Liberalizmus / szabadelvűség
A liber [lat.] = szabad származású szóból ered, a liberális szó jelentése eredetileg szabadságot kedvelő, bőkezű volt. Először a haladó spanyol polgári párt, a Los Liberales megalakulásakor [1810] bukkant fel, majd az 1820-as években, a spanyol felkelés idején kezdett terjedni szélesebb körben. A Napóleon elleni spanyol felkelés során adták ki a cadizi új spanyol alkotmányt, ebben fogalmazták meg a liberalizmus alapelveit, majd az 1820-as spanyol forradalom ezeket az elveket a spanyolok körében népszerűsítette, ám ezek az elvek idővel elterjedtek a korabeli Európa egészében. A szabadelvű kifejezés tartalmilag a francia nyelvben alakult ki, de a magyar köznyelvben a németen keresztül [freisinnig] honosodott meg.A liber [lat.] = szabad származású szóból ered, a liberális szó jelentése eredetileg szabadságot kedvelő, bőkezű volt. Először a haladó spanyol polgári párt, a Los Liberales megalakulásakor [1810] bukkant fel, majd az 1820-as években, a spanyol felkelés idején kezdett terjedni szélesebb körben. A Napóleon elleni spanyol felkelés során adták ki a cadizi új spanyol alkotmányt, ebben fogalmazták meg a liberalizmus alapelveit, majd az 1820-as spanyol forradalom ezeket az elveket a spanyolok körében népszerűsítette, ám ezek az elvek idővel elterjedtek a korabeli Európa egészében. A szabadelvű kifejezés tartalmilag a francia nyelvben alakult ki, de a magyar köznyelvben a németen keresztül [freisinnig] honosodott meg.
Ismérvek
A reneszánsz és a reformáció államelméleti és filozófiai előzményei mellett leginkább a XVIII. századi természetjog-koncepció, valamint a felvilágosodás járult hozzá a liberalizmus kialakulásához. A felvilágosodás észközpontúsága, a magánérdek és a közjó Locke, A. Smith és Montesquieu képviselte felfogása, a vallási tolerancia (Voltaire), a felvilágosodás haladáshite (Condorcet), az angol alkotmányos monarchia, a gironde alkotmányos elvei, az angol polgári gazdaságtan (pl. Ricardo, A. Smith) hatása mind kimutatható a liberalizmus eszmerendszerében. Abból indult ki, hogy a tradicionális autoritatív uralmi formákkal szemben felértékelődött az egyén szerepe, és az ember természetes, vagyis elidegeníthetetlen joga a szabadság, a politika pedig csak állami (köz)megegyezés dolga. Ez azt jelentette, hogy az állam nem akadályozhatja meg a természetes jogok érvényesülését, ezáltal az egyént a politikai rendszer nem korlátozhatja önkényesen. Így jutott el a liberális gondolat a szekularizált (deszakralizált) államkoncepcióig, a társadalmi szerződés, a hatalommegosztás és a népszuverenitás gondolatáig. Összességében ez azt jelenti, hogy az államra a polgárok már nem mint a természet vagy Isten által alkotott bálványra tekintenek, hanem olyan szolgáltató intézményre, melynek feladata az egyének közös(ségi) érdekeinek bizonyos szintű kiszolgálása.
Az alapvető értékeket és célokat az alábbiakban foglalták össze a liberalizmus képviselői: a korlátlan uralkodói hatalom elvetése, az egyéni szabadság, amit a polgári szabadságjogok (szólás-, sajtó-, sajtószabadság, valamint a gyülekezés szabadsága), a törvény előtti egyenlőség, a parlamentarizmus, a népképviselet, az alkotmányosság és képviseleti demokrácia, az állami beavatkozástól mentes gazdaság ("laissez faire, laissez passer", a munka, vagyis a kereskedelem, az ipar szabadsága, szabad verseny), illetve a közteherviselés biztosítanak. Ezen túlmenően célként fogalmazták meg az egyén minél nagyobb befolyását a közre, viszont ezzel párhuzamosan a köz részéről minél kisebb beavatkozást tűr el az egyén életébe. ("Olyan kevés államot, amennyit csak lehet; s csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges.") Nem ismer el semmiféle vallási, származási, nemzetiségi hovatartozásbeli megkülönböztetést.A reneszánsz és a reformáció államelméleti és filozófiai előzményei mellett leginkább a XVIII. századi természetjog-koncepció, valamint a felvilágosodás járult hozzá a liberalizmus kialakulásához. A felvilágosodás észközpontúsága, a magánérdek és a közjó Locke, A. Smith és Montesquieu képviselte felfogása, a vallási tolerancia (Voltaire), a felvilágosodás haladáshite (Condorcet), az angol alkotmányos monarchia, a gironde alkotmányos elvei, az angol polgári gazdaságtan (pl. Ricardo, A. Smith) hatása mind kimutatható a liberalizmus eszmerendszerében. Abból indult ki, hogy a tradicionális autoritatív uralmi formákkal szemben felértékelődött az egyén szerepe, és az ember természetes, vagyis elidegeníthetetlen joga a szabadság, a politika pedig csak állami (köz)megegyezés dolga. Ez azt jelentette, hogy az állam nem akadályozhatja meg a természetes jogok érvényesülését, ezáltal az egyént a politikai rendszer nem korlátozhatja önkényesen. Így jutott el a liberális gondolat a szekularizált (deszakralizált) államkoncepcióig, a társadalmi szerződés, a hatalommegosztás és a népszuverenitás gondolatáig. Összességében ez azt jelenti, hogy az államra a polgárok már nem mint a természet vagy Isten által alkotott bálványra tekintenek, hanem olyan szolgáltató intézményre, melynek feladata az egyének közös(ségi) érdekeinek bizonyos szintű kiszolgálása.
Az alapvető értékeket és célokat az alábbiakban foglalták össze a liberalizmus képviselői: a korlátlan uralkodói hatalom elvetése, az egyéni szabadság, amit a polgári szabadságjogok (szólás-, sajtó-, sajtószabadság, valamint a gyülekezés szabadsága), a törvény előtti egyenlőség, a parlamentarizmus, a népképviselet, az alkotmányosság és képviseleti demokrácia, az állami beavatkozástól mentes gazdaság ("laissez faire, laissez passer", a munka, vagyis a kereskedelem, az ipar szabadsága, szabad verseny), illetve a közteherviselés biztosítanak. Ezen túlmenően célként fogalmazták meg az egyén minél nagyobb befolyását a közre, viszont ezzel párhuzamosan a köz részéről minél kisebb beavatkozást tűr el az egyén életébe. ("Olyan kevés államot, amennyit csak lehet; s csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges.") Nem ismer el semmiféle vallási, származási, nemzetiségi hovatartozásbeli megkülönböztetést.
Az individuum és a viták ereje
Eszerint a liberalizmus a társadalmat valójában önálló emberi cselekvések eredményének tekinti, ahol mindenki teszi a maga dolgát, véghezviszi a maga céljait, ám eközben folyamatosan alkalmazkodik ahhoz a társadalomhoz, ami az egyének kölcsönhatásából formálódik ki. Alapvetően optimista szemlélet, mivel a status quo állandó vizsgálatával mindig arra törekszik, hogy folyamatosan megtalálja és alkalmazza a legjobb megoldásokat. Abból indul ki a liberális gondolat, hogy a legoptimálisabb megoldáshoz szükség van az elképzelések és eszmék szabad küzdelmére is. Mivel senki sem birtokolja az igazságot, ezért vitákban kell kiérlelni a fontos döntéseket (ideológiai pragmatizmus). A liberalizmus a sok kicsi változtatást helyénvalóbbnak ítéli, mint az egyszeri nagy utópikus álmok realizálását, ami általában nem újat szül, hanem a régi struktúrát állítja vissza korábbi helyzetébe.
A liberalizmusnak számos változata van: a konzervatív (nacionál-), a reformer, demokratikus, illetve a szociálliberalizmus. A politikai és gazdasági liberalizmus is elkülönülhet egymástól, mert lehet valaki gazdasági szempontból liberális, viszont politikailag más ideológiához kötődik inkább. A klasszikus liberalizmus eszméi mára minden demokratikus rendszerben megjelennek, nem csak a liberális pártok programjában. Az ún. „liberális minimum” érhető tetten a parlamentáris demokráciák mindegyikében: a kormányzati hatalomért folyó versengés, az emberi és politikai szabadságjogok biztosítása, az alkotmányosság tekintetében.
