A Knidoszi Aphrodité
A Theszpiaiból származó Phrüné állítólag olyan gyönyörű volt, hogy senki nem tudott ellenállni szépségének. Amikor "istentelenség" vádjával bíróság elé került, az őt védő szónok, Hüpereidész csak azzal tudta a bírák szigorát megenyhíteni, hogy nyilvánosan felfedte Phrüné kebleit. De nemcsak az asszony volt ellenállhatatlan, hanem Lukianosz elbeszélése szerint a róla mintázott szobor is.
A történet szerint egy ifjú annyira beleszeretett a szoborba, hogy végső őrültségében "megerőszakolta", majd tette után a tengerbe vetette magát. Az erőszak nyomát még Lukianosz is láthatta. Egy epigramma így állít emléket a knidoszi Aphrodité szobrának:
A knidosi Aphrodité szobrára
Paphosból a habok hátán átjött Kythereia, knidoszi képmását látni akarta; s ahogy körbekerülve a szobrot jól megnézte, eképp szólt: "Hol látott engem Praxitelés csupaszon?" Praxitelés nem látta, amit tilos, ám vasa azzá véste ki őt, akinek látni akarta Arés.(Platón, Görög Anthologia, XVI. 160., ford. Kerényi Grácia)
A hetairaként viselkedő, befolyásos hatalommal rendelkező nők sorát hosszan lehetne folytatni. Leginkább azért, mert a hatalom csúcsaihoz közel álló nők közül sokan - származásuktól és neveltetésüktől függetlenül - hetairák módjára élték ki a korlátlan hatalom által feltüzelt vágyaikat.
Bennünket azonban most nem az "örömlányokká" vált nagyasszonyok, hanem a "nagyasszonyokká" vált örömlányok érdekelnek. Említsük meg utolsóként a törvényes hatalomhoz legközelebb kerülő késő császárkori hetairát, Iustinianus császár majdani feleségét, Theodórát. Az ő viselt dolgairól Prokopiosz Titkos történetében olvashatunk.
(Titkos történet, 9.)
Lucretia
A történelmet azonban nemcsak a szépségükben és szellemességükben bízó hetairák alakították. Ellenpéldaként álljon itt a szemérmében meggyalázott asszonyi hűség példája, a későbbi korok képzőművészeinek képzeletét megragadó Lucretia története.
Lucretia Spurius Lucretius lánya és Tarquinius Collatinus erényes és hűséges felesége volt. Férje és társai Ardea ostroma idején unalomból fogadást kötöttek, hogy kinek erényesebb a felesége. Éjjel Rómába lovagoltak, és azt tapasztalták, hogy míg legtöbbjük felesége lakomázva múlatta magányos életét, addig Lucretia szolgálói körében szorgalmasan szövögetett. A fogadást tehát Collatinus nyerte meg. A nyertes és alulmaradt vetélytársai visszalovagoltak Ardea alá folytatni az ostromot. A fogadók közt volt Sextus Tarquinius is, aki első látásra beleszeretett Lucretiába.
Másnap visszalopakodott és bejelentkezett Lucretia házába. Tisztességgel megvendégelték, és szállást is adtak neki. Éjszaka azonban Sextus megtámadta Lucretiát, és azzal zsarolta, hogy ha nem lesz az övé, megöli egy rabszolgával együtt, és ezáltal az asszony hűtlensége tagadhatatlanná válik.
Rembrandt: Lucretia öngyilkossága
Lucretia ennek a zsarolásnak engedett, mert fontosabb volt neki, hogy erényét védve halálában igaztalanul ne becstelenítsék meg, mint az, hogy gyalázat nélkül haljon meg. Az erőszak után Lucretia magához hívatta apját, férjét és férje barátait, köztük Lucius Iunius Brutust, a király, Tarquinius Superbus magát önvédelemből együgyűnek tettető unokaöccsét is. Miután elmesélte szeretteinek a rajta esett sérelmet, és megeskette őket, hogy bosszút állnak érte, egy addig ruhája alatt rejtegetett tőrrel véget vetett életének.
Lucretia megerőszakolása és halála zúgolódást támasztott Rómában, és a zsarnokoskodó Tarquiniusok elűzéséhez, valamint a királyság megszüntetéséhez vezetett.A történetet Liviusnál
(A római nép története a város alapításától I. 56,13 - 60) és Ovidiusnál (Fasti /Ünnepnapok/ II. 721-852.) olvashatjuk.
