Harminc éve halt meg Pais Dezső nyelvészprofesszor
Simon Tamás
2003/04/14 13:16
2555 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Harminc évvel ezelőtt, 1973. április 6-án halt meg Budapesten Pais Dezső Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár. Zalaegerszegen született 1886. március 20-án. Ott is érettségizett, s ismerői már akkor tudományos pályát jósoltak neki. A gimnáziumi éveket a budapesti Eötvös Kollégium követte, ahol Horváth János tanítványa volt irodalomból.

Úgy tűnt, hogy - többek mellett Horváth János hatására - irodalomtudós lesz belőle. Tudományos munkássága is irodalomtörténeti tanulmányokkal kezdődött (írt Janus Pannoniusról, báró Kemény Zsigmondról). Magyar-latin-görög szakos tanári oklevelének megszerzése után visszatért szülővárosába, s több mint egy év múlva jutott csak tanári álláshoz. A kényszerpihenőt nevelőtanárként töltötte a Barkóczy családnál, de ami fontosabb: nyelvészeti kutatásokat folytatott a zalaegerszegi levéltárban, melyek eredményeit a Magyar Nyelv című folyóiratban publikálta. Ő maga írta később: "A zalai, közelebbről az Egerszeg környéki táj szemlélete és hangulata növelte bennem a földrajzi nevek iránti érdeklődést. Fokozta a vizsgálatukra, eredetük felderítésére való törekvést." Sopronban, Cegléden, majd 1919-től Budapesten középiskolai tanárkodott.A budapesti egyetemen 1924-től adott elő, 1933-1937-ben az Eötvös Kollégiumban is tanított, majd 1937-től 1959-ig a budapesti egyetem nyelvtudományi tanszékének volt a vezető professzora.

Pais Dezső sokágú, színes nyelvészeti munkásságot bontakoztatott ki. A nyelvtudomány minden ágát művelte, legszívesebben mégis a szószármaztatással és szótörténettel foglalkozott. A hely- és személyneveken kívül nagyon érdekelték a magyar őstörténet és ősvallás problémái, sokat foglalkozott szóösszetételekkel, otthonosan mozgott a magyar alaktan, mondattan, jelentéstan útvesztőiben. A magyar történeti személynévkutatás elméletét ő rendszerezte, elsőnek teremtette meg a középkori személynévadás jelentéstanát. Új műfajt teremtett a teljes szócsaládok vizsgálatával. Neki volt köszönhető a magyar irodalmi nyelv kialakulását nyomozó kutatások fellendülése, munkásságának fontos területe volt a nyelvemlék-magyarázat (Anonymus, Veszprémvölgyi apácák oklevele, Halotti Beszéd, stb.) Mindeközben nem idegenkedett a nyelvművelő-ismeretterjesztő munkától sem. Negyven éven keresztül irányította a Magyar Tudományos Akadémia helyesírás-szabályozó tevékenységét.
Tagja, egyik vezető személyisége volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, szerkesztője a társaság lapjának, a Magyar Nyelvnek. Tudományos-tudományszervezői tevékenységét hivatalosan is nagyra értékelték: a Magyar Tudományos Akadémia 1930-ban levelező, 1941-ben rendes tagjává választotta, az MTA különböző testületeiben vezető tisztségekkel bízták meg. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Oktatóként-pedagógusként tanár- és nyelvészgenerációk sora került ki a keze alól. Szigorral, mégis nagy odaadással és figyelemmel tanította-nevelte diákjait.

Egyik, pályatárssá lett tanítványa, Fábián Pál írta: "Az ő iskolájában tanultuk meg a munka fegyelmét éppúgy, mint a célratörő fogalmazást, a pontos szerkesztés fortélyait... Munkát bőven adott, de kinek-kinek a testére szabottan, egyéniségének megfelelőt. Hitt tanítványaiban és ettől szárnyakat kaptunk. Mi is fenntartások nélkül bíztunk benne, mert tudtuk, hogy egy pillanatig sem habozik harcba szállni a tudomány és az oktatás érdekét szolgáló ügyekért."

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten