A hunok társadalmi rendje és szokásai
Ammianus Marcellinus római történetíró töredékesen fennmaradt művéből. A szerző a 4. században élt, és a birodalom története mellett fontos forrás a limes népeinek életéről is. Önmaga a tárgyilagosság hívének tartotta magát, de mint látni fogjuk, e téren a megvalósítás helyenként gyengére sikeredett - mondhatni kilóg az a bizonyos lóláb...
"A hunok népe, melyről a régi írások alig emlékeznek meg, a Maeotis mocsarain túl, a Jeges-óceán mellett tanyázik; vadsága minden képzeletet felülmúl. Gyermekeik arcát mindjárt megszületésük után mélyen behasogatják, hogy az össze-vissza ráncolódó sebhelyek megakadályozzák a serdülő fiúk szőrzetének kiütközését. Így is öregszenek meg, szakálltalanul; nincs bennük semmi szépség, olyanok, mint az eunuchok: zömök, izmos termetűek, vastag nyakúak, ijesztően formátlanok; az ember két lábon járó állatokhoz, vagy hídkorláthoz használt, elnagyoltan faragott tuskókhoz hasonlíthatná őket. De bármennyire visszataszító is emberi megjelenésük, életmódjuk folytán mindenesetre olyan edzettek, hogy sem a tűznek, sem az ízletes ételnek nem érzik hiányát, hanem vadnövények gyökereivel és félig nyers juhhússal élnek, amelyet combjuk és a ló háta közé illesztve rövid ideig melegítenek. Sohasem húzódnak épület födele alá; az ilyesmit úgy kerülik, mint az emberek megszokott életétől különválasztott temetőket.
Náluk még csak egy náddal fedett kunyhót sem lehet találni. Így kóborolnak szerte a hegyekben és az erdőkben, hiszen csecsemő koruktól fogva megszokták a hideget, az éhezést és a szomjúságot. Idegenben sem vonulnak födeles hajlékba, csak végső szükségben, mert nem érzik magukat biztonságban, ha tető van fölöttük... ... Ennek a népnek minden tagja éjjel-nappal lóháton intézi az adásvételt, így eszik és iszik, és az állat keskeny nyakára dőlve alszik, olyan mélyen, hogy még mindenféle álmot is lát. Még akkor is így tanácskoznak, amikor komoly dolgot kell megvitatniuk. Nem élnek szigorú királyi uralom alatt, beérik főemberek alkalmi vezetésével, de tönkre is teszik, ami útjukba akad. ... Ezeknél senki sem szánt, még csak hozzá sem nyúl az ekéhez: mindannyian jelölt lakóhely nélkül, otthon, törvény, állandó szokás nélkül kóborolnak, mintha mindig menekülnének valaki elől lakásul szolgáló szekereikkel. Itt szövik asszonyaik azokat a borzalmas ruhákat, itt érintkeznek a férfiakkal, itt szülik meg és nevelik gyermekeiket, amíg fel nem serdülnek. Ha valakit megkérdeznének közülük, hogy hol született, nem tudna rá felelni, mert máshol fogant, messze onnan született meg és még messzebb nevelkedett."
Kérdések
- "Nem élnek szigorú királyi uralom alatt, beérik főemberek alkalmi vezetésével, de tönkre is teszik, ami útjukba akad." Hogyan kapcsolódik össze ennek a mondatnak a két fontos tétele: vagyis hogy nincs központosított hatalom és a támadásokkor megfigyelhető pusztítás?
- Mely állításoknál érezhető, hogy a szerző eredetileg katona volt?
- Keress a szövegből példákat a szerző negatív érzelmeire, elfogultságára!
- A hunok nomád életet élő állattenyésztő népek voltak. Az életmódjuknak mely elemei azok, amelyek előtt szinte értetlenül áll egy szervezett bürokráciával működő, városokban bővelkedő birodalom polgára? Miért nem tekinti ezeket a szokásokat értéknek?
A gótok letelepedése a római birodalomban
"Tehát a gótok Alaviv vezetése alatt megszállták a Duna partjait (376-ban), majd követeket küldtek Valenshez és alázatosan kérték befogadásukat. Megígérték, hogy békében fognak élni, és ha a helyzet követeli, segédcsapatokat állítanak. Míg a határokon kívül ez történik, ijesztő híresztelések kaptak lábra holmi új és szokatlan eseményekről, az északi népek mozgolódásáról: azt beszélték, hogy a markomannoktól és quadoktól egészen a Pontusig húzódó területeken, a Hister (Duna) folyó környékén távoli népek barbár sokasága kószál családostól, hirtelen erőszak által lakóhelyéről kimozdítva. Ezt a hírt a mieink eleinte fitymálva fogadták, azért, mivel ezekről a tájakról a távoliak csak már befejezett vagy elcsendesedett háborúkról szoktak értesülni. De amikor a történtek hitele egyre erősbödött - ehhez nagyban hozzájárult az idegen követek megérkezése is, akik könyörögve kérték kiűzött népük befogadását a folyam innenső partjára -, az emberek akkor sem ijedtek meg, inkább örvendeztek, hiszen a hízelgés szakértői még nagyobbnak tüntették fel a császár szerencséjét, amely íme a világ végéről annyi újoncot hoz és kínál fel neki váratlanul, hogy saját erőinek és az idegeneknek egyesítése révén győzhetetlen sereg fölött rendelkezik,... Ebben a reményben több helyre embereket küldtek ki, hogy a vad tömeget szekereikkel együtt áthozzák. És valóban azon szorgoskodtak, hogy a római birodalom későbbi felforgatói közül senki se maradjon odaát, még a halálos beteg se. ... A tisztán nem látó illetékesek ügybuzgalma így készítette elő a római világ pusztulását. Az mindenesetre nagyon is tisztázott és bizonyos tény, hogy a barbár népség átszállításának szerencsétlen intézői, amikor számukat több ízben is megkísérelték megállapítani, hiábavaló erőlködés után felhagytak igyekezetükkel...." (Ammianus Marcellinus)
Kérdések
- A gótokról szóló forrás szövegét hasonlítsd össze a germánoknál leírt történelmi ismertetővel! Melyik eseményről ír a szerző?
- A gótok melyik ága szerepel ebben a forrásban?
- Milyen esemény miatt érezte a szerző azt, hogy a gótok a birodalom pusztulását hozzák? Igaza lett? (Ammianus Marcellinus 400 körül halt meg.)
- A szöveg tanúsága szerint miben reménykedett a császár (Valens), amikor a gótok befogadása mellett döntött?
A frankok törvényei
Nagy Károly harca a szaracénok ellen
Az alábbiakban a száli (sz.) és a ripuári (r.) frankok törvényeiből találsz idézeteket. Figyelmesen olvasd el az azonos témájú, összehasonlításra alkalmas részleteket, és válaszolj a kérdésekre! Mindkét törvénykönyv a germán szokásjogot rögzítette, nem új törvényeket alkottak készítői. A jogforrásként jelentősebbnek tartott száli törvénykönyv latinul íródott ugyan, de rendelkezéseiben nincs jelen a római jogrend hatása.
A csonttörésről
- Sz.: Ha valaki egy másik embernek a kezét, lábát eltöri, a szemét kiveri vagy orrát levágja, 100 solidusra büntessék.
- R.: Ha egy szabad ember egy másik szabad bármelyik testrészében a csontot eltöri, 36 solidusra büntessék vagy hatan esküdjenek mellette.
A testcsonkításról
- Sz.: Ha valaki második (mutató) ujját töri el valakinek, vagyis azt, amivel a nyilat kilövi, 35 solidust fizet.
- R.: Ha egy szabad ember egy másik szabadnak a második (mutató) ujját vágja le, amivel a nyilat kilövi, 36 solidusra büntessék.
A gyilkosságról
- Sz.: Ha valaki királyi védelem alatt állót (királyi kíséret tagját) vagy szabad nőt öl meg, 600 solidusra büntessék. Ha valaki a királyi udvarban élő rómait öl meg, és ez rábizonyul, 300 solidusra büntessék meg. Ha valaki szabad frankot vagy olyan barbárt öl meg, aki a száli törvény alá tartozik, és rábizonyult, 200 solidusra büntessék.
- R.: Ha valaki megöli a király emberét, 100 solidusra büntessék, vagy ha tagadja a bűnt, 12-en esküdjenek mellette. Ha egy szabad ember szabad ripuári frankot megöl, 200 solidusra büntessék, vagy ha tagadja a bűnt, 12-en esküdjenek mellette.
Az allódiumról
- Sz.: Ha valaki meghalt és fiai nem maradtak utána, ha anyja még él, az lesz az örököse. Ha az anyja már nem él, de fivére vagy nővére még él, azok lesznek az örökösei. Ha pedig már ők sem élnének, anyja nővére lesz az örökös. Azután az legyen az örökös, aki a rokonság rendjében közelebb áll. A földbirtokot azonban nő nem örökölheti, ezért a férfinemhez tartozó atyafiakat illeti az egész földbirtok.
- R.: Ha valaki utód nélkül hal meg és atyja és anyja élnek, azok örököljenek utána. Ha az atya és az anya már nem élnek, fivére és nővére örököljön és innen egészen ötödiziglen örököljön, aki közelebbi rokona. De amíg férfinem van, asszony ősi örökséget [tehát a nem szerzett vagyont] nem örökölhet.
