Az alaptörténet

Hogyan öltem meg egy öregasszonyt?
(A szerző vallomása)

A néni hajléktalan volt, egy piac környékén tengette napjait, koldult, gyűjtögetett. A nyomor és előttem ismeretlen sorsának megpróbáltatásai következtében szellemileg teljesen leépült, ami, azt mondhatom, meg is felelt azoknak az életlehetőségeknek, melyek között én rátaláltam. Éjszakánként egy bolt bejáratában húzta meg magát, egy gyümölcsös ládán ülve szunyókált, hátát a falnak támasztotta vagy előregörnyedt.
Időnként pénzt adtam neki, amikor pedig beköszöntött a tél, valami használt ruhákat is odahordtam a vackára. Próbáltam megtudakolni tőle, miben segíthetnék, de ezt elhárította. Rettenetes hideg volt azon a télen. Biztosra vettem, hogy megfagy, bár mondta, hogy ő már több telet is kihúzott így. Mégse nézhetem tétlenül, gondoltam magamban, és elhatároztam, hogy a segítségére leszek. Addig telefonálgattam, leveleztem, amíg a kerületi ideggondozó intézkedése nyomán egyik este megjelent egy mentőautó a helyszínen, és a nénit minden kétségbeesett és dühödt tiltakozása ellenére beszállították egy menhelyre. Ott megszabadították a testét védelmező ruha- és piszokrétegtől, felöltöztették, ágyba fektették, rengeteg hasonló sorsú ismeretlen idős ember közé. Élelem után se kellett többé járkálnia, az ennivalót rendszeres időközönként elébe tették. Egyáltalán semmit se kellett többé csinálnia. (Nem mintha tudnám, odáig mit csinált. Járkált, gyűjtögetett, volt egy számomra alig felfogható, de mégiscsak rendszeres életmódja.) Én nyugodtan karácsonyozhattam szeretteim körében azzal a megkönnyebbült tudattal, hogy a néni megmenekült a legrosszabbtól, és ezentúl nem kell már szenvednie. Valóban nem kellett szegénynek.
A kórházban néhány héten belül tüdőgyulladást kapott, és még a tél vége előtt meghalt. Gyilkosa vagyok vagy jótevője, vagy valami a kettő között - de micsoda? Azóta is ezen gondolkodom.

Gondolkodjunk együtt!

A kép illusztráció.

Mivel alapvető erkölcsi dilemmával van dolgunk, ezért célszerű számos oldalról körbejárni az esetet, egyúttal ütköztetni a szempontokat. Ehhez kiváló lehetőséget biztosít számunkra a csoportmunka, hiszen egyfelől az adott csoportok képviselhetik a különböző morális aspektusokat, másfelől garantált a vitahelyzet.
A hajléktalan sors kérdésének feldolgozásához segítségül hívjuk a hellenisztikus kori etikai irányzatok képviselőit, akik mind a szándék-, mind a következményetika oldaláról plasztikusan megvilágítják az adott szituációt. A probléma feldolgozását megelőzően a diákok alakítsanak minimum négy csoportot, melyből három a szkeptikus, a sztoikus és az epikureus irányzatot képviseli, a negyedik csoport pedig az ütköztetett álláspontokból egy közös, áttekintő értékelést nyújt. Az egyes csoportok véleményének kilakításához és továbbgondolásához az irányzatoknak megfelelő alapszövegeket biztosítunk. A gördülékenyebb feldolgozás érdekében néhány szemponttal toldjuk meg a mellékleteket.