Magyarországon a reformkorban játszott először meghatározó szerepet. 1847-ben létrejött az Ellenzéki (liberális) Párt is, de csak a kiegyezés után vált érdemben politikaformáló tényezővé (vö. gazdasági fellendülés.)Eszerint a liberalizmus a társadalmat valójában önálló emberi cselekvések eredményének tekinti, ahol mindenki teszi a maga dolgát, véghezviszi a maga céljait, ám eközben folyamatosan alkalmazkodik ahhoz a társadalomhoz, ami az egyének kölcsönhatásából formálódik ki. Alapvetően optimista szemlélet, mivel a status quo állandó vizsgálatával mindig arra törekszik, hogy folyamatosan megtalálja és alkalmazza a legjobb megoldásokat. Abból indul ki a liberális gondolat, hogy a legoptimálisabb megoldáshoz szükség van az elképzelések és eszmék szabad küzdelmére is. Mivel senki sem birtokolja az igazságot, ezért vitákban kell kiérlelni a fontos döntéseket (ideológiai pragmatizmus). A liberalizmus a sok kicsi változtatást helyénvalóbbnak ítéli, mint az egyszeri nagy utópikus álmok realizálását, ami általában nem újat szül, hanem a régi struktúrát állítja vissza korábbi helyzetébe.
A liberalizmusnak számos változata van: a konzervatív (nacionál-), a reformer, demokratikus, illetve a szociálliberalizmus. A politikai és gazdasági liberalizmus is elkülönülhet egymástól, mert lehet valaki gazdasági szempontból liberális, viszont politikailag más ideológiához kötődik inkább. A klasszikus liberalizmus eszméi mára minden demokratikus rendszerben megjelennek, nem csak a liberális pártok programjában. Az ún. „liberális minimum” érhető tetten a parlamentáris demokráciák mindegyikében: a kormányzati hatalomért folyó versengés, az emberi és politikai szabadságjogok biztosítása, az alkotmányosság tekintetében.
Magyarországon a reformkorban játszott először meghatározó szerepet. 1847-ben létrejött az Ellenzéki (liberális) Párt is, de csak a kiegyezés után vált érdemben politikaformáló tényezővé (vö. gazdasági fellendülés.)
John Stuart Mill: A szabadságról
A szabadság egyetlen fajtája, mely megérdemli ezt a nevet, ha saját javunkra a magunk módján törekedhetünk mindaddig, míg nem próbálunk másokat ugyanebben megakadályozni, vagy gátolni ezt célzó erőfeszítéseiket. Saját testi, lelki vagy szellemi egészségének mindenki maga a legjobb őrzője. Az emberiség többet nyer, ha eltűri, hogy mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, mintha arra kényszerítik egymást, hogy úgy éljenek, ahogy a többieknek tetszik. […] Tételezzük fel ezért, hogy a kormány teljes egységben van a néppel, és csak akkor kívánja korlátozó hatalmát gyakorolni, amikor úgy véli, hogy ezzel a nép kívánságának tesz eleget. Én azonban tagadom, hogy a népnek joga volna ilyen korlátozást gyakorolni vagy kormányával gyakoroltatni. Maga az erőszak jogtalan. A legjobb kormánynak éppúgy nincs rá joga, mint a legrosszabbnak. Legalább annyira ártalmas, ha nem ártalmasabb, amikor a közvélemény beleegyezésével gyakorolják, mint amikor annak ellenére. Ha az emberiség egyetlen ember kivételével azonos véleményen van, még akkor sem lenne joga ezt az embert elhallgattatni, ahogy annak sem lenne joga - ha hatalma volna is rá - az emberiséget elhallgattatni. Ha a kérni a törvényhozás felhatalmazását, hanem szükséges, hogy a törvényhozó ne hatalmazhassa őket fel cselekvésre törvényes hatáskörükön kívül. Az kevés, hogy a végrehajtó hatalomnak ne legyen joga a törvény jóváhagyása nélkül cselekedni, ha e hozzájárulásnak határt nem vetünk, ha ki nem nyilatkoztatjuk, hogy vannak tárgyak, melyek felett a törvényhozónak nincs joga törvényt hozni, vagy más szavakkal, hogy a felségi hatalom korlátozott, és hogy vannak oly akaratok, melyekkel sem a nép sem megbízottjai jogszerűleg nem bírnak. A szabadság egyetlen fajtája, mely megérdemli ezt a nevet, ha saját javunkra a magunk módján törekedhetünk mindaddig, míg nem próbálunk másokat ugyanebben megakadályozni, vagy gátolni ezt célzó erőfeszítéseiket. Saját testi, lelki vagy szellemi egészségének mindenki maga a legjobb őrzője. Az emberiség többet nyer, ha eltűri, hogy mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, mintha arra kényszerítik egymást, hogy úgy éljenek, ahogy a többieknek tetszik. […] Tételezzük fel ezért, hogy a kormány teljes egységben van a néppel, és csak akkor kívánja korlátozó hatalmát gyakorolni, amikor úgy véli, hogy ezzel a nép kívánságának tesz eleget. Én azonban tagadom, hogy a népnek joga volna ilyen korlátozást gyakorolni vagy kormányával gyakoroltatni. Maga az erőszak jogtalan. A legjobb kormánynak éppúgy nincs rá joga, mint a legrosszabbnak. Legalább annyira ártalmas, ha nem ártalmasabb, amikor a közvélemény beleegyezésével gyakorolják, mint amikor annak ellenére. Ha az emberiség egyetlen ember kivételével azonos véleményen van, még akkor sem lenne joga ezt az embert elhallgattatni, ahogy annak sem lenne joga - ha hatalma volna is rá - az emberiséget elhallgattatni. Ha a kérni a törvényhozás felhatalmazását, hanem szükséges, hogy a törvényhozó ne hatalmazhassa őket fel cselekvésre törvényes hatáskörükön kívül. Az kevés, hogy a végrehajtó hatalomnak ne legyen joga a törvény jóváhagyása nélkül cselekedni, ha e hozzájárulásnak határt nem vetünk, ha ki nem nyilatkoztatjuk, hogy vannak tárgyak, melyek felett a törvényhozónak nincs joga törvényt hozni, vagy más szavakkal, hogy a felségi hatalom korlátozott, és hogy vannak oly akaratok, melyekkel sem a nép sem megbízottjai jogszerűleg nem bírnak.
Ez az amit ki kell nyilatkoztatni, ez azon fontos igazság és örök elv melyet fel kell állítani.Ez az amit ki kell nyilatkoztatni, ez azon fontos igazság és örök elv melyet fel kell állítani.
Semmiféle hatalom a földön nem korlátlan, sem a népé, sem azon embereké kik magokat képviselőinek mondják, sem a királyoké, akármely címnél fogva uralkodjanak is, sem a törvényeké, melyek nem lévén más mint a nép vagy fejedelem akaratának kifejezése, a kormányzás alakja szerint, körül kell írva lenniök ugyanazon határokkal mint a hatalom, melytől származnak.Semmiféle hatalom a földön nem korlátlan, sem a népé, sem azon embereké kik magokat képviselőinek mondják, sem a királyoké, akármely címnél fogva uralkodjanak is, sem a törvényeké, melyek nem lévén más mint a nép vagy fejedelem akaratának kifejezése, a kormányzás alakja szerint, körül kell írva lenniök ugyanazon határokkal mint a hatalom, melytől származnak.
[…] A népfelségi hatalmat az ő igazságos határai közé szorítván, nincs többé mit félnetek; az által elveszitek mind az egyének mind a gyűlések zsarnokságától azon látszólagos szentesítést, melyet oly beleegyezésből hisznek meríteni, amelyet magok parancsolnak meg, minthogy bebizonyítjátok, hogy ezen beleegyezés, ha valóságos volna is, nem bír hatalommal semmit szentesíteni.
A népnek nincs joga egyetlen ártatlant is sújtani, sem egyetlen vádlottal törvényes bizonyíték nélkül úgy bánni mint bűnössel. Tehát ily jogot senkire nem bízhat. A népnek nincs joga a vélemény, a vallás szabadságát, a bírói biztosítékot, a törvénykezés óvó eljárását megtámadni; egy zsarnok egy gyűlés sem gyakorolhat tehát hasonló jogot, azt mondván, hogy a nép ruházta fel vele. Tehát minden despotismus törvénytelen; semmi sem szentesítheti, még a nép akarat sem, a mire hivatkozik; mert a népfelség nevében oly hatalmat követel magának, melye felségbe nincs befoglalva és ez nem csak szabálytalan áttétele a létező hatalomnak, hanem egy oly hatalomnak alkotása, melynek létezni sem szabad.[…] A népfelségi hatalmat az ő igazságos határai közé szorítván, nincs többé mit félnetek; az által elveszitek mind az egyének mind a gyűlések zsarnokságától azon látszólagos szentesítést, melyet oly beleegyezésből hisznek meríteni, amelyet magok parancsolnak meg, minthogy bebizonyítjátok, hogy ezen beleegyezés, ha valóságos volna is, nem bír hatalommal semmit szentesíteni.
A népnek nincs joga egyetlen ártatlant is sújtani, sem egyetlen vádlottal törvényes bizonyíték nélkül úgy bánni mint bűnössel. Tehát ily jogot senkire nem bízhat. A népnek nincs joga a vélemény, a vallás szabadságát, a bírói biztosítékot, a törvénykezés óvó eljárását megtámadni; egy zsarnok egy gyűlés sem gyakorolhat tehát hasonló jogot, azt mondván, hogy a nép ruházta fel vele. Tehát minden despotismus törvénytelen; semmi sem szentesítheti, még a nép akarat sem, a mire hivatkozik; mert a népfelség nevében oly hatalmat követel magának, melye felségbe nincs befoglalva és ez nem csak szabálytalan áttétele a létező hatalomnak, hanem egy oly hatalomnak alkotása, melynek létezni sem szabad.
Adam Smith: A nemzetek gazdasága (részlet)
... mindenki, aki tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használja, ezt a tevékenységet természetesen úgy igyekszik irányítani, hogy termelésének értéke a lehető legnagyobb legyen. A tevékenység eredménye az lesz, amit annak az anyagnak vagy tárgynak értékéhez hozzáadnak, melynél kifejtették. Aszerint, hogy ennek az eredménynek értéke nagy vagy csekély lesz, nagy vagy csekély a vállalkozó nyeresége is. Csak a nyereség érdekében fektet be bárki is tőkét valamely tevékenységbe és ezért igyekszik ezt mindig olyan tevékenység fenntartására használni, melynek eredménye valószínűleg a legnagyobb értékű lesz, illetőleg amelyet pénz vagy más javak lehető legnagyobb mennyiségére lehet becserélni.... mindenki, aki tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használja, ezt a tevékenységet természetesen úgy igyekszik irányítani, hogy termelésének értéke a lehető legnagyobb legyen. A tevékenység eredménye az lesz, amit annak az anyagnak vagy tárgynak értékéhez hozzáadnak, melynél kifejtették. Aszerint, hogy ennek az eredménynek értéke nagy vagy csekély lesz, nagy vagy csekély a vállalkozó nyeresége is. Csak a nyereség érdekében fektet be bárki is tőkét valamely tevékenységbe és ezért igyekszik ezt mindig olyan tevékenység fenntartására használni, melynek eredménye valószínűleg a legnagyobb értékű lesz, illetőleg amelyet pénz vagy más javak lehető legnagyobb mennyiségére lehet becserélni.
