Az elemzés elemzése
Az előző részekben csak a szövegre figyeltünk. Mintha csak az a nyolc versszak létezett volna, szerző és kor nélkül. Ez az olvasásmód kitűnően alkalmas arra, hogy a szöveget önmagában, külső befolyásoktól mentesen értelmezzük. Ami az erénye, az a hibája is, elszakítjuk azoktól a kapcsolatoktól, társadalmi beágyazottságtól, szerzői életműben elfoglalt helyétől, amelyek megvilágíthatják rejtett összefüggéseit.
Mi a jó sorrend? Elolvasni a már megszületett ítéleteket, s megalkotni sajátunkat? Vagy a szövegből kiindulva felfedni összefüggéseit, és ütköztetni, egyeztetni kész elemzésekkel? Vagy hallgatva az okos emberekre, elfogadni véleményüket?
Hogyan szervezzük elemzéssé információinkat?
A sorozat harmadik része azokra a fogásokra kívánja felhívni a figyelmet, amelyek segítségével egy mű "ürügyén" összegezhetjük véleményünket. Az előző részek tanulsága: egy-egy szempontot (egy-egy lehetséges kérdésfeltevést, hipotézist) érdemes végigkövetni a mű egészén keresztül. Részekből áll össze az egész.
A költői képek, a hangzás, az asszociációk összképe, az amit érdemes összegezni. Ez az a struktúra és az a tartalom, amely egy elemzés lényegét alkotja.
Miért "Holt vidék"?
A cím fontos kiindulópont, a költő első "mondata". A címadásban is vannak divatok, de alkalmazható a legrégibb szabály, a tartalomra vonatkozik és figyelemfelkeltő. Vagyis miért "holt" a vidék József Attila versében?
A halál mindenképp értékvesztés, valaminek a végérvényes, megváltoztathatatlan lezárása. Tipikus szavai: csend, mozdulatlanság. Ez mind megtalálható a versben.
A második logikus felvetés: Minek a halála, elvesztése? Itt már több szinten kódolható az információ. A versben ezek: természet, társadalom, (történelem). Az első szint kézenfekvő: ez maga a költői képek által mutatott látvány.
Látni a "látvány" mögött a "látomást"
A konkrét táj könnyen válhat mitikus tájjá. Elég, ha gyermekkorunk lámpaoltás utáni szobájára gondolunk. Félelmek és kétségek bújtak elő a szekrény mögül, az ágy alól. Mi kellett hozzá? Más fények, más megvilágítás.
József Attila mitikus tája a holt vidék. Az alkonyat, a tél automatikusan előhívja a halálképzetet (fagy, csend). Némi műveltséggel a "fagy csontos lova" akár az apokalipszis lova is lehet.
A kásás tavon kotyogó ladik még becsaphat minket, de a "Jeges ágak közötti" zörgő idő már filozofikus megközelítést kíván. És ezzel a fókuszváltással új életre kelnek a szavak: az öreg parasztoknak való sovány karók, a vakolatot mállasztó tél-köröm, a sötétben üldögélő parasztok már üzenetet hordoznak.
Látni a "látomás" mögött a "valót"
A szegénység, a javíthatatlan társadalmi helyzet, a reménytelen szegénység, és nevesítetlen hatalom, az uraság az, ami "holttá" teszi a vidéket. Segítség sincs: sem "ima", sem "csoda". A "hátha betéved egy malac / s kukoricatábla szalad / csövestül!" népmesei fordulata nem éles kritika, a lemondás diagnózisa.
Szövegen kívüli információk
"Kell-e költői életrajz, társadalmi körkép, és mennyit írjunk?" kérdés fejezi ki ennek a problémának a lényegét. Verse válogatja. Az elemzésben mindenesetre fontos információt jelent, hogy a táj, az Alföld családi kötődést is jelez, a költő anyjának szülőföldje Szabadszállás és vidéke. A harmincas évek elején szakít a párttal és a direkt politizálással, az agitatív költészettel József Attila. Ez is információ, érthetővé teszi, hogy politikai költészete filozofikus, létértelmező szintre emelkedik.
Az olvasónak, a diáknak
Rendhagyó elemzés állt össze ebben a három részben. Egy régi közmondás plagizáltunk: "Akkor segítesz az éhezőnek, ha nem halat adsz, hanem megtanítod halat fogni." Nem kész - bebiflázandó - elemzést kívántunk adni, hanem a lépéseket is elemezve, a mű szövegén többször, több szempont szerint végighaladva készséget fejleszteni. Mit érdemes ebből megjegyezni?
Olvasd el a művet! Nevetségesnek tűnhet, de fontos szabály: magad olvasd el a művet. Ne kivonatot, elemzésbe szerkesztett részleteket, hanem a teljes szöveget. A szöveg önmagáért beszél.
A szöveg nem csak a költőé, a tied is. Az olvasás - alkotás. Ez nem csak a művészi interpretációra igaz, hanem e befogadó olvasásra is. Az irodalom beteljesíti feladatát a művek által: ha jó, akkor hat, ha nem, akkor leteszed a könyvet. (Természetesen kivétel a "kötelező olvasmányok" esete, de erről már olvashattunk korábban :-)
Kell-e elemezni?
Az ember nem teheti meg, hogy ne értékelje azt, amivel foglalkozik. Gondolatok születnek benne, felnevet, vagy elszomorodik, véleménye alakul ki. Ha mindezt strukturáltan megfogalmazza, és eleget tesz bizonyos formai követelményeknek, akkor "elemez". Vagyis képes információt feldolgozni, lényeget kiemelni, "üzenetet" értelmezni.
Bár "Gutenberg-galaxis"-beli kultúránk (a nyomtatott médiára, az írásbeliségre épülő civilizáció) gyökeresen kezd átalakulni "internet kultúrává", mégis fontos annak a képességnek a fejlesztése, amit "irodalmi elemzésnek" hívunk. Az elemzés többféle alakot ölthet. Lehet a sablonszerű: cím, életmű, szerkezet, költői eszközök, üzenet vonalon haladni. Lehet a "nekem azért tetszik..." stílust is követni. A lényeg, hogy az irodalmi mű, bármennyire is több szálon futtatja üzenetét, mégis felfejthető szöveg legyen számunkra.