Az epikureus csoport melléklete

Epikurosz levele Menoikeuszhoz

"... Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit sem jelent számunkra, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van, a halál pedig az érzékelésnek a megszűnése. Az a helyes felismerés, hogy a halál semmit sem jelent számunkra, a halandó életet nem azért teszi örvendetessé, mert nem tételez fel a halál után végtelen időt, hanem elveszi a halhatatlanság utáni vágyat. Semmi szörnyű nincs az életben annak, aki helyesen megértette, hogy a nem-létben sem lesz semmi szörnyű. Balga az is, aki azt mondja, hogy nem azért fél a haláltól, mert kínokat okoz, ha elérkezik, hanem azért, mert kínokat okoz, amikor várjuk. Arról, ami elérkezésekor nem okoz kínokat, csak az ostoba tételezheti fel, hogy fájdalmat okoz, amikor várják. A halál tehát, amitől a bajok közül legjobban rettegnek, egyáltalán nem érdekel bennünket, minthogy ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé. A halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak pedig már nincsenek. A tömeg azonban egyszer úgy menekül a haláltól, mint a legnagyobb bajtól, máskor pedig vágyódik utána, mint az élet szenvedéseinek megszűnése után. A bölcs ellenben az élettől sem menekül, s a nem-léttől sem fél. Számára ugyanis az élet sem okoz nehézséget, s a nemlétet sem tartja valami rossznak. Miként az életből is bizonyára nem a nagyobb mennyiséget, hanem a jobbat választja, ugyanúgy életidejét is nem minél hosszabbá, hanem minél kellemesebbé igyekszik tenni [...]
Ugyanúgy minden fájdalom rossz ugyan, mégsem természetes, hogy minden fájdalmat mindig kerüljünk. Valójában az a helyes, hogy az előnyök és hátrányok összemérésével és megvizsgálásával ítéljük meg mindezeket a dolgokat: A jót ugyanis bizonyos időben rossznak tekintjük, a rosszat ellenben jónak. Az önelégültséget is nagy jónak tartjuk, nem azért, hogy aztán minden esetben megelégedjünk a csekéllyel, hanem azért, hogyha nincsen sok, a kevéssel is beérjük abban a helyes meggyőződésben, hogy a bőséget a legkellemesebben azok élvezik, akik legkevésbé tartanak rá igényt, és hogy a természetes dolgot mindig könnyen meg lehet szerezni, a fölöslegeset azonban nehezen. Az egyszerű ételek a drága lakomával egyforma élvezetet nyújtanak, ha egyszer a hiányérzetben rejlő fájdalom teljesen megszűník. A kenyér és víz a legmagasabb fokú gyönyört nyújtja, amikor valaki nagy szükségben veszi magához. Az egyszerű és olcsó ételek megszokása tehát az egészségünket teljessé teszi, s az embert az élet szükségszerű követelményéivel szemben csüggedetlenné alakítja; ha pedig nagyobb időközönként drága lakomához jutunk, nagyobb élvezetet nyújt. Végül rettenthetetlenekké tesz bennünket a szerencse változásaival szemben. A kép illusztráció.

Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről s nem az élvezethajhászásban rejlő gyönyörűségekről beszélünk, ahogy egyesek tudatlanságból, tőlünk eltérőleg vagy pedig tanításainkat félreértve tartják, hanem arról, hagy testünk mentes legyen a fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól. Hisz nem az egymást érő tivornyák és vidám: felvonulások, s nem az élvezethajhászás, a gyermekek és asszonyok, vagy halak és egyebek után, amiket a költséges asztal nyújt, teszik az életet kellemessé, hanem a józan gondolkodás, amely minden választásnak és elkérülésnek az okát keresi, és száműzi a hidelmeket, amelyek miatt a legtöbb zavar éri a lelkeket." (Ford.: Sárosi Gyula)

Szempontok :

• Mi a kellemes élet kritériuma?
• Az élet és halál közötti különbség milyen jellegű?
• Mire vezeti vissza a szerző ezt a különbséget?
• Miért okoz gyötrelmet az emberek számára a halál Epikurosz szerint.
• Hogyan függ össze a fájdalom és az önelégültség?
• Mik zavarják leginkább az emberi lelkeket?

A sztoikus csoport melléklete

Epiktétosz Kézikönyvecske
"Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre. Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket. Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetleneknek tartod és a más dolgait sajátaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően a másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj.
Ha erre a nagy dologra törekszel, emlékezz rá, hogy nemcsak ímmel-ámmal kell utána vetned magad, hanem ennek a kedvéért bizonyos dolgokról teljesen le kell mondanod, más javak megszerzését pedig el kell halasztanod; ha azonban a lelki nyugalmad megszerzésére is törekszel, és uralkodni és gazdagodni is akarsz, könnyen megtörténik, hogy ezeket sem éred el, mivel az előbbire vágyakozol: de biztosan elveszíted azt, ami egyedül hozza létre a függetlenséget és a boldogságot. Minden kellemetlen képzet felmerülésekor nyomban jegyezd meg: "Te csak képzet vagy, és egyáltalán nem az, aminek látszol." Ezután vizsgáld és ítéld meg a képzetet elveid alapján: legelőször és legfőképpen abból a szempontból, vajon oly dolgokra vonatkozik-e, amelyek hatalmunkban vannak, vagy pedig olyanokra, amelyek nincsenek hatalmunkban. S ha valami olyanra vonatkozik, ami nincs hatalmunkban, mindig kéznél legyen ez a mondás: "Semmi közöm hozzá! [...]

A kép illusztráció.

Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények. A halálban például nincsen semmi szörnyű; ha szörnyű volna, Sókratésnak is úgy tűnt volna, hogy azonban a halálról úgy vélekednek, hogy szörnyű, maga ez a tény a szörnyű. - Így hát sohase másokat okoljunk, amikor akadályokra bukkanunk, vagy nyugtalanok és szomorúak vagyunk; magunkat, azaz a magunk véleményét hibáztassuk. A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül. Aki tanulni kezd, az magát hibáztatja, a bölcs pedig sem mást, sem önmagát. [...]
Minden helyzetben emlékezz arra, hogy önmagad felé fordulj és megvizsgáld, milyen képességed van a helyzet megoldásához. Ha szép fiút vagy lányt pillantasz meg, megtalálod az önmegtartóztatást velük szemben. Ha fáradság vár rád, megtalálod a kitartást. Ha szidalom ér, megtalálod a béketűrést. Ha így megedzed magad, nem ragadnak magukkal a képzeteid. Sohase mondd rá semmire, hogy "elvesztettem", hanem csak azt, hogy "visszaadtam". Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. Elvették a birtokod? Visszaadtad azt is. Azt mondod, hogy gazfickó vette el? Mi közöd hozzá, hogy ki által vette vissza az, aki neked adta? Ameddig adja, addig is úgy tekintsd, mint a másét: úgy, mint az utasok a fogadót."

Szempontok :

• Mely dolgokra szabadna csak kiterjednie figyelmünknek?
• Mivel magyarázza ezt Epiktétosz?
• Mire kell leginkább ügyelnünk cselekedeteink során?
• Bele szabad-e avatkoznunk mások életébe Epikurosz szerint?

A szkeptikus csoport melléklete

"A dolgok megkülönböztethetetlenek, meghatározhatatlanok és megismerhetetlenek. Éppen ezért sem tapasztalatainkról, sem véleményünkről azt se mondhatjuk, hogy igazak, azt sem, hogy nem igazak. Egyikben sem lehet hinni, hanem megrendíthetetlenül távol kell maradni mindennemű élménytől és elhatározástól, és minden egyes alkalommal azt kell mondani: a dolog éppen annyira van, mint amennyire nincs, vagyis nemcsak létezik, hanem nem létezik, és éppoly kevéssé létezik, mint amennyire nem létezik. Semmi sem szép, semmi sem rút, semmi nem igaz és semmi nem hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy, ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert megszokták. A tettekre pedig ugyanez vonatkozik. [...]
A negyedik troposz az állapotokra és általában a változásra vonatkozik, amilyen például az egészség, betegség, álom, ébredés, öröm, fájdalom, ifjúság, öregség, merészség, rettegés, hiány, elteltség, ellenségeskedés, barátság, melegérzet, fázás, könnyű légzés, nehéz légzés. Különböző állapotainkban ugyanaz a benyomás másként és másként jelenik meg számunkra. Még az őrültek állapota sem természetellenes; miért volna az ő állapotuk inkább az mint a miénk? Hiszen mi is állni látjuk a Napot! A tithoraiai Theón, aki sztoikus volt, járkált álmában, Periklész szolgája meg a háztetőn sétált, amíg aludt. [...]
A tizedik troposz a dolgok egymással való összevetésére vonatkozik: például a könnyű és nehéz, erős és gyenge, a kisebb és nagyobb, a fent és lent összevetésére. Ami jobbra helyezkedik el, az nem természeténél fogva van jobbra, hanem egy vele átellenben lévőhöz képest tudjuk róla, hogy ő a jobb oldali. Ugyanígy az apa és a fivér is relatív terminusok, a nappal is a Nap viszonylatában létezik, és minden dolog viszonyul valamiképpen az elménkhez. A relatívumok önmagukban megismerhetetlenek." (Pürrhón)

Szempontok :

• Mi gátolja megismerésünket?
• A megismerés korlátai gátat szabnak-e cselekedeteinknek?
• A fenti kérdésekből kivonható helyzet folytán mi a leginkább követendő magatartásforma?
• Tudunk-, jogosultak vagyunk-e segíteni a hajléktalannak a szkeptikusok szemszögéből nézve?

A kép illusztráció.

Felhasznált irodalom

• http://www.adata.hu/_soros/kiadvany.nsf/nyomtat/6BB9E245A0AE21C4C1256EC90030B932?OpenDocument
• Epikuros legfontosabb filozófiai tanításai,
  Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Bp. 1994.,
• http://www.filozofia.bme.hu/Members/sziszi/etika/Epikurosz.htm
• Bevezetés a filozófiába (Szerk.: Steiger Kornél)
  Holnap K. Bp., én.