A társadalom évi jövedelme mindig pontosan annyi, mint tevékenysége egész esztendei termelésének csereértéke, vagy szabatosabban, ez nem más, mint maga a csereérték. Azzal tehát, hogy minden egyén tőle telhetően igyekszik tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használni és ezt a tevékenységet úgy irányítani, hogy termelése a lehető legnagyobb értékű legyen, szükségszerűen azon dolgozik, hogy a társadalom évi jövedelme a lehető legnagyobb legyen, bár általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő. Ő csak saját biztonsága miatt támogatja a hazai tevékenységet inkább, mint az idegent és csak a saját nyereségét keresi, mikor azt úgy irányítja, hogy annak termelése a legnagyobb értékű legyen. Ebben is, mint sok más esetben, láthatatlan kéz vezeti őt egy cél felé, melyet ő nem is keresett. A társadalomnak pedig nem is éppen baj, hogy ő ezt a célt nem ismeri. Azzal, hogy ő saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mint ha annak előmozdítása lett volna valóságos célja. Sohasem láttam még, hogy sok jót okoztak volna azok, akik úgy mutatták, hogy a közösség javáért kereskednek. Ez a tetszelgés valóban nem is igen szokásos a kereskedőknél és igen kevés szóval el lehet őket ettől téríteni. A társadalom évi jövedelme mindig pontosan annyi, mint tevékenysége egész esztendei termelésének csereértéke, vagy szabatosabban, ez nem más, mint maga a csereérték. Azzal tehát, hogy minden egyén tőle telhetően igyekszik tőkéjét a hazai tevékenység fenntartására használni és ezt a tevékenységet úgy irányítani, hogy termelése a lehető legnagyobb értékű legyen, szükségszerűen azon dolgozik, hogy a társadalom évi jövedelme a lehető legnagyobb legyen, bár általában nem a közösség érdekét akarja előmozdítani és nem is tudja, mennyire mozdítja azt elő. Ő csak saját biztonsága miatt támogatja a hazai tevékenységet inkább, mint az idegent és csak a saját nyereségét keresi, mikor azt úgy irányítja, hogy annak termelése a legnagyobb értékű legyen. Ebben is, mint sok más esetben, láthatatlan kéz vezeti őt egy cél felé, melyet ő nem is keresett. A társadalomnak pedig nem is éppen baj, hogy ő ezt a célt nem ismeri. Azzal, hogy ő saját érdekét követi, gyakran a társadalomét eredményesebben mozdítja elő, mint ha annak előmozdítása lett volna valóságos célja. Sohasem láttam még, hogy sok jót okoztak volna azok, akik úgy mutatták, hogy a közösség javáért kereskednek. Ez a tetszelgés valóban nem is igen szokásos a kereskedőknél és igen kevés szóval el lehet őket ettől téríteni.
Hogy melyik a hazai tevékenységnek az a fajtája, melyben tőkéjét elhelyezheti és melynek eredménye lesz valószínűleg a legnagyobb értékű, ezt mindenki saját helyzetét ismerve sokkal jobban megítélheti, mint bármely államférfi vagy törvényhozó helyette tehetné. Az az államférfi, aki megpróbálná, hogy a magánegyéneket irányítsa abban, miként használják a tőkéiket, nemcsak igen fölösleges és nagy gondot venne magára, hanem olyan befolyást akarna gyakorolni, melyet semmiféle tanácsra vagy testületre sem lehetne bízni, még kevésbé tehát egy személyre, és ami sehol sem lehetne veszedelmesebb, mint olyannál, aki elég ostoba és öntelt volna azt képzelni, hogy ő ezt megteheti.Hogy melyik a hazai tevékenységnek az a fajtája, melyben tőkéjét elhelyezheti és melynek eredménye lesz valószínűleg a legnagyobb értékű, ezt mindenki saját helyzetét ismerve sokkal jobban megítélheti, mint bármely államférfi vagy törvényhozó helyette tehetné. Az az államférfi, aki megpróbálná, hogy a magánegyéneket irányítsa abban, miként használják a tőkéiket, nemcsak igen fölösleges és nagy gondot venne magára, hanem olyan befolyást akarna gyakorolni, melyet semmiféle tanácsra vagy testületre sem lehetne bízni, még kevésbé tehát egy személyre, és ami sehol sem lehetne veszedelmesebb, mint olyannál, aki elég ostoba és öntelt volna azt képzelni, hogy ő ezt megteheti.
Felhasznált és ajánlott irodalom
- Mi a politika? Szerk.: Gyurgyák János
Osiris Bp., 1996Mi a politika? Szerk.: Gyurgyák János
Osiris Bp., 1996 - Bayer József: A politikai gondolkodás története
Osiris K., Bp. 1998 Bayer József: A politikai gondolkodás története
Osiris K., Bp. 1998 - Politikai filozófiák enciklopédiája
Kossuth K., 1995Politikai filozófiák enciklopédiája
Kossuth K., 1995 - Politikatudományi enciklopédia, Szerk.: Vernon Bogdanor
Osiris K., Bp. 2001Magyar Nagylexikon 10. k.Politikatudományi enciklopédia, Szerk.: Vernon Bogdanor
Osiris K., Bp. 2001Magyar Nagylexikon 10. k. - Magyar Nagylexikon K., Bp., 2000
19. századi egyetemes történelem 1789-1914 Szerk.: Vadász Sándor
Korona K., Bp., 2005Magyar Nagylexikon K., Bp., 2000
19. századi egyetemes történelem 1789-1914 Szerk.: Vadász Sándor
Korona K., Bp., 2005
