A javaslatot a Parlament illetékes bizottságai megtárgyalják, majd a plenáris ülés elé terjesztik. Egyidejűleg a Gazdasági és Szociális Bizottság is állást foglal. A Tanács úgynevezett közös álláspontot alakít ki. A Parlament második olvasatban módosíthatja, elutasíthatja vagy elfogadhatja a Tanács közös álláspontját. Ha a Parlament nem utasítja el a közös álláspontot, a Tanács végérvényesen dönt az ügyben. Módosítási javaslat esetén a Bizottság önálló hatáskörében dönt arról, hogy azt elfogadja-e vagy sem.

Az ily módon véglegesített javaslatról végül a Tanács dönt. A döntéshozatal módosítását Brüsszelben a hivatalos döntéshozatali eljárás legitim részének tekintik. Elsősorban a Bizottság, a Parlament és a munkaadói, munkavállalói, valamint a különféle gazdasági szektorok képviselőinek álláspontját képviselő Gazdasági és Szociális Bizottság szerepel a lobbizók által "megcélzott" intézmények között.

A Közösségeket létrehozó nemzetközi szerződések mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogtól eltérő önálló jogrendet alkottak. A szupremáció elve alapján a közösségi és a nemzeti jog összeütközése esetén mindig a közösségi jog élvez elsőbbséget, a tagállami jog háttérbe kerül, de nem lesz automatikusan érvénytelen. A jogszabályok egy része közvetlenül alkalmazható, míg mások úgy érvényesülnek, hogy a tagállamok azokat saját jogrendjükbe illesztik. A közösségi jogot megsértő tagállammal, intézménnyel, jogi személyiséggel szemben a Közösség Bíróságához vagy a nemzeti bíróságokhoz lehet jogorvoslatért fordulni.

A közös politikák végrehajtása különféle jellegű és szintű jogszabályok segítségével történik. Az alapvető rendelkezéseket a tagállamok által elfogadott alapító szerződések tartalmazzák. A Tanács és a Bizottság által hozott rendeletek minden tagállamban közvetlenül alkalmazandó jogszabályok. A rendelet által szabályozott területen pedig a nemzeti jog nem tartalmazhat eltérő rendelkezést, a végrehajtási szabályozások viszont az egyes tagállamokban meglehetősen eltérő megfogalmazást is kaphatnak. Szintén a Tanács és a Bizottság alkothat irányelveket, amelyek végrehajtásához a tagállamoknak hazai jogalkotó lépéseket kell tenniük.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy, ha egy irányelv konkrét megvalósításáról van szükségünk információra, akkor a tagállam saját végrehajtó jogszabályát vagy jogszabályait kell áttekintenünk.

A meghozott határozatok a címzett számára kötelező érvényűek, így ez inkább igazgatási szabályozásnak tekinthető. Túlnyomó részüket a Bizottság bocsátja ki. A Bíróság ítéleteinek ugyan nincs precedens-értékük, mégis, a bennük megfogalmazott általános elvek bizonyos fokig orientálják a gazdasági szereplők magatartását.