Mit tegyen egy madár, ha kedveli a sarkvidéki éghajlatot, de nem szereti a sötétet? A válasz egyszerű, ingázzon az Északi- és a Déli-sark között. A sarki csér (Sterna paradisea ) pontosan ezt csinálja. Nyáron az Északi-sarkkörtől északra költ, ősszel viszont útra kel és meg sem áll a déli sarkvidékig, tavasszal aztán újra elindul északnak. Évente összesen 35 000 kilométert repül. Nem meglepő tehát, hogy fantasztikus repülőről van szó, élete nagyobb részét a levegőben tölti. Ez az állat látja a Földön élők közül a legtöbb napfényt, mivel mindkét sarkvidéken a hosszú nappalok idején tartózkodik.

Táplálékát zömmel apró halak alkotják, melyeket kikapdos a vízből, de nem veti meg a tengeri gerincteleneket sem. Úszni kifejezetten utál, mivel teste és lábai túl kicsik ehhez. Nagy csapatokban költ. Évente egy-két tojást rak, az egyedek átlagosan 20 évig élnek (ezalatt tehát 700 000 kilométernyit vándorolnak).

A kolóniákon mindig nagy a hangzavar, ám a nyár végén egyszer csak minden madár elhallgat, pár percre szokatlan csend üli meg a telepet, majd mindannyian szárnyra kapnak és megkezdik vándorlásukat.