A Burren mészkő "járdalapjai" közötti mélyedések, repedések botanikai ritkaságoknak nyújtanak élőhelyet A csupasz mészkő a Burrenen közel 250 km2-t borít, mely 340 millió évvel ezelőtt képződött a karbon kor meleg, sekély tengerében, az ott élt állatok mészvázából. Vastagsága helyenként elérheti a 780 m-t is, melynek képződése több millió évet vett igénybe. A Burren legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy a sima, csupasz teraszok repedések, hasadékok által lépcsőszerűen rendezettek. Ennek oka az, hogy a mészkő nem folyamatosan képződött, hosszú szünetek álltak be, amikor a tenger visszahúzódott. A mészkőteraszok függőleges hasadékrendszerek által tagoltak. A kőzet mállása során, a mészkő "járdalapok" felszínén végbemenő oldódással leginkább e hasadékok pusztulnak, szélesednek, kialakítva ezzel a Burrenre oly jellemző karrokat, melyek a part mentén a legváltozatosabbak, ahol alakításukban a tenger is szerepet játszik. A hasadékrendszerekben különböző ásványokat tartalmazó oldatok áramolhattak szabadon, ezeket a teléreket (pl. ólom, ezüst) későbbi korokban nagymértékben fejtették.

Mészkőfelszín a Burren ÉK-i részén, Black Head-nél A Burren mészköve az alsó-karbon korban képződött. A korszak végén drámai változások következtek be: a szárazföldről óriási mennyiségben mosódott a tengerbe a sár és a homok, mely folyamat évmilliókon keresztül tartott, teljesen megváltoztatva ezzel a tenger élővilágát. Idővel ez a hordalék a mészkőréteg tetején agyagpalává és homokkővé szilárdult. Ez a felső-karbon kori réteg a 330 m vastagságot is meghaladhatja, és sehol sem tárul fel Írországban olyan lélegzetelállítóan, mint a Moher szikláknál. Ez a félelmet keltő, függőlegesen a tengerbe zuhanó sziklafal 8 km hosszúságban védi az ír partokat. Legmagasabb pontja 230 m. Kiválóan megfigyelhető, ahogy az agyagpala és a kipreparálódott homokkőrétegek egymást váltva építik fel a falat. Egykoron ez a réteg az egész Burrent beborította, azonban az évmilliók során leerodálódott. Csak egy-két helyen maradt meg a vízzáró, védő borítás, pl. a Slieve Elva-n (345 m). A lisdoonvarna-i termálvíz (az ország egyetlen termálfürdője ebben a városban található) ennek a felső-karbon kori rétegnek köszönheti tulajdonságait: kén- és vastartalma az agyagpala vas-szulfid tartalmának lebomlásából származik.

Az impozáns Moher sziklák 8 km hosszúságban védik az ír partokat, a sziklafal legmagasabb pontja 230 m

Agyagpala és kipreparálódott homokkőrétegek egymást váltva építik fel a falat

A mészkővel ellentétben az agyagpala vízzáró réteget képez. Az Atlanti-óceán felől érkező esők a Slieve Elvan-n lefolynak, és nem hatolnak be a kőzetbe. Amint a savas kémhatású esővíz eléri a fedetlen mészkövet, eltűnik a felszínről, a hasadékokon keresztül beszivárog. A mélységben a vizek patakokká egyesülnek, létrehozva Írország páratlan cseppkőbarlang-rendszerét. A legnagyobb barlangrendszer a Poulnagollum-Pollelva komplex 11 km hosszú galéria-sorával. Érdekes megfigyelni, hogy a ma is aktív, alakuló, vízfolyással rendelkező barlangok a mai mészkő-agyagpala határán helyezkednek el, a Burren nyugati felében. Ahogy az agyagpala erodálódott, úgy hátrált folyamatosan a két kőzet határa, a ma már nem aktív barlangokat e vonalak mentén találhatjuk. Nem meglepő ezek után, hogy a Burren kopár, szomjas karsztvidékének ma csak egyetlen állandó felszíni vízfolyása van, a Caher folyó (vízhozamát tekintve inkább patak).

Vándorkövek (glaciális erratikus tömbök) találhatók szétszórtan a Burren vidékén Egy másik időszak a Burren geológiai történelmében, amely jelentősen átalakította a tájat, a jégkorszak volt. A jégkorszak alatt - amely kb. 2 millió évvel ezelőtt kezdődött - a jégárak többször is előrenyomultak a Burrenen, lepusztítva a mészkőről a még megmaradt felső-karbon kori védőréteget. Az utolsó két eljegesedés (Riss és Würm) a korábbiak minden nyomát eltüntette. Az utolsó előtti Connemara vidékéről, a Galway-öblön keresztül érkezett, jéggel borítva be az egész Burrent. A felszínen elszórtan található, jég által szállított gránit vándorkövek, erratikustömbök az árulkodó jelei ennek az eljegesedésnek. E vándorkövek gyakran kicsiny mészkő talpazaton állnak, mely a ránehezedő súly miatt nem erodálódott. A talpazat magassága jól mutatja a vándorkő érkezése óta történt erózió mértékét. Az utolsó jégár csak a Burren keleti felét borította el, mészkő vándorköveket hagyva maga mögött. A jégárból, mint fagyos sziget emelkedett ki a Slieve Elva, ezért a hegy északi oldalán 300 m magasságig, déli oldalán 240 m-ig találhatók meg e vándorkövek. A völgyeket a jégtakaró visszahúzódása után visszamaradó moréna töltötte ki, a Slieve Elva-tól délre drumlin-szerű halmok találhatók, melyek a jégtakaró mozgási irányának (ÉK-DNy) megfelelően helyezkednek el. A drumlin ír eredetű szó, dombhátat jelent. E sajátos formák kialakulása máig nem tisztázott: egy elmélet szerint felhalmozódásos formák, ott keletkeztek, ahol a jég bőséges hordalékkal rendelkezett; egy másik felfogás szerint eróziós formák, a korábban lerakódott jégkorszaki üledékből képződtek akkor, amikor a jégtakaró előrenyomult.

Kis talpazaton fekvő vándorkő, a talpazat magassága mutatja a kő érkezése óta történt erózió mértékét

A jégkorszak elmúltával a mészkőfelszínt a jég által szállított agyagos, kavicsos, sziklás hordalék takarta, melynek egy részét az erős nyugati szelek elhordták. Később, amint az éghajlat fokozatosan javult, a visszatelepülő növényzet (mogyoróbokor, tiszafa, fenyőfa) stabilizálta ezt a felszínt. Az 5000 évvel ezelőtt e vidéken megjelenő embert ez a dús vegetációjú, erdős táj fogadta. Az emberi tevékenység (túllegeltetés, erdőirtás, talajerózió) nyomán azonban egyre nagyobb területeken újból a csupasz mészkő került felszínre, bizonyítva ezzel, milyen drámai változásokat okozhat az ember felelőtlen, kizsákmányoló magatartásával, ha nem érti meg, vagy nem veszi figyelembe a természet törékeny egyensúlyát fenntartó erőket.

A Burrent keresztülszelő Green Road mentén kiváncsi tehén köszönti az arra járót A Burren élővilága rendkívül gazdag. A "mészkőjárdák" repedéseiben, mélyedéseiben igazi növénytani ritkaságok fordulnak elő, igen nagy számban. A sarkköri, alpesi és mediterránfajok olyan elegye található meg itt együtt, mint sehol máshol a Földön. Májusban és júniusban a legérdemesebb idelátogatni, mivel ekkortájt a legszínpompásabb a táj. A legelterjedtebb a tavaszi tárnics, a piros gólyaorr, a szürke napvirág, a füles kosbor, a szemvidítófű és a magcsákó, de találkozhatunk olyan különlegességekkel is, mint a bíbor nöszőfű, a déli kosbor és a mocsári ibolya. A Moher sziklák a nyári hónapokban nagyszámú madárnak adnak otthont: a sziklapárkányokon lundák, lummák, alkák, csüllők és sirályhojszák fészkelnek.

A több mint 5000 éves Poulnabrone Dolmen-t, Írország legnevezetesebb kőkori sírját, 1989-ben fedezték fel

Kilfenora Cathedral melletti mezőn áll ez a 12. századi nagykereszt, a West Cross, melynek keresztgyűrűje tipikusan áttört

A világ legkisebb katedrálisa, a Kilfenora Cathedral, a 12. században épült, II. János Pál pápát érte az a tisztelet, hogy püspöke lehessen Kilfenora egyházmegyének

A 15-17. században építette az O'Brien család a Leamaneh Castle-t A Burren egykor sűrűn lakott vidék volt, ezt a hihetetlen nagy számú - több mint 2500 - történelmi emlék bizonyítja. Mind közül talán a legnevezetesebb az 5000 éves Poulnabrone Dolmen. Úton-útfélen megalitok tucatjai, közel 500 vaskorból származó kör alakú erődítmény, valamint a normannok emelte őrtornyok, romántemplomok, középkori várak romjai, nagykeresztek (high cross) találhatók. Nemcsak vad szépségéről, történelmi emlékeiről híres e vidék, hanem népzenéjéről is. Itt a zene része a mindennapi életnek, Kevin Griffin (banjo), Terry Bringham (concertina) és a "session"-be bekapcsolódó látogató (hegedű) Doolin egy kocsmájában ugyanolyan beszédtéma, mint az időjárás vagy a focimeccs. A legjobb zenés kocsmák a nyugati partvidéken Doolinban találhatók, ahol az odalátogatónak alkalma nyílik zenés összejövetelen részt venni. Meglehetősen nehéz meghatározni a "session" egészen különleges hangulatát, de annyi bizonyos, hogy két elengedhetetlen összetevője van: jó zenészek és lelkes, figyelő közönség. Érdemes tehát a kietlen, de sok kincset rejtő tájon tett kirándulás után beülni egy ilyen kocsmába és megpihenni.

Bádonyi Krisztina