Fogyatkozó Nap és Hold
Farkas Zoltán
2007/12/31 17:24
2244 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A természeti jelenségek ma is lenyűgözik az embereket, csillaghulláskor, napfogyatkozáskor szabályos zarándoklatra kelnek az emberek. Az ókorban azonban nem a szépségre figyeltek fel, sokkal inkább isteni útmutatásokat láttak a természet csodáiban.

Ókori előrejelzések

A lüdök és a médek hat esztendőn át hadakoztak egymással az i.e. VI. század elején. E háború során egyszer a nappal „éjszakává” változott. A milétoszi Thalész előre jelezte az iónoknak ezt a napfogyatkozást, amely a modern csillagászok szerint i.e. 585. május 28-án következett be. A küzikoszi Helikon, Platón egyik bizalmas híve, előre jelzett egy napfogyatkozást. Amikor az valóban bekövetkezett, a türannosz - II. Dionüsziosz, Szürakuszai zsarnoka – nagyon megcsodálta tudását, és egy ezüst talentum pénzjutalomban részesítette. De hogyan is hatottak a nap- és holdfogyatkozások az ókori ember életére?

Az ókori görögök nem ismerték az égitestek valódi természetét. Azokat értelmes, akarattal bíró lényeknek, isteneknek tartották, és vallási kultusz keretében hódoltak nekik. A velük kapcsolatos szokatlan jelentésekről (a nap- és holdfogyatkozásokról, a csillaghullásról, a felbukkanó üstökösökről) pedig úgy vélekedtek, hogy azok tudatos és önkényeskedő földöntúli hatalmak okozatai, illetve hamarosan bekövetkező tragikus események előhírnökei. Az égitestek anyagi voltát, az égi történések természeti törvények által meghatározott jellegét feltáró gondolkodókat pedig üldözték.

Nemcsak Anaxagoraszt, aki a korabeli vallási hittel szemben a Napot isten helyett izzó kőtömegnek értelmezte, s elsőként adott tudományos magyarázatot a nap- és holdfogyatkozásokról, hanem szamoszi Arisztarkhoszt is, aki szerint a mindenség középpontja nem a Föld, hanem a Nap, őt emiatt az „istentelen” nézete miatt a sztoikufilozófiai iskola korabeli feje pánhellén bíróság elé akarta állítatni. Prótagiraszt száműzetésbe kergették, Anaxagoraszt pedig Periklész csak nagy nehezen tudta kimenekíteni a börtönből.

Anaxagorasz írta le először igen érthetően és merészen a Hold és a Nap „fényváltozásait és elsötétedéseit", de tanait inkább csak titokban terjesztették, és kevesen ismerték, éppen ezért óvatosan fogadták, és nemigen adtak hitelt neki. A természettudósokat elviselhetetlen embereknek tartották, és »égi dolgokról fecsegők« gúnynévvel illették őket, mert szerintük az isteneknek tulajdonított jelenségeket értelmetlen okokra vezetik vissza, kiszámíthatatlan erőkkel és elkerülhetetlen véletlenekkel magyarázták.

Priklész példázata

Periklész és Anaxagorasz

A szóban forgó hiedelmek jelentős mértékben, gyakran károsan befolyásolták az ókori népek életét. Mindezt igen jól érzékelteti az alábbi két eset:

A peloponnészoszi háború során (kb. i.e. 432-ben) a felvilágosult szellemű, a nap- és holdfogyatkozások anaxagoraszi tudományos magyarázatát ismerő Periklész százötven hajót szereltetett fel, hogy nagyszámú válogatott nehézfegyverzetű gyalogossal és lovassal tengerre szálljon. Amikor a hajók legénysége már a hajón volt, és Periklész is felszállt a háromevezősoros hajójára, napfogyatkozás kezdődött, majd a Nap teljesen elsötétedett. A csodásnak vélt égi jelenség az emberekben félelmet keltett, s Periklész látta, milyen rémület fogja el hajója kormányosát, és mennyire megzavarodik. Köpenyét ekkor a kormányos szeme elé tartotta, sőt a fejét is betakarta vele, aztán megkérdezte tőle, vajon ezt félelmetesnek vagy valamely szörnyű esemény jelének tartja-e. Midőn a kormányos nemmel felelt, Periklész így szólt: „Nos, mi a különbség a kettő között? Legfeljebb, hogy ami az elsötétedést okozza, nagyobb a köpenyemnél.”

Szintén a peloponnészoszi háború idején (i.e. 415-ben) történt, hogy az athéniak nagy hadsereget küldtek Szicíliára, hogy meghódítsák ezt a szigetet (ún. szicíliai kaland). Kísérletük azonban kudarcot vallott. Hajóhaduk elpusztult, katonáikat az ellenség vagy leölte, vagy pedig fogságba ejtette és eladta rabszolgának. A súlyos vereség okai a következők voltak: a megerősödött ellenféllel szemben az athéni csapatok már nem reménykedhettek sikerben, ezért vezetőik úgy döntöttek, hazahajóznak a Szürakuszai melletti kikötőből. Az indulást egy teleholdas éjszakára tűzték ki, ám az útnak eredésből nem lett semmi, mert váratlanul holdfogyatkozás következett be. Az égi jelenségeket nem ismerő s a jósaira hallgató fővezér, Nikiasz pedig úgy határozott, meg kell várni egy teljes holdfázis-változást, hogy a mindenség rendje visszatérhessen „normális” állapotába. Közben aztán az ellenfél lezárta a menekülés útját, és a tudományos ismeretek hiánya miatt odaveszett az athéni hadsereg.

Irodalom

  • Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák. Szerzői kiadás. Budapest, 1986;
  • Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György: A görög kultúra aranykora [Periklész százada]. Gondolat Kiadó. Budapest, 1968;
  • Walter R. Fuchs: Mielőtt a Föld „mozgásba jött”. Minerva. Budapest, 1978;
  • Roger Ling: A klasszikus görög világ. Helikon Kiadó. Budapest, 1986

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten