Iskolánkban a kezdetek óta (1990) része az informatika oktatásának a gépírás tanítása. Csak a rend kedvéért: gépíráson a számítógépen történő gépelést értjük, azaz tíz ujjal gépelünk, anélkül, hogy néznénk a billentyűzetet.
Mindazon kollégák és diákok, akik már túljutottak a gépelési gyakorlatokon és élvezik a gyors, pontos gépírástudás előnyeit, megértik és örülnek, hogy rávettük őket e kívülről nézve igen unalmas gyakorlásra. Viszont, és itt van a gépírásoktatás nehézsége, akik még előtte állnak e feladatnak (tantárgynak), azoknak igen nehéz éltető, bíztató magyarázatot adni a Miért...? Minek...? kezdetű kérdéseikre.
Nézzük most, hogy mi történt eddig nálunk? Az elmúlt tizennégy év alatt két programot használtunk. Az elsőt megvásároltuk, a másodikat már megírattuk. A megvásárolt program néhány tanévnyi használat után jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy pontosan tudjuk, céljainknak (beleértve a diákok megkerülő hadműveletei elleni küzdelmünket is) milyen program felelne meg leginkább. (Ennek a programnak a továbbfejlesztése jelenleg is folyik.)
Cél
Nem titkárnőket szeretnénk képezni a gépírás oktatásával, hanem olyan tudást, eszközt kívánunk diákjaink kezébe adni, ami számukra a számítógép használatát könnyíti meg.
A számítástechnika, a számítógépes programok kirobbanóan gyors fejlődése egyre fantasztikusabb lehetőségeket nyújt a felhasználóknak. Ez a dinamikus fejlődés azonban, (úgy érzem) egyben gátja is a felhasználói alapismeretek kialakulásának. Egyszerűen szólva nem jutott, nem jut arra elegendő idő, hogy letisztuljanak a sokféle számítástechnikai ismeretekből azok az elemek, amelyek általános értelemben a mindenkori számítástechnikai alapokat alkotják a felhasználók számára.
A gyerekek (illetve kezdő felhasználók) első, meghatározó tapasztalataikat ma már a gondosan kicsicsázott ablakok közti kattintgatásokból, internetes oldalakról nyerik. Egy ilyen indítás után még nehezebb őket rávenni arra, hogy fáradságos és (valljuk meg őszintén) kissé unalmas gyakorlások árán megtanuljanak tíz ujjal, "vakon" gépelni. Nos nézzünk csak meg egy átlagos felnőtt felhasználót! Munkája során, általában létrehoz valamit (levelet, leírást, emlékeztetőt, táblázatot, előadást, ...). A létrehozásnál, viszont mindenkinek jelentősen meggyorsítja a munkáját, ha nem arra kell figyelnie, hogy hol a B E T Ű ... betű, hanem arra, hogy mit is akarunk írni. Kamaszkorú diákjainktól azonban hiába várunk ilyen fajta előrelátást.
Hogy mégis mit tehetünk ebben a helyzetben, és milyen csapdákba tudunk beleszaladni? Erről valószínűleg sokunknak van mind pozitív, mind negatív tapasztalata. Ezen tapasztalatok, módszerek ismertetéséről és esetleges vitájáról érdemes lenne egy "virtuális beszélgetést" kezdeni az informatika rovat fórumán.
Motivációs eszköz
A vita/beszélgetés elindításához következzen most néhány, az iskolánkban előkerülő, pozitív irányba ható motivációs eszköz közül:
- A monoton gyakorlást gyorsan élményszerűvé tudjuk tenni, ha rendelkezésünkre áll egy olyan, a gépírást oktató szoftvertől különböző (esetleg abba integrált) program, ami játékosan gyakoroltatja a diákokat a megtanulni kívánt leütésekre. A kezdetekben volt (a mostani programfejlesztésünknek is része) egy olyan egyszerű kis programocska, amibe a diákoknak egyre gyorsabban, a képernyő tetejéről lepotyogó szavakat kellett begépelniük. Természetesen mindig csak azokból a betűkből állhattak a szavak, amiket már megtanultak. Lehettek ezek a szavak, akár azok is, amiket addig, kötelességszerűen püföltek. A siker ekkor is szinte biztos volt. Egy pár perces kikapcsolódásnak, feszültséglevezetésnek tökéletes volt ez a játék.
- Versenyek! Az előbb említett játékban a diákok a géppel s az idővel álltak csak versenyben. Viszont amikor egymással kerültek versenybe, vagy uram bocsá, esetleg gépírókat képző szakiskolásokkal, a helyzet egészen más lett. A küzdelem igen sokaknak adott energiát a Na csak ezen a gyakorlaton essek túl! helyzetekben. Volt olyan diákunk, akinek felajánlottuk, hogy, mivel a teljes gyakorló leckesorozatot végigcsinálta, ha helyt tud állni a gépírók versenyén, akkor előre megkapja az év végi jeles osztályzatot gépírásból. Sikerült neki. De nem szükséges ennyire komoly versenyeket rendezni. Elegendő, ha az osztályokon belül rendezünk egy versenyt. A versenyben egy előre meghatározott, hosszabb szöveget kell a diákoknak minél gyorsabban, s természetesen minél kevesebb hibával begépelni. A versenyzők sorrendjének megállapításakor figyelhetjük például a hibaszám/sebesség arányt. Az első pár helyezettnek tűzzünk ki tárgyjutalmakat. (Biztos megér néhány tábla csokit az iskolának, ha a gépírás oktatása nyugodt mederben, eredményesen zajlik :-) )
- A harmadik ötlet, amit szeretnék megosztani veletek, erősen személyfüggő! Az informatika oktatását általában nem a gépírás oktatásával szokás elkezdeni. Így van lehetőségünk arra, hogy egyrészről jó kapcsolatot építsünk ki a diákjainkkal, aminek eredményeképpen, legalábbis egy ideig, lesz náluk hitelünk a gépírásban való előrehaladás tekintetében (egy ideig elhiszik a "Meg fogod tudni tanulni ezt, sőt, hasznodra is válik majd egyszer" kezdetű szövegeinket). Másrészről az együtt töltött informatikaórákat kihasználhatjuk, hogy néha keservesnek tűnő, rögös utakon eljussunk az informatika egy-egy érdekesebb részéhez, ami által a diákjainkban rögzül, hogy érdemes küzdeni, és a tanárra hallgatni, mert lám-lám, némi szenvedés után megint milyen érdekes tudás birtokába jutottunk.
Zárszó
A fentiekben természetesen messze nem a teljes eszköztárat soroltam föl. Sőt az elkedvetlenítő helyzetek, csapdák ismertetésétől is eltekintettem. Legyen mindez kedvcsináló egy, reményeink szerint, meginduló közös gondolkodáshoz, aminek egyik kiváló terepe lehet az informatika rovat fóruma.
Mindezek mellett érdekes lenne megismerni a gépírás oktatására szánt programokat is. Szívesen adunk arra lehetőséget, hogy itt, az Informatika rovat keretében bárki bemutassa az általuk használt szoftvert. S hogy jó példával járjak elöl, amint elkészül programunk legújabb verziója, közzéteszem a leírást, s lehetőleg egy demó verziót is.
