Információs társadalomban élünk, nap mint nap találkozunk a modern kommunikáció eszközeivel. Aki gyermekkorától kezdve nem jut az informatikai alapismeretek birtokába, az behozhatatlanul hátrányos helyzetbe kerül társaival szemben. Az IKT (info-kommunikációs technológia) lehetőség vagy szükséglet?

Az informatika (az IKT-t nagyon „egyszerűsítve” nevezzük innentől kezdve informatikának) szükséglet és lehetőség is egyben. Ha valaki tudja kezelni a számítógépet, a világhálót (és persze otthon és/vagy az iskolában hozzá is fér), akkor ez lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó (legyen az tanuló vagy pedagógus) hozzájusson az információkhoz és használja a kommunikációs lehetőségeket. Két példát említenék meg. Ha a pedagógus tud az interneten keresni, böngészni, az ott talált információkat fel tudja használni a tanórára való felkészülésben, vagy a tanórai, tanórán kívüli tevékenységeiben. Mi az, ami viszont a diákot érdekli a legjobban? Természetesen a játék. Mikor tud játszani az interneten? Ha be tudja kapcsolni a számítógépet, kapcsolódni tud az internet hálózathoz, el tudja indítani a böngésző programot, meg tudja keresni az interneten a játékot, tud regisztrálni és kezelni is tudja azt. Ez egy nagyon komoly műveletsorozat, amely rengeteg praktikus tudást igényel. Használata közben a gyerek szinte észre sem veszi és tanul, fejlődik. Ahogy megtanulnak egy eszközt, programot használni, mind a tanulóknál, mind a pedagógusoknál folyamatosan jelentkezik az igény, hogy újabbakat ismerjenek meg, tehát a motiváció folyamatos.

A gyerekeket körülvevő új világ új tanulási-tanítási módszereket is követel?

Igen. Lehet az informatikai eszközrendszert passzívan, befogadóan használni, de lehet aktívan, alkotó módon is. A számítógép önmagában csak egy műanyagból és fémekből álló doboz, nem fog semmit (a módszereket sem) megváltoztatni. Ha ki akarjuk használni az informatika által támogatott oktatás pozitív lehetőségeit, célszerű sokféle tanulás-szervezési módot és konstruktív pedagógiai módszert alkalmazni, amelyeket igazítani kell a számítógépes munka sajátosságaihoz, vagyis új módszerek kialakítására is szükség van.

A digitális pedagógia a hagyományos helyett vagy mellett segíti a tanítást, tanulást? Kiváltja vagy kisegíti a hagyományos módszereket?

Nem valami helyett, hanem valami mellett van szükség a digitális pedagógiára, vagyis az informatikával támogatott pedagógiára. Hétköznapi példával élve, nem azt kell hangsúlyozni, hogy innentől kezdve ne vegyél könyvet és csak monitoron olvass. Én magam imádom a könyveket, a könyvek illatát, magát az olvasást, ennek a hangulatát nem tudja egy digitális eszköz visszaadni, viszont van az oktatásnak olyan területe, amiben sokkal jobb, hatékonyabb lehet. Azt gondolom, hogy mind technológiában, mind módszertanban fel kell kínálni a lehetőséget, és a pedagógusra kell bízni, mikor melyiket válassza. Ha úgy gondolja, hogy a konkrét oktatási, nevelési célhoz a hagyományos eszköz és módszer a hatékonyabb, akkor azt használja, ha pedig a digitális technológiát és módszertant tartja az adott esetben hatékonyabbnak, akkor viszont azt kell használnia, alkalmaznia. Nekünk az a dolgunk, hogy ezeket mind tálcán átnyújtsuk és segítsünk abban, hogy könnyebben tudjon ezek közül választani, de a választás mindig a pedagógusé legyen.

Tehát a jó iskola ötvözi a kettőt. Milyen a jó iskola?

A jó iskola nem csak erről szól. A jó iskolában jól képzett, motivált pedagógusok dolgoznak, komoly nevelő-oktató munka folyik, de mindez barátságos, elfogadó légkörben. A jó iskolában a gyermek is jól érzi magát, amely egyben a motivációját is biztosítja. A jó iskolában változatosan, célszerűen alkalmazzák a hagyományos és digitális módszereket, tanulás-szervezési módokat, eszközöket, taneszközöket. 

A gyerekek milyen képességeit fejleszti az IKT? Mi az előnye?

Az informatikai írástudás fejlesztése mindig cél- és eszközjelleggel jelenik meg. Meg kell tanulni önmagában használni, utána már eszközként alkalmazni a gyakorlatban. Az informatikával támogatott oktatás során a tanulók strukturált, szintetizáló, alkalmazásképes tudást szereznek, amelyet az élet szinte minden területén alkalmazni tudnak. Képesek önállóan, párban, csoportmunkában informatikai eszközöket használva együttműködni, közös produktumokat létrehozni, azt bemutatni, publikálni. A második kérdésre válaszolva, természetesen nagyon sok előnye van. Könnyen, szabadon hozzáférhetők például az interneten elhelyezett digitális taneszközök, háttér- és segédanyagok, adatbázisok. Az interaktív multimédia alapú taneszközök sokféle oldalról, például szöveges, hangos, mozgóképes, animációs-szimulációs lehetőségekkel és persze a tanuló által beavatkozás lehetőségét megadva járják körül a tanulás tárgyát.

Segíti az önálló tanulást?

Mindenképpen. Ezekkel a módszerekkel, taneszközökkel mind a tanórára való felkészülést, mind a tanórai tevékenységeket, valamint a tanórán kívüli tevékenységeket is lehet támogatni, vagyis az önálló tanulást is. Az önálló tanulásra azért alkalmasak a digitális taneszközök, mert illeszkedni tudnak a tanuló egyéni készségeihez, képességeihez, haladási üteméhez, tanulási stílusához/stratégiájához, persze csak akkor, ha így készítették el.

Rachel Cohen professzor (a Paris-Nord egyetem tanára) szerint az is fontos, hogy más országban élő, más nyelven kommunikáló diákokkal is tartsák a kapcsolatot a gyerekek, hiszen ez az együttműködés is hozzájárul a toleranciára neveléshez. Az IKT segít ebben?

Így van. Az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejött, immár hatodik éve futó eTwinning programunknak például pont ez a célja. Összesen 32 ország vesz már részt benne, mi több mint 800 magyar iskolát támogatunk. Ők éppen ezen dolgoznak. A projekt célja, hogy a résztvevő országok iskolái nemzetközi párokat alkotva IKT eszközök segítségével közösen dolgozzanak ki projekteket és ezáltal fejlődjenek pedagógiai, szociális és kulturális téren. A http://www.etwinning.hu címen elérhető eTwinning portálunk és a központi http://www.etwinning.net portál lehetőséget biztosít az iskolák számára, hogy rövid vagy hosszú távú partnerségeket alakítsanak ki bármilyen tantárgyi területen.

A digitális tananyag biztonságot jelent a diákok és tanáraik számára egyaránt, hiszen mindenki számára elérhető fix pont, hiteles információkkal. Melyek a további előnyei?

Valóban, az interneten elérhető digitális taneszközök egyik előnye, hogy mindenki számára egyformán hozzáférhető, tértől és időtől függetlenül. Előnye még az is, hogy egyszerűen, gyorsan frissíthető, módosítható, sőt, a pedagógus saját maga is továbbfejlesztheti, szerkesztheti a tartalmat. De a másik, talán még fontosabb előnye az, hogy egy konkrét oktatási célt, feladatot nagyon sok oldalról körbe tud járni, így hatékonyabbá teheti az oktatást. A jó digitális taneszköz multimédia megközelítésű, a hagyományos szöveges tartalmak mellett képeket, hanganyagokat, videókat, animációkat is tartalmazhat, és ami talán még fontosabb, hogy interaktív szimulációkkal a diák akár be is tud avatkozni például kísérleti szinten az éppen tanult folyamatokba. Ez a megértés, az elmélyítés és a gyakorlás szempontjából nagyon hatékony lehet.

Sok szülő mégis úgy érzi, hogy nem biztonságos és nem hasznos a számítógép használata, mert elvonja a gyerek figyelmét a tanulásról. Személytelennek tartják és inkább a hagyományos tankönyvet támogatják. Félnek a gépfüggőség kialakulásától is. Jó, ha a szülő időkorlátokat szab a gyereknek a számítógép használatát illetően?

Abszolút, a mi családunkban is így van. Két iskolás gyermekemmel mi is megállapodtunk, hogy hétköznap nincs számítógépes játék, és a hétvégén is csak korlátok között. Ha iskolai feladat elvégzéséről van szó, azt természetesen segítjük. Elzárni, eltiltani azonban ugyanolyan vétek, mint túlzásba vinni. A szülőn múlik a helyes arány megtalálása. Irányítani kell a gyermek figyelmét, hogy lehetőleg a kreatív, „építő jellegű” tevékenységekre használja a számítógépet.

Mennyiben változtatja a diák és diák, valamint a diák és pedagógus közötti viszonyt, kapcsolatot?

Nagyon sokan azt mondják, hogy elszemélyteleníti a kommunikációt a számítógép. Én azt gondolom, hogy ha valaki a technológiát nem dimenzionálja túl, nem szán neki túl nagy szerepet, akkor inkább közelebb hozza az embereket. Az én gyermekeim például videós chatprogrammal tartják a kapcsolatot a nagyikkal, ha nem találkoznak. Én inkább azt látom, hogy elősegíti az emberi kapcsolatok ápolását. Persze ez a gyermeken, a szülőn, a pedagóguson múlik. Ha leszűkíti a kommunikációját csak erre a formára, az nem jó. Ha sűrűn találkozik a barátaival, családtagjaival, és emellett, amikor nem tud velük találkozni, ezt a kommunikációs formát választja, akkor ez segít.

A digitális taneszközök helytelen alkalmazása veszélyt rejthet magában, és felhasználásukkal is lehet unalmas órát tartani. Hogyan tudja hatékonyan használni ezeket az eszközöket a pedagógus?

Ha valaki tényleg csak ott használja, ahol ennek értelme van, nem helyettesíteni akarja a hagyományos eszközöket, taneszközöket, hanem amiben ezek jobbak, azokat emeli ki, nem válik egyeduralkodóvá, akkor ezeket valóban hatékonyan lehet használni. Például könyvet olvasni monitorról nem jó, de egy ePapír olvasó többletszolgáltatásokat biztosít. Vagy például a tanórán egy főleg szöveges tartalmú digitális taneszköz nem feltétlenül hatékonyabb a tankönyvnél, de egy összetett multimédiás interaktív tananyag az emberi test felépítéséről sokkal jobban segíti a megértést egy nyomtatott könyvnél. Van ilyen ingyenesen elérhető tananyagunk a Sulinet Digitális Tudásbázisban (az SDT az sdt.sulinet.hu címen érhető el), ahol ki lehet választani az alany nemét és 3D-ben meg lehet vizsgálni a test felépítését, működését a bőrtől az izomzaton, nyirokrendszeren át a vérkeringés szimulálásáig.

Ehhez újfajta pedagógiai szerep szükséges. Milyen attitűddel, készségekkel kell rendelkeznie a tanárnak? Milyen pedagógus képes motiválni a gyerekeket?

Keverni kell az instruktív és konstruktív tanulásszervezési módokat, módszereket, munkaformákat, ha lehet, előnyben kell részesíteni a konstruktívakat. Egy digitális tábla akármilyen látványos, az instruktív módszereket támogatja inkább, hiszen a tanár áll a táblánál, vagy egy-egy gyerek megy ki és ő dolgozik vele. A pedagógusnak nagyon fontos a konkrét oktatási célt szem előtt tartva kiválasztani az adott cél elérését legjobban támogató munkaformát, a módszert és ehhez a taneszközt. Fontos például az is, hogy a frontális osztálymunka helyett a kooperativitást, a projektszemléletet előtérbe helyezze. Az igazság megmondója helyett a tanulás szervezőjévé kell válnia, ahhoz, hogy az órája valóban hatékony legyen az új módszerekkel, eszközökkel. Azt tudni kell, hogy a pedagógusnak ehhez rengeteget kell készülnie. Ez nagyon nagy feladat, felelősségteljes munka. Módszertani képzéseken kell részt vennie, de szükségesnek tartom a folyamatos önképzést is. A tanítás sikeressége azon múlik, hogy a pedagógus a helyi tantervét, tanmeneteit elkészítve erre felkészüljön, végiggondolja, hogy mikor milyen taneszközt felhasználva milyen módszerekkel akar tanítani.

Egyre bátrabbak a pedagógusok?

A visszajelzések szerint egyre növekvő számban vannak azok a pedagógusok, akik kipróbálták, illetve rendszeresen használják tanóráikon a digitális taneszközöket. Azt a kört nehéz megszólítani, akik egyáltalán nem használnak számítógépet. Ezen továbbképzési-programokon való részvétellel lehet segíteni.

Gondolom, nagy segítség, ha egymástól tanulnak a pedagógusok és megosztják egymással tapasztalataikat, jó gyakorlataikat. A pedagógusok inspirálják egymást?

Igen, a multiplikáló hatást érezzük a rendszeren. Az az iskola, ahol legalább egy pedagógus részt vett ilyen felkészítésen, látott jó gyakorlatokat, ezeket megpróbálta adaptálni, akár sajátot megfogalmazni, az a tantestületen belül mindenképpen motiválja a többieket. Nagyon sok olyan tanárral beszélek, akikhez kollégáik mennek segítségért: „Gyere, segíts, hogy is kell ezt csinálni?”. Lehet, hogy először csak egy szövegszerkesztőt használnak feladatlapok elkészítésére és azt kinyomtatják, felhasználják, de a következő lépés már az lesz, hogy ki mernek állni egy digitális tábla elé, azután már bevonják a tanulókat is.

A pedagógusok munkáját hogyan segíti? Milyen munkaformákhoz ad leginkább támogatást?

Gyakorlatilag a tanulás minden színterén lehet IKT eszközöket és módszereket hatékonyan alkalmazni, az új ismeret elsajátításánál, a gyakorlásnál, az ellenőrzésnél is. Az iskolai gyakorlatban túlnyomó részben a tanulásszervezési módok közül a páros munka és a kooperatív csoportmunka az, amiben hatékonyan használni lehet az IKT eszközrendszert.

Egyes szakértők szerint a digitális társadalom idejében felnövekvő nemzedéknek a lehető legkorábban meg kell ismerkednie a számítógéppel. A világon számos kezdeményezés indult már el ennek érdekében. Hazánkban is egyre több lehetőség van, hogy az óvodások a rajz, az ének és a bújócskázás mellett a számítógép világával is barátkozhassanak. Vannak, akik egyértelműen hasznosnak vélik ezt, mások szükséges rossznak tartják, de vannak, akik szerint ez korai és felesleges.

Én egy kicsit elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy mértékkel és fokozott figyelemmel lehet vele foglalkozni az óvodában is. Láttam olyan foglalkozásokat, ahol ugyan nem számítógép előtt ültek, de a digitális táblán nagyon kreatív foglalkozásokon vettek részt. Ennek ellenére én azt mondom, hogy az óvodában túlnyomórészt a hagyományos játékra törekedjenek.

A digitális eszközök hozzájárulnak az óvoda-iskola átmenet segítéséhez?

Segítheti, de én az informatikát nem szűkíteném le számítógép használatára. Én is tanítottam általános iskolás elsőst írni, olvasni még nem tudó gyerekeket, mégis játszottunk informatikával kapcsolatos játékokat. Az átmenetnek, a bevezetésnek időben nagyon el kell húzódnia, szépen lassan kell az IKT eszközrendszerrel megismerkedni. Sok iskolában az informatika óra csak a számítógépes játékról szól, amivel nem értek egyet. Ez nem jó. Minden iskolának, pedagógusnak kell, hogy egy szakmailag megalapozott terve legyen ennek bevezetési módjáról. Amennyiben ebben az óvodapedagógus és a tanító együttműködik, akkor az IKT-nak lehet szerepe az óvoda-iskola átmenet támogatásában.

Mit kíván a gyerekeknek?

Használják a számítógépet, alkossanak, kísérletezzenek, tanuljanak, játszanak vele, de ne vegyék el a hagyományos játéktól a teljes szabadidejüket. Beszélgessenek sokat, olvassanak, sportoljanak, kiránduljanak, mert a kieső élményeket később már nem tudják pótolni.