Holland életképek
2005/08/24 22:42
2184 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az irodalomrovat kulináris témaköréhez kapcsolódva a gasztronómia és művészet kapcsolatát járjuk körbe. Egymásnak bort kínáló, vagy együtt poharazgató fiatal párok gyakori szereplői például a 17. századi holland életképeknek.
Terborch "Gáláns katona"

Ezeknek a hol nyíltan, hol burkoltan pikáns jeleneteknek az erotikus jellege még nyilvánvalóbbá válik annak ismeretében, hogy az "együtt ízlelni a hideg bort" kifejezést a szerelmeskedés metaforájaként is használták Németalföldön. Szinte ennek a szólásnak a képi ábrázolásaként is felfogható Vermeer drezdai bordélyjelenete, ahol a borospoharát fogó kurtizánnak éppen fizetnek szolgálataiért. Lényegében ugyanezt a szituációt örökíti meg kissé burkoltabb formában Terborch "Gáláns katona" című képe is, bár itt a boroskannát és poharat tartó fiatal lány látszólag még vívódik, hogy elfogadja-e a férfi ajánlatát. Idősebb Frans van Mieris hágai festményén már teljes egyetértésben poharazgat a fiatal pár, s a háttérben üzekedő kutyák ezúttal teljesen egyértelművé teszik, mire is megy ki a játék. Jan Steen egyik budapesti művén, az önmagát kellető örömlány borospoharát emelve tekint ki a képből, a "hideg bor együtt ízlelgetésére" invitálva a nézőt. A művész persze, szokásához híven itt is elrejtett egy burkolt figyelmeztetést a "gyengébbek kedvéért", a háttérben lógó festmény ugyanis a bordélyból kiseprűzött, pénzétől megfosztott Tékozló fiút ábrázolja. Judith Leyster: Jolly Toper

Már az eddigi példák is jól illusztrálhatták, hogy bár a 17. századi holland festők rendszerint a humor oldaláról közelítették meg a kérdést, részegeskedő alakokat ábrázoló képeikből szinte kivétel nélkül kiérződik bizonyos morális felhang. A moralizáló szándék egészen nyilvánvaló a kiváló festőnő, Judith Leyster egyik műve esetében, ahol a korsóból vedelő alak mellett már ott áll a Halál figurája. Hasonló rémképekkel riogatták híveiket a korabeli prédikátorok, akik közül egyesek, mint például Daniel Souterius vagy Gijsbertus Voetius, publikált formában is közreadták iszákosokat ostorozó dörgedelmes szentbeszédeiket. Mondanunk sem kell, hogy a hollandokat ezek sem tudták leszoktatni a kocsmázástól, igaz, feltehetően az említett szerzők sem hitték komolyan, hogy szentleckéik hatására honfitársaik netán antialkoholistákká válnak.

Elég lett volna persze, ha a holland polgárok némi önmérsékletet gyakorolnak, mint ahogy Jan Miense Molenaer 1633-ban festett műve, "A mértékletesség allegóriája" is lényegében ezt szorgalmazza. A jelenet előterében kuporgó, láncra kötött majom ezúttal egy macskával ölelkezik, s itt is épp úgy a bűnös érzékiséget szimbolizálja, akárcsak Dirck Hals korábban tárgyalt műve esetében. Hátrébb egy kanna fenekére néző fiúcskát láthatunk, az úgynevezett "kannekijker"-t, az iszákos ember típusfiguráját, míg a baloldalt felfedezhető verekedő alakok a féktelen italozás romboló hatását érzékeltetik. Őket ellensúlyozza a középen elhelyezkedő zenélő pár, a mérték, a harmónia megtestesítői, illetve a nőalak mögött álló bort töltő férfi, aki tulajdonképpen magát Temperantiát, azaz a mértékletességet jeleníti meg a képen. Nem is lett volna semmi baj a hollandokkal, ha mindegyikük beéri olyan szolid poharazgatással, mint amilyet például Vermeer berlini vagy braunschweigi képein is láthatunk. Vagy a szendének tűnő ifjú hölgyek netán már a tizedik poharat ürítik? Ismerve a festő minden közönséges, harsány megnyilvánulást kerülő, visszafogott ábrázolásmódját, korántsem elképzelhetetlen.

17. századi holland festők

Kapcsolódó cikkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten