Játsszunk iskolásat!
2014/07/09 15:21
1604 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A drámajáték amellett, hogy segíti a diákok önismeretének fejlődését, a tanulócsoport megismeréséhez is hozzájárul.

konfliktus-kezeles-harc-02-horizontal Konfliktusok mindenhol vannak...

Számos példát ismerünk arra, hogyan használható a drámajáték konfliktuskezelésre, csoportos problémamegoldásra. A személyiségfejlesztő- és önismereti csoportmódszerek egyik ismert technikája a pszichodráma, amelynek során a jelenlévők elképzelt szituációkat megélve jutnak közelebb lelki egyenetlenségeik megismeréséhez; a családállítás nevű pszichodráma-típus során a foglalkozást vezető szakértő arra kéri a csoport egyik tagját, hogy a jelenlévő csoporttagokat helyezze el úgy a térben, hogy azzal saját családját modellezi.

Lelkizés helyett

Egy iskolai osztály életében is adódhatnak nehéz pillanatok, de az is lehet, hogy egyszerűen igény nyílik a csoport jobb megismerésére – ilyen alkalmakkor érdemes minél indirektebb, áttételesebb módon közelíteni a problémához, hiszen a „beszéljünk a problémáról” típusú megoldási kísérletek sikerét sokszor éppen az adott témáról való beszéd lehetetlensége akadályozza meg. Egy kiadós lelkizés helyett játékra hívjuk a diákokat, olyan tevékenységre, amely amúgy lehet, hogy még a tananyag szempontjából is releváns. Érdemes olyan szituációt körvonalazni, amely a diákok számára ismert, és amelyben úgy tudnak részt venni, hogy bizonyos elemeire már kész reakcióik vannak, másokra pedig tapasztalataik alapján tudnak spontán reagálni. Ilyen sablonhelyzet a tanár-diák viszony akármelyik konkrét megnyilvánulása.

Tanár-diák szoborcsoport

A tanár-diák viszonyra szerencsére jó néhány előre gyártott példát ad az irodalom: Kosztolányi Dezső Aranysárkánya, Szabó Magda Abigélje vagy J. K. Rowing Harry Potterje mind más-más iskolamodellt és viszonyrendszert ábrázolnak. Miután egyik vagy másik regény egy-egy jelenetét, cselekményelemét részletesen tanulmányoztuk, jelöljünk ki egy vagy több rendezőt, akiknek az a feladata, hogy készítsenek szoborcsoportokat az adott jelenetek alapján: válasszanak osztálytársaik közül, és helyezzék el őket a térben (állítsák be a testtartásukat, arckifejezésüket, gesztusaikat stb.) úgy, hogy közben maguk is a kép részei lesznek – legutolsó gesztusként tehát álljanak saját szobraik közé, és vegyék fel a megfelelő pózt. Ezután a külső szemlélő diákok közül kérjünk meg valakit, hogy mesélje el, miről szól a jelenet. Ezt követően természetesen csoportosan is megbeszélhetjük a képet.

Finomhangolt csoportok

Ennél a feladatnál adott a probléma, hogy a rendezőnek kijelölt diákok saját baráti körükből fognak szoboralapanyagokat válogatni. Érdemes ezért inkább csoportos feladattá alakítani a tevékenységet: minden rendező kapjon négy-öt osztálytársat, és a jelenetet csak velük rendezheti meg. Ehhez természetesen jól jön némi észrevétlen manipuláció: ha a feladattal az egyik célunk a konfliktuskezelés, érdemes az érintett diákokat egy csoportba sorolni; ha az osztály kapcsolatrendszerét szeretnénk jobban feltérképezni, lehetőleg olyanok kerüljenek össze, akik ritkán beszélgetnek egymással. Felvetődik persze a kérdés, hogy ha egy igazán elmélyült, elvadult konfliktusról van szó, vajon nem lesz-e kontraproduktív a „szembenálló felek” egy csapatba kényszerítése – ahogy mindenféle iskolai helyzetben, itt is sok körülményt kell egyszerre mérlegelni, és úgy választani. Minden problémaszituációban alkalmazható megoldás nincsen; ha azonban úgy ítéljük, hogy az osztály „elbírja” ezt a játékot, érdekes felfedezéseket tehetünk mi is, a diákok is. Nem feltétlenül szükséges ugyanis teljesen eltitkolni a diákok előtt, hogy voltaképpen róluk szól a feladat, amiben részt vesznek – hogy érdemes-e teljesen nyílt kártyákkal játszani, az szintén mérlegelés kérdése.

Motívumok a felszínen

Mi minden derülhet ki egy efféle játék során? Vegyük példaként az Abigélt! A csoport feladata a regény egy valódi vagy kitalált jelenetének ábrázolása, melynek szereplői három diák és három tanár: Gina, Kis Mari, Torma Piroska; illetve Zsuzsanna testvér (aki ugyan diakonissza, tehát nem tanár, de mégsem a diákok közé tartozik), Kőnig, a magyar-latin szakos tanár és Torma Gedeon igazgató. A rendezőnek úgy kell beállítania a szoborcsoportot, hogy saját magát Ginaként illessze az alakok közé. Beszédes az is, hogy melyik figurát hogyan állítja be, hogyan helyezkedik ő el hozzájuk képest, ám az is, hogy melyik osztálytársait jelöli ki az egyes szerepekre. Fontos, hogy lássuk ennek a játéknak a határait, és ne vonjunk le messzemenő következtetést abból, hogy a rendező éppen az osztály legszorgalmasabb diákját, „a tanár kedvencét” teszi meg Kőnignek vagy éppen Torma Gedeonnak. Jelzésértékű lehet azonban az, hogy ha valamelyik osztálytársát olyan szerepbe helyezi, akinek Ginával való kapcsolatát feszült viszony vagy éppen harmónia jellemzi az adott szituációban. Mindez játék, és közel sem pszichodráma; arra azonban alkalmas, hogy a diákok felismerjenek és kikristályosítsanak olyan motívumokat az osztályukban, amelyek egyébként ritkán buknak a felszínre.

További érdekes oldalak:

Véletlenszerű és bizonyos szempontok alapján összeállított csoportok alkotásához nagy segítséget nyújthat a finn Aalto Egyetem fejlesztése, a Team-up nevű program. A program működése egyszerűen elsajátítható, egy kivetítővel rendelkező tanteremben gyors csoportalakítást és csoportátrendezést lehet vele végrehajtani.

Kerek Roland cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten