Hogy beszélsz te magyarórán?! – A tanórai nyelvi regiszter kérdése
2013/07/25 14:13
3130 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Sokan bosszankodnak amiatt, hogy mennyire igénytelenül fejezik ki magukat a diákok a tanórákon, például az irodalomórán. De mennyire problematikus az ő lazább, informálisabb nyelvhasználatuk? Mennyire baj az, ha a tanár is beviszi a szlenget a diskurzusba?

shutterstock_84249019

A probléma

A magyarórákon merül fel általában az a probléma, hogy a diák nem odaillő módon fejezi ki magát. Nem az olyan esetekről van szó, amikor Ödön padtársa jól belerúg a fiúba, aki spontán és jó hangosan káromkodik egyet (ez inkább a fegyelmezési helyzetek palettáját színezi); sokkal inkább az olyanokról, mint amikor ugyanez az Ödön két perccel korábban úgy nyilatkozott Shakespeare halhatatlan szerelmeséről, hogy „durva csávó lehet, ha néhány nap alatt megismeri a csajt, beleszeret, feleségül veszi, vállalja érte a száműzetést, majd öngyilkos lesz miatta”. Ezzel a mondattal van egy kis bökkenő, azaz három is: a kiemelt szavak nem illenek egy művelt köznyelvi megnyilatkozásba. A bajt csak tetézi az, ha a tanár is átveszi ezeket a kifejezéseket; mintha nem is a magyarórán folyna az eszmecsere, hanem egy nyári fesztivál egyik sörpadján.

Ezek szerint az irodalomórai nyelvi regiszterbe (vagyis az adott szituációhoz kötött nyelvváltozatba) nem férnek bele a durva csávó vagy a csaj kifejezések.

Probléma?

Ha kifogásoljuk Ödön nyelvhasználatát, az több további kérdést is felvethet: mi az a pont, amitől kezdve elfogadható egy diák megnyilatkozása? Nincs-e jelen az irodalomórán belül is többféle szituáció, amelyekhez más-más regiszterek tartozhatnak (például a csoportmunka spontán közlései és a felelet beszédműve esetén)? Nem találkozunk-e magukban a szépirodalmi művekben is sokféle nyelvváltozattal, olyan kifejezésekkel, amelyek a szleng, az argó vagy akár a trágár stílusminősítést kapják egy szótárban?

Az iskolai tanórákon a tanárok sem kizárólag formális nyelvet beszélnek, és valószínűleg életidegen is lenne kizárólag csak a művelt köznyelv mint regiszter állandó használata. Ráadásul a művelt köznyelv is egyre inkább beenged olyan fordulatokat, amelyek az egyes csoportnyelvekből (szleng, argó) vagy például a nyelvjárásokból származnak. Ismerni kell ezek stílusminőségét és használati körét, azt, hogy milyen hatást váltanak ki a hallgatóban – és (a normalitás talaján maradva) használni őket.

Térj el a normától, de tudatosan!

Mindez nem jelenti azt, hogy Ödön nem hibázott: ha másképpen nem tudta volna magát kifejezni, akkor mindenképpen. Ha az adott tanóra nyelvi normája nem tűri meg az efféle kilengést, akkor is. Ha azonban tisztázott ugyan a norma, de indokolt esetben attól eltérő kifejezések is előfordulnak: nos, akkor Ödön inkább igazodott valami közöshöz, mint eltért attól. Mindig tisztában kell lennünk azzal, mi a norma, és azzal is, mikor térünk el tőle. A nyelvhasználat: nyelvi elemek között való válogatás, amelyet sok szempont befolyásolhat; elsősorban az adott szituáció. Azt kell megtanítani és megtanulni, hogy mi illik – egy adott tanár által tartott adott magyarórán. Persze az egyes tanárok másképpen vélekedhetnek arról, milyen mértékű lazaság elfogadható még – az azonban biztos, hogy a diák (vagy a tanár!) esetlegesen lazább nyelvhasználata nem feltétlenül megy a tanulási-tanítási folyamat rovására.

Precizitás és személyesség

Van úgy, hogy az adott mondanivalót egy a művelt köznyelvbe nem tartozó kifejezés adja vissza legpontosabban. Vagy egy irodalmi téma úgy kerül közelebb a diákokhoz, ha kortárs szókinccsel és nyelvhasználattal, valamint egy általuk ismert helyzettel aktualizáljuk; hiszen éppen azt akarjuk megmutatni a legtöbb művel, hogy vannak eszmék, helyzetek, témák, amelyek kortalanok. Ma az emberek ugyanazokat a hibákat elkövetik, mint Kreón, aki az egyetemes törvények ellenére nem engedi Antigonénak eltemetni testvérét; vagy mint Bánk bán, aki egy magán- és egy közéleti válság között őrlődik. A cikk elején hozott példában a kilencedikes Ödön valószínűleg éppen ráeszmél a Rómeó-figura különlegességére és egyben kissé hihetetlen mivoltára: ebből a tanár majd elkezdheti levezetni a shakespeare-i darabokban működő archetipikus mozzanatokat, amelyek a világ kezdete óta foglalkoztatják az emberiséget. Ödön tehát jelentősen „továbbvitte” az órát, noha kifejezésmódján lenne még mit csiszolni (és noha két perccel később botrányba fullasztja a tanári magyarázatot).

Akkor érdemes egy irodalmi szöveggel foglalkozni, ha az olvasónak személyes érintettsége alakul ki vele: ha van tétje az olvasásnak. A személyes érintettség legimmanensebb kifejezője pedig a nyelv, mindenkinek a saját egyéni nyelvhasználata, amely pallérozható, de teljesen meg nem változtatható. Ödön lefordított önmaga számára egy jelenséget, és ezáltal jobban megértette, mintha egy olyan autoritás magyarázta volna el neki, mint a tanár vagy a tankönyv. Számára így volt a legpontosabb, a leginkább felfogható.

És hogy beszélek én magyarórán?

A tanár nyelvhasználata is lehet lazább és feszesebb. Egy tanóra során elsősorban az elején és a végén szükség van a precíz, szakszerű kifejezésekre: egyrészt azért, mert egy folyamat eleje és vége az, ami tipikusan jobban megragad az emlékezetben; másrészt az összegzés érdekében. Az elején alaphangot, mintát adunk, a végén az addig összegyűlt gondolatokat összegezzük, és mind szakmailag, mind nyelvileg megemeljük. A kettő között közeledhetünk a diákok nyelvhasználatához, amennyire azt arányérzékünk megengedi.

Egy tanóra nyelvhasználati íve tehát így írható le: művelt köznyelv – lazább nyelvhasználat – művelt köznyelv. Nem kell tartanunk a „szlengesebb, diáknyelvibb” kifejezésektől, amennyiben a diákok számára a normatív, igényes nyelvhasználat is megfelelő hangsúlyt kap.

Attól, hogy felröppen néhány csávó és csaj, még lehet zsír a tanóra.

További érdekes ötletek 

  • A nyelvi norma és az attól eltérő nyelvváltozatok tanulhatóak és tanulandóak. Egy-egy tanóra erejéig akár el is lehet játszani azzal, hogy egy adott regiszter kizárólagos használatával próbáljuk végigvinni a negyvenöt percet: ma csak archaikusan beszélünk! Csak gyermeknyelven! Csak jogi szaknyelvet használva! Csak valamilyen nyelvjárásnak megfelelően! (Két megjegyzés: 1) Előzetesen mindenképpen jól meg kell ismerkedni a használandó nyelvváltozattal; 2) Vigyázni kell arra, hogy a csoportból senki ne érezze magát kigúnyolva, mert például az édesapja jogász, és hajlamos otthon is formális maradni – vagy mert maga is nyelvjárási beszélő.)

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten