A szocializmus kifejezés a socium [lat] közösség (illetve a socius = társ) szóból ered, és mint politikai ideológia megnevezése az 1830-as években alakult ki, midőn a liberalizmus által hirdetett kapitalizmus visszásságai is kezdtek megmutatkozni, és a "munkásosztály" fogalma, kategóriája is elterjedt a köztudatban. Először R. Owen követőit nevezték szocialistának (1827), majd Saint-Simon követőit is ehhez az irányzathoz sorolták. Kezdettől fogva több meggyőződést, tant, politikai praxist foglalt magában , ezért egyetlen konkrét tanítással sem azonosítható, és hasonlóan más politikai ideológiákhoz, nem határozható meg egyértelműen tanrendszere. Mint szellemi áramlat, politikai ideológia és mozgalom rendkívül változatos formákat hozott létre, mivel az általa bírált társadalmi berendezkedés, a kapitalizmus is sokszínű volt.
Ennek ellenére kimutathatók olyan közös elemek, amelyek minden irányzatban tetten érhetők. Ezek közé tartozik a teljes egyenlőség és igazságosság hirdetése, amelyen olyan egalitarizmust értettek, mely kiküszöböli azokat az egyenlőtlenségeket is, amelyek az emberek között eleve is léteznek; igazságosságon pedig az egyenlőség mellett a kizsákmányolás-mentességet értik. Ezzel függ össze a szabadság követelménye is, melyen pozitív szabadságot értenek, vagyis az önmegvalósítás minden feltételét magába foglaló feltételrendszer (pl. anyagi háttér, szabadságjogokkal való élni tudás) meglétét.
A pozitív szabadság jegyében bírálják a termelési eszközök magántulajdonát, amely a kizsákmányolás legfőbb eszköze. Marx hívta fel a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a termelés mind szélesebb társadalmi rétegekre hárul, addig a megtermelt értékek továbbra is magántulajdonban maradnak. A változtatáshoz arra is szükség van, hogy a piaci szabályozó keretek helyett átfogó gazdasági tervek határozzák meg a gazdaság menetét, vagyis az államnak be kell avatkozni a gazdaságirányításba. Társadalmi téren elveti a liberális individualizmust, mely a társadalom atomizálódásához vezet, ehelyett a szolidaritás elvét kell szorgalmazni, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló, új magasabb rendű társadalom.
Tulajdon-képpen
A fenti elvekből is látható, hogy a szocialisták számos közös vonást mutatnak részint a liberálisokkal (pl. a haladásba vetett hit), részint a konzervatívokkal (pl. szolidaritás), ezzel együtt kíméletlen kritikáját nyújtják a kapitalista, polgári társadalmaknak, és gyökerese új programokkal állnak elő (pl. jövőorientált történetszemlélet, utópiára való fogékonyság). A szocialista tanok először a radikális demokraták egalitárius nézeteiben jelentkeztek. Ők - G. Babeuf, Ph. Buonarotti, Blanqui - még nem akarták megszüntetni a magántulajdont, csak a tulajdon demokratizálására törekedtek, pl. a földek igazságos elosztásával, mely lehetőséget teremtene arra, hogy mindenki eltarthassa magát és családját. Ezáltal a társadalom az egyenlő tulajdonosok közösségévé alakulna át, amely kellő garanciája lenne a továbbiakban a társadalmi igazságosságnak. Ezt a társadalmi berendezkedést az államnak kellene megteremtenie, szükség esetén akár zsarnoki módon is.
A szocialista tanokkal teoretikus szinten először az utópista szocialisták, főként Henri de Saint-Simon (1760-1825), Charles Fourier (1772-1837) és Robert Owen (1771-1858) foglalkoztak, akik a termelés közösségi szintre történő emelését tartották üdvözítő megoldásnak. Ehhez a propaganda és a vonzó példák erejét vélték alkalmas eszköznek, és e tekintetben Owen gyakorlati eredményei mutatkoztak leginkább tartósnak és hosszú távúnak. Míg Saint-Simon a technokrácia első teoretikusaként az aktív és produktív munkát végzők kooperációját és a tudomány eredményeinek hasznosítását vélte megoldásnak. Fourier a falanszterre esküdött, amely kiküszöbölhetné az elidegenedést, a dolgozók képességeinek és szenvedélyeinek kellő szublimálása révén a termelékenység és az elosztás is egy humánus társadalmat eredményezhetne. Egy olyan kommunista társadalom képe lebegett a szeme előtt, mely nem aszkézist követelt volna meg polgáraitól, hanem lehetőséget biztosított volna az életörömök kiélésére, a boldogság állandósítására, eközben a nők egyenjogúsítását is alapvető feladatnak tekintette.
