IV. Kultuszhelyek az irodalomban - Golding és Lovecraft
Kormos Edit
2004/09/01 23:30
1485 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
melyben rövid túrára indulunk ősi és új kultuszhelyekre - utunkon a modernkor két különös íróegyénisége lesz kalauzunk

1. A Pokol kapui

Hagyjuk most hátra az őskor nyirkos "barlangszentélyeit", és vegyük utunkat a középkor égbenyúló katedrálisai felé! A szentség immár nem "természetadta" kulisszák közt mutatkozik, hanem szorgos mesterkezeket dicsérő gigantikus kőmonstrumokban. Történelem előtti múltunk hozományai azonban lépten-nyomon kísértenek... Itt van máris a torony! A templomok eme kőoszlopa ugyanis - vallja Mircea Eliade - a primitív szenthelyek központjában gyakorta kiemelkedő karó vagy (totem) oszlop kései leszármazottja. Azelőtt rituális áldozatok, esetleg legyőzött ellenségek fejét tűzhették rá; mormolhatták előtte imáikat; ünnepek idején köréje gyűlve tánccal imádhatták isteneiket.

Gyakran a szenthely hegyen, esetleg mesterséges dombon, földhányáson áll. Mircea Eliade magyarázatában a hegy - akárcsak az oszlop, majd a torony -, a legtöbb népnél a bibliai Jákob lajtorjájának szerepét tölti be (lásd még: a magyar népmesék égig érő fája! - szerz.megj.): összeköti a három szférát, biztosítja az átjárást az égi, földi- és alvilág között. A két emberfeletti világ közt tehát mi vagyunk a "kapu", az "átjáró". Itt adhatnak egymásnak "randevút" a természetfölötti erők, ugyanakkor valamennyi hős sorsa is itt, a földi világban dől el. Emlékezzünk csak Vörösmarty ördögfiak, boszorkányok és tündérek látogatta mesés birodalmára, melynek középpontjában egy csodás almafa áll: gyökerei az alsó világ sötét bugyraiba nyúlnak; törzse a köztes földi világé, míg koronájában égi csillagok tanyáznak. Innen indul, s ide is tér meg Csongor úrfi; itt győzi le a Gonoszt, s a (l)égies Tünde itt nyer halandó testet.

A középkor embere tisztelte és félte e csodás átjárókat; nem nagyon merte feszegetni a kapukat. Tekintetét ájtatos félszegséggel emelte az ég felé, s borzongással teli kíváncsiság fogta el, ha a kénköves bugyrokról esett szó. Az ismeretlen iránti vonzódás tehát nem új keletű, a félelem viszont idővel mintha vakmerőségbe csapott volna át, feledve a tiszteletet és a két-lépés távolságot, ami e földöntúli világoknak és erőknek azelőtt kijárt. Már reneszánsz emberünk kíváncsisága és tudásvágya is erősebb volt az óvatos tiszteletnél. E korszak szüli Faustot, a tudásért akár az ördöggel is cimboráló tudóst, akit azóta számos néven ismert meg a történelem: ott volt a penicillin feltalálásánál csakúgy, mint az atombomba indítópultja előtt; vagy akár korunk klónozó laboratóriumainak kémcsövei közt.

2. Lovecraft bestiáriuma

A templom szent terében tehát lehetővé válik, hogy az ember találkozhasson az égi szférával: ez isten "háza". A templom a csendes ima, az ájtatos tisztelet, az égi béke földi "vára". A harmadik világgal való kapcsolatunk azonban már korántsem ily harmonikus és veszélytelen. A középkorban elterjedt volt a hit: a templomokat a Pokol bejáratai fölé építik, megakadályozva ezzel gonosz lelkek világunkba jutását. Földön- és időn túli lidérces világok "ismerője"; Edgar Allan Poe örököse, az amerikai H. P. Lovecraft is előszeretettel nyúlt a fausti figurához. Szemben Goethével, az amerikai író többnyire dilettáns és amatőr "tudósokkal" dolgozik: velük keresteti a kaput, az átjárót, hogy aztán rajtuk keresztül szabadítsa világunkra "Őt", a megtestesült félelmet. Lovecraft az emberek lelke mélyén gyökerező kultuszigényt és a tudattalanba szorított atavisztikus iszonyatot, ősi félelmet ötvözi mesteri módon. Regényeiből, novelláiból egy tökéletesen felépített, mitikus világ képe bontakozik ki: akár egy rettentő tájat ábrázoló mozaikról fújná le apránként a jóságosan fedő porréteget. Az ódon illatok alól rettentő, idegen szagok csapják meg orrunkat. Mindegyre csak belekóstolhatunk ebbe a pokoli világba, de emberi szemünk teljes egészében nem láthatja azt. Ugyanis ki látta, zavarodott elmével, vagy amnéziától védve tért meg onnan.

