik. Idővel a föderalisztikus tervek helyett a klerikális s javarészt antidemokratikus jellegű kormányzást tartotta követendőnek, legfeljebb a kulturális autonómia kérdésében mutatkozott engedékenynek. ("Föderalizmusa" javarészt abban állt, hogy Horvátországot leválasztják Magyarországról, s közvetlenül az uralkodó alá rendelik.)

Politikai felfogására azonban leginkább a konfliktusmentesség igénye volt a jellemző, s ennek jegyében például Bosznia-Hercegovina annektálását is ellenezte. Baráti kapcsolatot tartott fenn II. Vilmos (1888-1918) német császárral, és közeledett Oroszországhoz is. Úgy vélte, hogy a három császár a konzervatív szolidaritás elve alapján biztosítani tudja a térség békéjét. A trialista politikai szemlélet miatt azonban az a látszat alakult ki, hogy Szerbia-ellenes, és a Balkánon az agresszív politika képviselőjének számított, emiatt egyre erőteljesebb ellenszenv alakult ki irányába. A szerbek amiatt nehezteltek a trónörökösre, mert a délszlávoknak különleges státuszt kívánt adni a Monarchián belül, és ezzel élét kívánta venni annak az elképzelésnek, hogy a birodalomban élő szerbek Szerbiához csatlakozzanak. (Ennél többet nem ígért és nem is tervezett, terültei autonómiáról szó sem lehetett.)

Amikor 1913-ban az "összfegyveres erők főfelügyelőjévé" nevezték ki, az 1914-es boszniai hadgyakorlatot is neki kellett levezényelnie. A hadgyakorlat során 1914. június 28-án hadiszemlét kívánt tartani, ám a Szarajevóban tett látogatása alkalmával háromszor is merényletet követtek el ellene. A harmadik kísérlet során Gavrilo Princip szerb diák halálosan megsebesítette a trónörököst és feleségét, akik a merényletet követő percekben meg is haltak. A sors iróniája, hogy az egyébként a háborút hevesen ellenző trónörökös halálát használták fel ürügyül, hogy kirobbantsák a Szerbia elleni háborút, amely világháborúba torkollott.

Az utolsó nap tervezett programja

Irodalom

A császár visszanéz

• Eöttövényi Olivér: Ferenc Ferdinánd Akadémiai K. Bp. 1991
• Habsburg lexikon Új Géniusz K.
• A. J. P. Taylor: A Habsburg Monarchia 1809-1918 Scolar K. 1998
• Hisória 1994 / 5-6.
• A Habsburgok - Egy európai dinasztia története Gulliver K., 1995
• Erich Zöllner: Ausztria története Osiris K. - 2000, Bp., 1998