Owen társadalmi elméleti meglátások helyett inkább gyakorlati megoldásokkal kísérletezett, üzemeiben szociálpolitikai reformokat, emberhez méltó körülményeket vezetett be (pl. munkavédelem, oktatás, nevelés, magasabb bérek, mérsékelt árú termékek forgalmazása a dolgozóinak). A magántulajdonosi rendszer forradalmi felszámolásának igénye a radikálisabb irányzatokhoz kötődik, pl. a szociáldemokrácia és főként a kommunista pártok ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz. A szociáldemokraták idővel kiegyeztek volna a magántulajdonnal oly módon, hogy azt hatékony társadalmi, politikai kontrollnak vetik alá, melyet a politikai jogok kiterjesztése, illetve a kormányzati pozíciók megszerzése biztosít. A kormányzati hatalom lehetővé teszi azt is, hogy a jövedelmi viszonyok átstrukturálásával a társadalmi egyenlőtlenségek is mérsékelhetők, a szociális jogok kiterjeszthetők, az esélyegyenlőség növelhető.
Állam és jövő
A szocialisták a termelést és az elosztást is közügynek tekintették, ehhez azonban tervekre és állami beavatkozásra van szükség. Alapjában véve utópisztikus elképzeléseket fogalmaztak meg (pl. szovjet tervutasításos rendszer), mégis a XX. század gazdaságpolitikája számos elemet kölcsönzött a szocialista tanokból, pl. szociális követelmények, állami beavatkozás a gazdaságba, multinacionális vállalatok hosszú távú tervei, jóléti állam stb.
A társadalomszerveződés alapjául az a marxi el szolgált, mely igencsak emlékeztet a konzervativizmus társadalomideáljára is: minden egyén szabad fejlődése az egész közösség fejlődésének záloga is egyben. A társadalmi szolidaritás eszméje alapvetően a felvilágosodás optimista emberképéből fejlődött ki, a szövetkezeti mozgalomban, a szakszervezetekben, a munkásegyletekben stb. látták a konfliktusmentes társadalom alapjait kialakulni. Azonban a kezdeti eredmények miatt nem figyeltek fel a kapitalizmus fogyasztói rendszerének individualizáló hatásaira, melyeket a mesterségesen megteremtet kommunák nem tudnak közömbösíteni.
A szocializmus képviselői abban közös nevezőre jutottak, hogy a kapitalista elosztási viszonyokat nem lehet elfogadni, viszont, abban a kérdésben, hogy miként orvosolják a fennálló egyenlőtlenséget, illetve, hogy egyáltalán orvosolhatóe-, ebben a kérdésben már komoly nézetkülönbség alakult ki. Ennek alapján négy irányzat különíthető el a szocializmuson belül, az egalitárius, a morális, a racionális és a libertárius. A szocialista mozgalmak által felmutatott eredmények a XX. század jóléti társadalmaira is jótékony hatást gyakoroltak, vagyis nem csak a kommunista modell terjedt el, sőt a mérsékeltebb szocialista irányzatok hatása időállóbbnak és eredményesebbnek bizonyult.
Owen: Az új erkölcsi világ
A mai mérsékelt és most már rendkívül káros társadalmi rétegződés felsőbb és alsóbb társadalmi osztályai helyett - vagy amint az némely országban dívik: felső, közép és alsó osztályai helyett - egyetlenegy magas színvonalon álló osztály lesz csupán, melynek rétegződését az életkor szabja meg, olyan rendszabályok szerint, amelyek minden egyénnek születésétől haláláig állandóan a legnagyobb előnyöket biztosítják, amilyeneket az egyén adottságai csak megengednek. Valóban ezzel a változással a társadalom egy gyönyörű tudományos alapokon nyugvó berendezéssé válik, amely az egyén és a társadalom javát szolgálva termel, tárol, oszt el és fogyaszt.
Fourier: A munka megszervezéséről és a falanszterről
A filozófusok épp annyira lehetetlennek tartották a földműves társulásokat, mint a rabszolgaság megszüntetését, mivel ilyen társulás eddig még nem volt. Azt látták, hogy a falusiaknál minden háztartás önerejére támaszkodva dolgozik, de nem ismerték egyesítésük módját, bár számtalan előnye látszott annak, ha egyes községek lakói, tőkéjükkel és munkájukkal arányban közös tevékenységre egyesülnek. Tehát 200-300, vagyonilag egyenlőtlen család egy körzetet (kanton) művelne. A nehézség óriásinak tl1nik. Még 20 -30 -40 embert is aüg lehet összehozni közös munkára, hogyan lehetne hát százakat? S legalább nyo1cszázra lenne szükség egy természetes és tagjaira nézve vonzó egyesüléshez. Ezalatt olyan társaságot értek, melynek tagjait versengés, önszeretet és más, érdekeikkel összhangban levő indokok kötnek a munkához.
A szóban forgó rendszernek vonzerőt kell gyakorolnia azokra, akik benne részt vesznek, ellentétben a mostani mezőgazdasági munkával, mely ellenszenves, és amit csupán az éhhaláltól való félelemből végeznek. Az ilyen szervezetlátszatra nevetséges, de mégis lehetséges. A mezőgazdasági társulás, amely, ahogy számítom, ezer személyt fűzne egybe, olyan rendkívül előnyökkel járna, hogy a mai állapothoz viszonyítva a gondtalanságot jelentené. Ezt már a közgazdászok egy része is elismerte, csupán ahhoz nem vett fáradságot, hogy megvalósításának módját kikutassa. Ők is elismerik, hogy pl. háromszáz falusi családnak a 300, többnyire rossz gabonaföld helyett egyetlen, gondosan művelt és felszerelt földre lenne szüksége; egyetlen borpincére 300 helyett, melyeket gyakran teljesen kontár módjára kezelnek. S ahelyett, hogy száz küldönc vinné be a városba a tejet, száz félnapot eltöltve, elég lenne egyetlen is, kocsival. És ez csupán néhány szembetűnő megtakarítás, amit hússzorosára lehet növelni.
De hogy jöhet létre egy olyan társaság, ahol az egyik családnak 10 000 frankja van, a másiknak pedig egy obulusa sincs? Hogyan kerülhető ki az irigykedés és hogyan lehet az érdekeket egyetlen tervhez igazítani? Miként lehet összebékíteni a sok ellentétes érdeket, összeegyeztetni annyi szemben álló akaratot? A válaszom erre: a gazdagság és vagyon csáberejével. A falusi és városi embernél egyaránt a haszon a legerősebb ösztönző. Ha a részt vevők látják, hogy háromszor, ötször, hatszor több előnnyel jár a közös, szervezett munka, mint amennyit az elszigetelt magángazdálkodásban elértek, hogy az egyesülés minden tagjának a legkülönbözőbb élvezeteket biztosítja mindenki felejti féltékenységét, és siet belépni a társulásba, s az gyorsan elterjed mindenhol, mert az emberek mindenütt gazdagságra és élvezetekre törekszenek. …
A szocialista jövő terve
A mezőgazdasági egyesülés tehát megváltoztatja az emberi nem sorsát. mert számol mindenki közös hajlamaival. S mivel a hajlamok mindenütt egyformák, a vadak és barbárok is csatlakoznak hozzá. Ezt az új szervezetet három névvel jelölöm: "progresszív szériák" (sorok), vagy "csoportok" szériái és "hajlamok" szériái. Széria alatt több társult csoport egyesülését értem melyek egy és ugyanazon ipari vagy egy és ugyanazon hajlam különböző ágaiban tevékenykednek. A hajlamok szériáiról szóló elmélet nem önkényesen elképzelt, mint a többi társadalmi elméletek. A szériák rendje, minden részletében egyezik tulajdonságaik geometriai szériáival, és biztosítja a szélsőséges és közepes csoportok közti versengés egyensúlyát is. A hajlamok annál inkább összhangba kerülnek (harmonizálnak), minél jobban, szabályosabban kifejlődnek a csoportok szériáiban; e mechanizmuson kívül elszabadult tigrisek, érthetetlen talányok, s a filozófusok ezért követelik: el kell nyomni a hajlamokat. A hajlamokat azonban másként nem lehet elnyomni, csak erőszakkal vagy úgy, hogy kölcsönösen felemésztik egymást. De ha elnyomják őket, gyorsan széthull a civilizált állapot, és visszaesünk a nomádság állapotába. Nem hiszek sem a pásztorok, sem a dicsőítők erényeiben.
A civilizációt a társas rendszer követi, amelyben azonban nem lesz helye sem a mérsékletnek, sem az egyenlőségnek, sem a filozófusok egyéb szempontjainak. Minél izzóbbakká és tisztábbakká válnak a hajlamok, minél élénkebbek és számosabbak, annál könnyebben jönnek létre az egyesülések. Nem kell változtatni hajlamaink (ösztöneink) természetén, melyeket isten oltott belénk, csak a helyes irányt kell megszabni nekik. Az én elméletem a hajlamok hasznos felhasználására szorítkozik, változtatások nélkül, olyannak véve azokat, mint amilyennek a természet teremtette őket. Ebben rejlik a titka a. hajlamok vonzására vonatkozó számításnak. Nem vitatván, vajon igazságos vagy igazságtalan volt-e az isten, amikor ilyen vagy olyan hajlamokkal ajándékozta meg az embert, a társas rend úgy használja fel azokat, ahogy isten adta, anélkül, hogy valamit is változtatna rajtuk. …
Civilizáció szervezete minden formájában igen pusztító és hamis. A kereskedelmen kívül él benne még ezer meg ezer parazita egzisztencia, például a jogszolgáltatásban foglalkoztatott személyek, olyan intézmény, amelyet tisztára a civilizált rend hibái tartanak fenn. .. Ezzel szemben a legszükségesebbhez hiányzanak az anyagi eszközök. Franciaországnak például hiányzik egynéhány százmillió frank az utak és utcák megjavítására; a társas állapotban, ahol falansszal határos, a legkitűnőbb közlekedési eszközök létesülnek, melyeket minden falanszter maga fizet anélkül, hogy ehhez szüksége lenne állami adókra. Éppen így megszűnik az ingatlanok költséges állami kataszterizálása. A választás, amely ma végtelen sok idő- és pénzáldozatot kíván, s egész csomó, visszataszító cselszövéssel jár együtt, a falanszban az egyes embereknek alig pár percükbe kerül, s nem lesz hozzá szükségük semmiféle utazásra. …
"Minden nagy létszámú társulásban a résztvevőket hajlamaik és képességeik szerint egyszerű csoportokra kell fölbontani ... abból a célból, hogy a legteljesebben kifejlődjenek az egyes tagok képességei ... Ha valaki tagnak lép be a falangába, fölbecsülik földjeit, gépeit, az anyagokat, bútorait és berendezéseit, amiket ténylegesen magával hoz be ... A vezetőség minden tagnak részvényeket vagy részvénykuponokat ad ki a tag által bevitt vagyonnal egyenlő értékben ... Az évi hasznot három, nem egyenlő részre osztják a következő módon: 5/12 a fizikai munkára; 4/12 a részvénytőke javára; 3/12 az elméleti és gyakorlati ismeretek javára ..."
Irodalom
- Mi a politika? Szerk.: Gyurgyák János Osiris Bp., 1996
- Bayer József: A politikai gondolkodás története Osiris K., Bp. 1998
- Politikai filozófiák enciklopédiája Kossuth K., 1995
- Politikatudományi enciklopédia, Szerk.: Vernon Bogdanor Osiris K., Bp. 2001
- Magyar Nagylexikon Magyar Nagylexikon K., Bp., 2000
- 19. századi egyetemes történelem 1789-1914 Szerk.: Vadász Sándor Korona K., Bp., 2005
