Az ELTE TTK épülete a Duna partján
A cím pontosításával kezdem: kétféle keretben tanítom az internethasználatot: részben matematika szakos tanárképző főiskolai hallgatóknak, részben TTK-s egyetemi hallgatóknak, akik nemcsak matematika szakosok. Matematika-módszertan oktatóként megközelítési módom eltér az informatikusokétól. Ők a legmodernebb, és éppen ezért a legvonzóbb technikákat tanítják a hallgatóknak. Nagyon meggyőzőek az érveik: a kommunikációs-információs technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy nem tehetik meg, hogy már a képzés során elavult technikákat tanítsanak a leendő tanároknak.
Én más irányból közelítem meg a kérdést. A 20%, 60%, 20% arány a számítástechnika alkalmazásának sok területén érvényes megközelítőleg, így az iskolákban is. Vannak tanárok, szinte minden tantárgyban, akik kiváló szakértői a KIT-nek, ők alkotják a felső 20 %-ot. Vannak, akik annyira idegenkednek a számítógépektől, hogy csak igen nagy erőfeszítéssel lehetne őket megnyerni az alkalmazáshoz, ők képviselik a másik 20%-ot. Én a középső 60 % számára szeretném elérhetővé tenni a rendszeres, szakmai célú számítógéphasználatot.Vannak nagyszerű kísérleti programok, amelyek keretében a tanítási órák jelentős hányada jól felszerelt számítástechnikai laborokban tartható meg. Az iskolák többségében nem ez a helyzet. A számítástechnikai laborokban informatikaórák vannak, ezek lefoglalják szinte a teljes időkeretet.
Saját magam és hallgatóim is tartottak matematikaórákat gépteremben. Ez kétféle módon valósulhatott meg:
- A szaktanár matematika-számítástechnika szakos volt és így csak önmagával kellett egyeztetnie.
- Ki kellett használnunk azokat az esetleges alkalmakat, amikor a gépterem jogos használói valamiért nem értek rá, pl. osztálykirándulás, orvosi vizsgálat vagy egyéb okok miatt.
Ezeknek a feltételekhez igazodva tervezem meg az egyetemi, főiskolai gyakorlatokat, speciálkollégiumokat. (Közben furdal a lelkiismeret, hogy ezzel az iskolák gazdasági felelőseinek esetleg olyan érveket adok, ami hátráltatja az iskolák technikai fejlesztését.)
Mi következik az iskolák mai technikai feltételeiből?
Várhatóan egy osztály egy tantárgyból egy félévben egyszer vagy kétszer juthat be a gépterembe, ezen kívül a matematikaórák szokásos tantermébe legföljebb egy öreg, már nem annyira féltett számítógépre lehet számítani, "természetesen" kivetítő nélkül. Ezért a géptermi órát az interneten való keresés alapjainak megismertetésére érdemes fordítani, a tanterem egyetlen gépét pedig kiscsoportos munkában, forgószínpadszerűen vagy pedig teljesen kötetlenül, amikor éppen az adott csoportnak szükséges, érdemes használtatni.
Milyen feladatokat kapnak a hallgatóim?
Módszertanórákon kevés időt szánunk az oktató, illetve az oktatásra is jól használható matematikai szoftverekre. Megemlítjük a programokat, és akik érdeklődését felkelti és akik tudnak és akarnak géphez jutni, azok a hallgatók általában hatékonyan használják azokat. Ezt a lehetőséget azonban nem tudom minden hallgatómnak biztosítani és sok iskolában szintén nem lesz módjuk a rendszeres, tartós számítógéphasználatra és használtatásra.
Az internet információforrásként könnyebben használható, mint kommunikációs eszközként. Az idő jelentős részét az interneten történő keresésre fordítjuk. Bemutatok a hallgatóknak néhány érdekes, szakterületükhöz közel álló oldalt, ezzel felkeltem vadászszenvedélyüket. A keresés során gyakran futnak zsákutcába, az első lépések során nehezen jutnak értékes információhoz. Ilyenkor segít a releváns weblap fogalmának megismerése és néhány egyszerű keresési trükk kipróbálása. Az összegyűjtött információk rendezése és bemutatása a következő néhány hétre szóló feladat.
Valami nehéz és szokatlan probléma megoldása köré szoktuk csoportosítani az információkat, pl.:
- Hogyan tanítanánk csillagászati ismereteket kisiskolások szüleinek, hogy irányítani tudják saját gyerekeik érdeklődését?
- Hogyan lehetne az osztálykirándulást természettudományi ismeretszerzésre is felhasználni, miben segíthet a számítógép?
Ez szükségessé teszi a kapott anyag szelektálását, az információk elemzését, a felhasználók igényeinek figyelembe vételét. Mindezek az ismeretek és képességek akkor is hasznosak lesznek, ha tanárként már nem önállóan állítanak össze számítógépes tananyagot.
Nehezebb feladat a kommunikáció gyakoroltatása
Nem technikai nehézségekről van szó, azon nagyon hamar túl lehet lenni. Az általános problémák lépnek föl:
- Hogyan szólítsam meg a másik felet?
- Hogyan kerüljem el, hogy esetleg megsértsek másokat?
- Ha valami rosszul esik, hogyan ismerhetem föl a jelenség valódi tartalmát?
Ezek a problémák természetes részei a kommunikációnak és gyakorlással küzdhetők le. Ezért a hallgatóknak prezentációikba mindig be kell építeniük a tanulóknak szánt kommunikációs feladatot is. Ez könnyebben szokott sikerülni, mint az ő kapcsolatfelvételük távol élő hallgatókkal, szakemberekkel, de itt is jelentős a haladás. A hallgatók munkái sok információt tartalmaznak és általában izgalmas megközelítését választott témáiknak. A továbbiakban ezekből szeretnék példákat bemutatni, hozzáfűzött didaktikai megjegyzésekkel.
