Friedrich Wöhler "Egy korábbi rövid közleményemben, amely e folyóirat [Annalen der Physik und Chemie] III. kötetében jelent meg, azt állítottam, hogy cián hatására a vizes ammóniaoldatból, más egyéb termékek mellett, oxálsav és egy kristályosítható fehér anyag keletkezik, amely bizonyosan nem ammónium-cianát, s amely mindazonáltal mindig létrejön, amikor ciánsavat ammóniával próbálunk vegyíteni, például az ún. kettős bomlással [cserebomlással]. A tény, hogy ezen anyagok egyesüléskor valószínűleg megváltoztatják természetüket, és egy új test keletkezik belőlük, figyelmemet ismét e tárgyra irányította, s a kutatás azt a váratlan eredményt hozta, hogy a ciánsav és ammónia egyesítésekor karbamid keletkezik. E tény annál is inkább figyelemre méltó, mivel példát szolgáltat egy szerves anyag, valójában egy ún. állati anyag keletkezésére szervetlen anyagokból. " - írja Wöhler 1828-ban.

1828 előtt a vis vitalis elmélet uralkodott a kémiában. Ennek értelmében szerves anyagot csak ún. "életerő" segítségével lehet előállítani kizárólag élő anyagból. Az elmélet egyik apostola a neves kémikus, Jöns Jakob Berzelius volt. Wöhler kísérlete ebben a tudományos helyzetben óriási előrelépés volt 1828-ban.
Wöhler véletlenül átalakította az ammónium-cianátot (NH₄OCN), amely szervetlen vegyület a szerves karbamiddá (CO(NH₂)₂). A karbamid, mint szerves anyag, már ismert volt, hiszen Rouelle 1773-ban fedezte fel az emberi vizeletben. Wöhler felfedezése nem rombolta le az életerő elméletét, de alaposan megingatta azt. Egyúttal a karbamid előállítása ammónium-cianátból egy másik kémiai fogalomra, az izomériára is rámutatott, hiszen a két vegyület izomerje egymásnak.

Karbamid

a képre kattintva elérhető a karbamid 3D-s, Jmol típusú modelljét tartalmazó oldal

Friedrich Wöhler linkek

• Wöhler életrajza (KFKI)
• Képek a Wikimedia Commons-ból
• Friedrich Wöhler: "A karbamid mesterséges előállításáról" című cikke Gács János fordításában

Főző Attila