A fejvadászattal, illetve munkaerő-közvetítéssel foglalkozó szakemberek arra buzdítják a jelentkezőket, hogy a pályázás során ne a saját, hanem a munkaadó fejével gondolkodjanak, vagyis az önéletrajzban és a motivációs levélben a hirdetőnek (vélhetően) tetsző tényeket és tulajdonságokat domborítsák ki. A rutinosabb jelentkezők körében egyre gyakoribb, hogy az állás elnyerése érdekében valós adatokat elhallgatnak, nem létezőket pedig beleírnak az önéletrajzba.

A múlt ilyesfajta meghamisítására egyre többen vállalkoznak abban a biztos tudatban, hogy a tények némi kikozmetikázása nem jár különösebb kockázattal. Mivel az önéletrajz nem minősül hivatalos dokumentumnak, így a valótlan adatok feltüntetése jogi értelemben nem jelent okirat-hamisítást. Tehát aki szeretné megszépíteni önéletrajzát, nem kell komolyabb szankcióktól tartania.

Sok pályázó nem csupán a korábbi munkahelyeken eltöltött idő és a feladatkör meghatározása tekintetében szépíti a tényeket, de bizonyos személyes adatokat is "kifelejt" az önéletrajzból. Az életkor vagy a családi állapot elhallgatásának oka, hogy az állásra jelentkező úgy véli, ezek közlése hátrányosan befolyásolhatja az esélyeit. Míg a személyes adatokat általában nem módosítják, inkább kihagyják az önéletrajzokból, addig a tanulmányok és munkahelyek felsorolása amolyan fantáziaalapú "ki mit tud".

A szakemberek szerint a pályáztatóknak manapság igen nehéz dolguk van, amikor az iskolai végzettség alapján próbálják kiválogatni az ideális jelölteket. Régen ugyanis pontosan tudni lehetett, hogy egy-egy diploma mekkora szakmai értéket képvisel, mostanában viszont csak a rutinosabb szakemberek tudnak eligazodni a számtalan, végzettséget igazoló papír között. Sok jelentkező például nemcsak írja, de hiszi is magáról, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, miközben csupán egy főiskola által indított tanfolyamot végzett, vagy nem akkreditált képzésen vett részt.

A nyelvtudás megítélése terén is hatalmas a káosz. A legtöbben túlbecsülik e képességüket. Hivatalos nyelvvizsgát igazoló bizonyítvány helyett a munkaadók általában nem a papírra, hanem a gyakorlati tudásra kiváncsiak. Az önéletrajzban feltüntetett idegennyelv-ismeretet az első személyes találkozáskor gondosan ellenőrzik, így a túlbecsült nyelvtudásra hamar fény derül.

A pályázatok elbírálása során a munkahelyek felsorolásának ellenőrzésénél kell leginkább résen lenni. A fejvadászok e tekintetben viszonylag szerencsés helyzetben vannak, hiszen kiterjedt ügyfélkörük lehetővé teszi, hogy egy telefonhívással megbizonyosodhassanak az önéletrajzban leírtak hitelességéről. A diplomás pályakezdők körében elterjedt módszer, hogy munkahelyként tüntetik fel azokat a cégeket, ahol - bár valóban megfordultak, de csupán egy pár hetes, kötelező szakmai gyakorlatot igazoló papír megszerzése céljából.

Az ilyen jellegű füllentésekre szinte azonnal fény derül, hiszen még az avatatlanokban is gyanút kelt, ha egy huszonéves önéletrajzában féltucatnyi munkahely szerepel. A megtévesztésre alkalmas, hamis önéletrajzok készítőivel szemben hivatalos szankciókkal nem élhetnek, ám az iroda munkatársai figyelmeztetik egymást azokra, akik a pályázatukban valótlanságokat állítottak. Velük a későbbiekben nem foglalkoznak, mivel egy-egy korábban leleplezett félretájékoztatás az esetleges új pályázatot is hiteltelenné teszi. E szigorú eljárást cégük szakmai presztízsének megőrzése indokolja.