A kéz megváltása a hineumtól (a tüzes vas-próbát jelentő istenítélettől)
Sz.: Ha valakit hineumra ítéltek, esetleg megválthatja a kezét, mégpedig úgy, hogy az esküsegédekkel esküt tesz. Ebben az esetben, ha az ügy olyan, hogy a büntetés törvény szerint 15 solidus lenne, ha a bűnösség rábizonyulna, a büntetésen felül még 3 solidussal megválthatja a kezét.
A földdobásról
Ha valaki embert öl és egész vagyona árán sem tudja megfizetni azt, amit ezért a törvény követel, 12 társával együtt kell megesküdnie, hogy sem a föld színén, sem a föld alatt nincs már semmije, amit még odaadhatna. Azután menjen be a házába és annak négy sarkából vegyen a kezébe földet, álljon a küszöbre úgy, hogy a ház belseje felé tekintsen, bal kezéből a válla fölött dobjon arra, aki a legközelebbi rokon. Ha pedig atyja és testvérei már fizettek (de nem eleget), akkor más rokonai következnek a földdobásban: három legközelebbi rokona anyai és apai ágról. Azután pedig ingben, öv nélkül, mezítláb, bottal a kezében ugorja át a sövényt, és a jóvátételből, ami még fennmaradt, olyan arányban, ahogyan a törvény megállapítja, fizesse ama három (az anyai ágról), és hasonlóképpen cselekedjék az a három is, aki apai ágról következik. Ha pedig akármelyik annyira szegény lenne, hogy nem tudná megfizetni a ráeső adósságrészt, az a rokon következzék a földdobásban, akinek több van, és a törvény szerint fizessen. Ha még annak sem lenne annyija, amiből az egészet kifizethetné, a gyilkosság elkövetőjét az, akinek a vérdíjjal tartozik, állítsa a törvénykező gyűlés elé és négy egymás után következő gyűlés idejére adjon neki további hitelt. De ha ekkor sem lenne senki, aki annyit hitelezne neki, hogy fizethessen, és így magát megválthassa, életével bűnhődjön.
Arról, hogy senki se fogadjon el ajándékot a bíróságon
R.: Az ősi hagyományokkal és törvényes szokásokkal megegyezően azt határozzuk, mindenek fölött, hogy egyetlen előkelő, majordomus, udvari ember, comes, grafio, cancellarius vagy bármilyen magas rangú személy, ha törvényszéket tart a ripuári tartományban, nem fogadhat el ajándékot az ítélet megmásításáért. Ha pedig valaki ebben vétkesnek találtatna, életével lakoljon.
Kérdések
- Különbséget tesznek-e a törvények római és frank között?
- A ripuári törvényekben több helyen is szerepelnek az eskütársak. A frank jogszolgáltatásban a bizonyító eljárást helyettesíthette a vádlott által felvonultatott eskütársak esküje. Mivel függhet össze az esküt tevők száma az adott büntetéseknél?
- Az allódiumokról és a földdobásról szól részletek alapján mit gondolsz, kik közül kerülhettek ki az eskütársak a leggyakrabban?
- Melyik törvénykönyv bünteti szigorúbban a királyi udvar emberének megölését? Miért? Hogyan függ össze ez a büntetési tétel a királyi hatalom kiépülésével, annak erejével? Melyik az a szövegrész, ami közvetetten szintén a királyi hatalom erejéről (gyengeségéről) árulkodik?
- A két törvénykönyv örökségre vonatkozó részében van egy jelentős eltérés. A száli törvények megszorítást tesznek az allódium értelmezése kapcsán. Keresd meg ezt a szövegrészt, és figyeld meg a női öröklés szabályait. Mi az, amit a száliaknál a nő nem örökölhet? Milyen új jogrend jelenik meg ebben a szabályozásban?
- Hogyan viszonyultak a száli frankok az istenítélethez? Milyen eljárásokat fogadtak el helyette? A többi büntetési tétel arányában milyen értékűnek ítéled a megváltás összegét?
- A földdobásról szóló passzus egy sajátos frank jogszokást ír le. Az egyén által elkövetett bűnért nem csak őt magát teszik felelőssé, hanem egy nagyobb közösséget is. Melyiket? A rómaiak hogyan ítéltek az ilyen ügyekben? Elfogadták volna-e a barbár szokásjogot? Igazságosnak tartod-e Te ezt a büntetési formát? Olvasd el újra az első részben található szöveget, amiben a barbár társadalmakról esik szó. Miért alakulhatott ki ez a szokás az ő társadalmukban?
- Milyen ítéletet hoztak, ha valakire rábizonyították a korrupciót? Egyetértesz-e az ítélet szigorával? Indokold válaszod!
Forrás
- Római történeti chrestomatia Tankönyvkiadó Budapest 1989
- Egyetemes történeti szöveggyűjtemény, Európa és Közel-Kelet IV - XV. század Tankönyvkiadó, Budapest 1978