Lovecraft egyedülálló mitológiát teremt, melynek trónusán a ember teremtése előtt élt iszonytató, földi elménk számára - hála égnek! - felfoghatatlan isteni hatalmak tanyáznak. Nem állíthatjuk, hogy valamennyien romlásunkra törnek, sőt vannak olyan lények is, melyek legkifinomultabb elméiket küldik át időn és téren, hogy megismerhessék korunkat, s annak kultúráját. Egyúttal számba veszik a lehetőséget, hogy egykor ide menekíthessék tudásukat, amennyiben elkerülhetetlenné válik világuk pusztulása. Mitől tarthat egy tőlünk magasan fejlettebb civilizáció? Egy, még náluk is ősibb, és természetét tekintve mérhetetlenül agresszívebb és pusztítóbb hatalomtól: az ódon birodalmuk fogságába esett Mérhetetlen Vénektől. Lovecraft "Faustja" ezeket a mitikus szörnyeket idézi meg gőzölgő tégelyek és buborékfelhős lombikok árnyékában. Mielőtt még a mi tekintetünk is delejezetten süllyedne e földöntúli világ szemlélésébe, próbáljunk arra a bizonyos pontra koncentrálni, ahol e transzcendens erők betörnek világunkba!

A szférák - mondhatjuk: dimenziók - közötti kapuk a legkülönfélébb helyeken rejtőzhetnek. Egy bizonyos azonban: Földünket, mint sajtot a lyukak, át meg átjárják az idegenbe vezető "nyílások". Lehetnek ősi, de már emberek által is kultikus helyként számon tartott szent terek. Így juthatunk el Ausztrália különös szent szikláihoz; vagy Új-Anglia istenháta mögötti közösségeinek indiánok hagyományozta babonáihoz a "Nagy Kerek Dombok Tilalmas Árnyairól". Régi séma ez: ma is tudjuk, hogy a szent helyek gyakorta "épülnek egymásra". Mindenféle vallási, világnézeti ellentét látszik feloldódni az egységes szentség-érzetben: a hit-elképzelések változnak, de az egykor felszentelt helyek szentek maradnak. Lovecraft másik kedvelt területe a túlsó világ feltárulkozásához, az elhanyagolt állapotban lévő, bogaras rokontól örökölt ház. Az ilyen házak nyugalomra tért lakója már megnyitotta egykor az utat a másik világba, azonban lezárni képtelen volt az. Ezen a területen érdemes kicsit elidőznünk, hiszen a megnyitás puszta ténye is érdekes. Arra utal ugyanis, hogy ezeknek az erőknek nincs ám lehetőségük az egyszerű átruccanásra, hanem fel kell oldani a lezárt kapuk zárját, meg kell találni feléjük a kulcsot. Ez a "kulcs" - néhány különös szerkezettől eltekintve - többnyire verbális kulcs, a szavak mágikus hatalmát használja ki.

A szó teremtő ereje a Biblia nyitószavai óta ismertek: Isten is igével teremt. Így aztán a teremtés mellett a pusztító erők elszabadításáért is felelősek a mágikus szavak. Akárcsak a középkor boszorkánymesterei, Lovecraft figurái is könyvekből, ráolvasással idézik meg a szörnyű isteneket; szertartásokat végeznek, hogy a Földre hozzák az áhított őrült hatalmakat, melyek romlásba és káoszba taszít(hat)ják világunkat. Az átjárás különös terét választotta Lovecraft egyik novellájában: az - örökölt - ódon ház tetőszobájában egy óriás, kerek tejüvegbe rejtette. Titkát a tejüveg csak egyes tekintetek előtt fedte fel, s engedte az átjárást is a másik világba. A tejüveg, akár egy televízió működött, mígnem egyszer csak szemlélője maga is a "műsor" részesévé vált.

Máskor óceánba , vagy sivatagba süllyedt romokba zárva várják szabadulásukat a sötét hatalmak. Látomásokat, segélyhívó szavukat küldik a "vájt fülű", de könnyen befolyásolható médiumaiknak. Velük építtetik fel templomaikat, szent helyeiket, ahol kitörhetnek rabságukból, s világunkba juthatnak. A földi szféra akkor válhat ismét harmonikussá, ha a be-betörő ősi káosz, a sötét, formátlan borzalom elpusztul, vagy visszaszorul egykori hazájába: az alvilágba. A lejáratot pedig lehetőleg el kell tüntetni. Szavak pecsételhetik le azt, vagy egyszerűen megszüntetik a kaput - örökre. Így törik szilánkokra a tejüveg is; így süllyed vissza homokba és tengerbe Cthulhu vagy Yog-Sothoth isten undorító birodalma - egy időre.

3. Kagyló és vaddisznóagyar

Lovecraft mitikus szörnyeihez hasonlóan a félelem, sőt maga a "Gonosz" ölt testet világunk kulisszái közt Golding A legyek ura c. regényének lapjain. Szentmihályi Szabó Péter rámutat, hogy a regény kulcsát címében kell keresnünk. A sémi nyelveken ugyanis a "legyek ura" kifejezés Belzebubot jelent. Ő tehát a Sátán, az Állat, a Gonosz. Akárcsak Lovecraftnál a sötét, pusztító erő Golding regényében is rituális keretek közt tör be világunkba - az utóbbi rituálék azonban inkább kőkori ősünk, vagy hagyományőrző bennszülöttjeink szokásaira, mint a fent már említett középkori vagy reneszánsz alkimisták, boszorkánymesterek ténykedéseire emlékeztetnek. Golding szereplői és a helyszín egyaránt adottak ahhoz, hogy az emberiség gyermekkorába tekinthessünk, és egyúttal az örök emberire is rátapinthassunk. Angol iskolás fiúk egy katasztrófa során lakatlan szigetre vetődnek, távol a felnőttek társadalmától, egymásra és a szabadságra utalva. A sziget az angol regényirodalom kedvelt színtere: izolált tere remek lehetőséget biztosít arra, hogy társadalmi modellül szolgáljon, legyen az akár utópia, akár antiutópia. Talán elegendő, ha csak Morus Tamás utópiáját, Defoe Robinsonját vagy Swift Gulliverjét említem.

S végül itt a Legyek ura, melyben a kis emberek világa idővel valóban átalakul a "kis felnőttek" világává, a "fölnőtt" társadalom tükrévé. A romlatlanság itt úgy tűnik mégsem minden gyermek sajátja: elég csak egyszer megízlelniük a gyilkolás ízét ahhoz, hogy többen maguk is vérszomjas vadakká változzanak át. A Gonosz hát megnyilvánul, de ténylegesen csak a "sugalmazott" Simon hallhatja szavait. A jó Ralph, a rossz szolgálatába szegődő Jack és a racionalizmust megtestesítő Röfi mellett Simon a transzcendens, irracionális hatalmakkal való kapcsolat teremtője, ő a "kapocs". Olyan ő, akárcsak az ősi közösségek varázslója.A "vadászok" - ahogy Jack "hordája" nevezi magát - első közös gyilkosságának áldozata egy vadmalac lesz. Halála egyben beavatási szertartás is: az ölés - valamennyiük kezéhez egyazon áldozat vére tapad - kiveti őket a gyermeki ártatlan létből.

Ugyanakkor - Zolnay szavait idézve -a gyilkosság okozta kollektív bűntudat közösség összetartó ereje sem elhanyagolható. A közös gyilkosságban mindenki bűnös ugyanis, vagyis személy szerint senki sem az. Szentmihályi Szabó Péter így ír erről: "Golding vitába száll a felvilágosodás, a liberalizmus alaptézisével, hogy az ember eredendően jónak született (ezt azóta a tudomány, egyebek közt a genetika is cáfolta) - az emberi faj, a homo sapiens agresszív, gyilkos fajta, amint ezt Az utódok című regényében külön is kifejti, hiszen a régészeti leletek azt mutatják, hogy a ma élő emberek ősei irtották ki a békésebb neandervölgyi emberfajt: vagyis mindnyájan Káin utódai vagyunk." Az elejtett disznó fejét valamilyen megmagyarázhatatlan késztetés következtében az egyre inkább elvaduló Jack egy karó végére tűzi.

Az áldozat vére, melyet közösen ontottak ki, felszenteli - szörnyű barbár szentséggel - ezt a teret, s egyben a kollektív szellem mentesíti őket a felelősség alól. Sőt: felvállalva már hőstettként élik meg. A vértől csepegő fej és a hely, ahol felállítják, így megnyitja a gonosz előtt az utat. Veszélyes területre tévednek: tettüket felszentelve ugyanis jogalapot szereztek a gyilkoláshoz... aminek következő áldozatai már társaik közül kerülnek ki. A rituális térben szólítja majd meg Simont a disznófej, aki a "legyek urának" nevezi magát. Figyelmezteti: ne álljon az útjába, mert megbánhatja. És persze felesleges is minden ellenállás, hiszen hatalmába keríti lassan az egész szigetet, átveszi felette az uralmat. Az ellenállás nem pusztán a túlerővel szemben felesleges, hanem önmagával szemben is: ő, az Állat, az ősgonosz ott lakozik Simonban is - kiirthatatlanul.

A borzalom pedig valóban teret nyer a szigeten. Első áldozata Simon lesz. Simon éppen a jó hírt hozza a többieknek (ő találja meg az ejtőernyős holttestét), mikor a "vadászok" szörnyű, eksztatikus táncba kezdenek körötte, s végül megölik. Örömhírt hozó "égi kapocs", áldozati kínhalál, feldühödött csőcselék - valamennyien Jézus életét idéző momentumok. Simont a szegény Röfi követi, s Ralph élete sem ér sokat Jack gyilkos tekintetében - de ekkor megérkeznek a hajósok, a "fölnőttek". Simon halála nem hozott megváltást... s a legyek ura sem pusztult el, nem győzedelmeskedett felette a józan ész és jóakarat. S a gyilkos fiúkra váró büntetés tudata sem könnyít szívünkön... A legyek ura nem rekedt a szigeten távol világunktól...

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten