Hevesy György (1885-1966) tudományos munkássága tekintélyes. Az analitikai kémia számára feltalálta a röntgen-fluoreszcenciás (1932), az izotóphígításos (1931) és a neutronaktivációs (1934) analitikai módszereket. Felfedezte a periódusos rendszer egyik utolsó ismeretlen elemét, a hafniumot (1923).
Budapesti, jómódú család ötödik gyermekeként látta meg Hevesy György a napvilágot 1885. augusztus 1-én. Középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban végezte, ezt követően a budapesti Tudományegyetem növendéke. Innen kerül egy év után a berlini műszaki egyetemre, majd fizikából doktorál Freiburgban 1908-ban.
Hamarosan a fizikai kémia felé fordul az érdeklődése és 1911-ben Manchesterbe kerül a világhírű Rutherford laboratóriumba, ahol az azóta tudománytörténeti jelentőségű atomszerkezeti kísérletek folytak. Itt köt barátságot a szintén Nobel-díjas dán fizikussal, Niels Bohrral. Ernest Rutherford bízza meg Hevesyt olyan feladatokkal, melynek során radioaktív részecskékkel kerül kapcsolatba, így elindul a Nobel-díj felé vezető úton. Hevesy Györgynek meg kellett vona oldania az ólom és a rádium-D szétválasztását. Kutatásai során kiderül, hogy a feladat megvalósíthatatlan, azonban Hevesy ebből a kudarcból sikert kovácsolt azzal, hogy felvetette: a rádium-D az ólom jelzőjeként működhet. Innen egyenes út vezetett a nyomjelző radioaktív izotópok alkalmazásához.
A kutatásokat az I. világháború szakítja félbe, de nem véglegesen. Hevesy a háború után egy ideig a budapesti Állatorvosi Főiskolán dolgozik, a Tanácsköztársaság idején a kulturális népbiztosságon a természettudományi felsőoktatás felelőse volt, majd később a Műegyetem fizikai-kémiai tanszékének vezetője. 1920-ban politikai okokból Koppenhágába költözik, ahol barátja, Niels Bohr laboratóriumába kerül. Itt kerül sor egy új elem felfedezésére cirkónium-tartalmú ásványokban. Hevesy a Bohr-féle atommodell alapján feltételezte, hogy a 72-es rendszámú elemet nem a lantanidák között kell keresni, hanem a titáncsoportban. Így ő a korábbi gyakorlattal ellentétben nem ritka földfémek (lantanidák) ásványaiban kutatott az új elem után. Az ásványok oldása után röntgenspektroszkópiával sikerült kimutatni a 72-es rendszámú elemet, melyet Koppenhága régi nevéről hafniumnak neveztek el.
A felfedezés után Hevesy György a Freiburgi Egyetem fizikai-kémiai tanszékvezetője lesz. Itt fejleszti ki a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert és elkezdi a radioaktív izotópok alkalmazásával a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatát is. A radioaktív nyomjelzés lényege, hogy a sugárzó izotópot egy vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez keverik és így az a szervezetbe juttatva sugárzással jelzi a megtett utat. Ez a módszer ma már teljesen elterjedt az orvostudományban, pl. a rákkutatásban.
A Magyar Nukleáris Orvostudományi Társaság Hevesy György-érme
Hevesy Györgyöt a brit Royal SocietyRoyal Society is tagjai közé választja és megkapja a Copley-érmet is. Erre különösen büszke volt és így nyilatkozott: „„A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet.””
1943-tól Hevesy és családja már Stockholmban él és itt éri a II. világháború után 1944-ben a hír, hogy a „„radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" neki ítélik oda a kémiai Nobel-díjat. 1959-ben elnyeri az Atoms for Peace Awards (Az atom békés felhasználásáért) kitüntetést. 1924-ben házasodik meg és három lánya született. Hevesy György Freiburgban halt meg nyolcvanéves korában, 1966. július 5-én.
