Az utak elváltak

- így összegezte tanulságait Lukács György filozófus annak a kiállításnak, amelyet 1909. december 30-án nyitottak meg a Könyves Kálmán Szalonban a "Nyolcak" (a csoport tagjai: Kernstok Károly, Czóbel Béla, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Czigány Dezső, Orbán Dezső és Márffy Ödön festőművészek), ezzel érzékeltetve, hogy a kiállítás darabjai homlokegyenest ellentmondanak a korábbi elvárásoknak.

A képek általános felháborodást váltottak ki az impresszionista festmények könnyedségéhez, színkavalkádjához szokott közönségben: kicsavart, rút, csokoládé színű aktok, torzított arányú portrék, kemény körvonalakkal megrajzolt csendéletek rideg, tárgyilagos atmoszférája riogatta a festmények között sétáló érdeklődőket. Az alkotók azonban készek voltak megvédeni minden egyes ecsetvonásukat. Képeik ugyanis egy tudatos művészi program jegyében születtek: a "kutató művészet" jegyében. Czigány Dezső: Csendélet

Mi az a "kutató művészet"?

A Nyolcak csoportjának vezéregyénisége, Kernstok Károly volt az, aki a kiállítás alkalmából tartott felolvasásában szóban is megfogalmazta a Nyolcak művészi hitvallását, ami "hadüzenet" volt az impesszionizmusnak: míg az impresszionizmus csupán a felszínt, a mindig változó, énünk által befolyásolt látszatot ábrázolja, addig az igazi művészet feladata a dolgok lényegének megragadása. Azaz a művésznek nem tükröznie kell a valóságot egy adott pillanatban és hangulatban, hanem intellektusával meg kell értenie és új értéket kell létrehoznia belőle. Így alkotása az intellektusának tükre lesz, mint ahogyan minden alkotás egy adott kultúra értelmi fokával értelmezett valóságot ábrázolja - hangoztatta Kernstok. Kernstok Károly: Lovas a vízparton

"Ha valaki csak a színeit látja meg a természetnek és azt valahogy egymás mellé applikálja, még ha tetszetősen is, a természetből csak egy kis felületet látott meg. Ha valaki tónusokat érzékel meg s egymás mögé rakja őket, csak egy kis érzelgést kapott. Ha valaki egy embert csak vonalakban ád, ugyan hova tette az a vonalak közt lévő testet? Igen a testet, mert a természetnek teste is van (...) Ezt, ezt a természetet kell segítségül hívni, ezt kell interpretálni, oda kell menni eléje s keresni a jelenséget, amely ezeket a képzeteket velünk addig ismerteti, míg a tudatára jövünk - ezt azután a legegyszerűbb formában fel kell dolgozni, a vonal, a szín, a tónus segítségével. Amikor nem lehet görbe utakon festeni fonák formalizmusokkal, hanem amikor egyszerűen, értelmesen festünk, akkor annak mondania is kell valamit festői értelemben."

Kernstok ezzel a kutató, értelmező, a dolgok lényegét és rendjét megragadó művészetet éltette a pillanatnyi, rendezetlen benyomásokat ábrázoló művészet ellenében. A lényeget megragadni akaró művész pedig egészen más eszközökkel jár el, mint az, aki csupán a látvány tükrözésére törekszik.

Egy emberi arc arányait bátran eltorzítja, kiemel egyes részleteket, ha ezáltal az arc "lényege", karaktere jobban megragadható.

"...ha az állkapocs segít engem egy fejhez jobban, mint az orr, úgy az állkapcsot fogom hangsúlyozni az orr rovására, s viszont." Tihanyi Lajos: Női arckép

A különleges művészi eljárás ugyanúgy érvényes a tájképek, aktok, csendéletek esetében is. Hiszen a lényeg, hogy:

"...ha egy vonal hangsúlyozásával az anyagot, a testet jobban tudom érzékelni, avagy ha egy világosan vagy sötéten alkalmazott tónussal segíteni tudom célomat, avagy ha a színek a természetadta értékben, de fokozottabban, vagy halaványabban felelnek meg célomnak, mindig habozás nélkül fogom ezeket az eszközöket célom, az egész harmóniája érdekében felhasználni." Pór Bertalan: Hegyibeszéd

Kernstok felolvasásának szövege a Nyugat 1910. évi 2. számában még nagyobb nyilvánosságot kapott (lásd itt). Lukács György a következő számban az "Utak elváltak" című írásában (ugyanitt megtalálod) üdvözölte az új irányzatot, ami szerinte az igazi, régi művészet feltámadása, s egyben tágabb ideológiai kontextusba is helyezte.

Az új művészek impresszionistákkal való harcát a rend, a tények, az objektív világ, az értékek és az elmélyedés harcának értékelte a tetszőleges, véletlenszerű és értékeket megkülönböztetni nem tudó, felszínes világnézet ellenében. A Nyolcak művészei nem alkottak homogén csoportot. Mindannyian kicsit más-más utat jártak, kísérleteztek, de közös vonásuk mindenképpen az volt, hogy a szubjektív, impresszionista világnézetet akarták meghaladni.

Egyenként nem számítanak a magyar festészet kiemelkedő alakjainak, közösen, Nyolcakként azonban fontos szerepet töltenek be a magyar művészettörténetben, hiszen ők sajátították el elsőként a cézanne-i művészet elveit, amelyek az egész európai festészetet megváltoztatták. Művészetük különlegessége, hogy bár a haladó irányt képviselik, a hagyományok mégis kötik még őket: a kubizmust, az absztrakt festészetet nem tették magukévá, gondolataikat még a hagyományos, 19. századi eszközökkel próbálták kifejezni.

A képek a www.kfki.hu oldalról valók, itt megtalálod az említett művészek rövid életrajzát is, s más alkotásaikat is megtekintheted.

Kernstok Károly: Lovasok a vízparton

Kérdések, feladatok

1. Kernstok Károly Kutató művészet című írását elolvasva összegezd, mit kifogásol a művész az impesszionizmusban!
2. Hogyan viszonyulnak a Nyolcak a színekhez?
3. A "dolgok lényegének ábrázolása" milyen művészeti irányzat hitvallására emlékeztet?
4. Elemezd Kernstok Károly Lovasok a vízparton című festményét! Milyen művészi szándék állhat az ábrázolásmód mögött?
5. Milyen ideológiát kapcsol Lukács György a Nyolcak művészetéhez?
6. Mi a véleményed a Nyolcak és a Lukács György által is éltetett szubjektivizmus-ellenességről, az objektívan megragadható világról? (Vedd figyelembe Kernstok és Lukács erre vonatkozó érvelését!)