Első lépések

De az igazi kérdés sokakban teljesen jogosan az lehet, mit és egyáltalán miért kell már egy írni-olvasni nem tudó elsősnek tanítani?

Az informatika tantárgy egyik kimondott célja alapvetően felhasználói ismeretek átadása. Ez azt jelenti esetünkben, hogy az elsős-másodikos kisdiákot meg kell tanítani - meg kell tanulnia , hogy a neki készült(!) oktatóprogramokat hogyan kell használnia. Ez tehát a kezdeti egyik fő cél. Ennek érdekében meg kell ismernie az egér, a billentyűzet, esetleg a CD használatát, a grafikus felület alapvető kezelését (programok indítása, tárkiválasztás, indító ikon megkeresése az asztalon, program és párbeszéd ablak részeinek megnevezés utáni kiválasztása, ezek funkciója). Sokak számára meglepő lehet, de igazából nincs több követelmény. Persze a teremhasználat rendjének megszokása, az egészségre nem káros, lehetőleg ergonómikus számítógép használat is cél, de ezek nem számon kérendő, hanem az iskolai környezet megfelelő kialakításával sugallt ismeretek.

Ez utóbbi mondat persze azt is feltételezi, hogy az iskolai alsós számítógépterem vagy multimédia terem olyan kialakítású és méretezésű, hogy 140 cm testmagaság alatti gyerekek is használni tudják úgy, hogy a szék olyan magas, hogy az alkarjuk ülve is közel vízszintes az asztalon az egér fogása közben, a lábuk pedig leér a földig, és persze az egér elfér a kezükben. Ezek a körülmények nem a heti egy órás informatikaoktatás miatt fontosak, hanem hogy amikor ott gyakorolnak a teremben összeadást kis oktatóprogramjaikkal, vagy éppen a betűket tanulják vagy a betűzést számukra készített oktatóprogramokon, vagy valamilyen készségfejlesztő játékkal játszanak, mert ez utóbbi is fontos, akkor se nyomorodjanak meg a magas szék, a helytelen csuklótartás és a rosszul elhelyezett, tükröződő monitor miatt, és ez utóbbi ne okozzon szemgyulladást se.

Egyre több olyan tanfolyam, továbbképzés és kiegészítő képzés van, amely a számítógépes ismeretekre építve saját területükön mutatja be a nem informatikatanárnak az IKT-eszközök alkalmazását. Emellett persze az informatikát is oktató tanítók és informatikatanárok felkészítését, továbbképzését is szolgálja több képzés, így például a Sulinet szervezésében indul ilyen, de van mód erre az ISZE égisze alatt is.

Játszunk vagy tanulunk?

Ez a címben szereplő kérdés egy harmadikos kisiskolás szájából hangzik el rendszeresen a tanórán. Szerencsére az informatikát tanító tanár akár így, akár úgy válaszol a kérdésre, mindig igazat mondhat, mivel az alsó tagozat második két évének előírt tananyaga olyan, hogy még az átlagosnál kicsit gyengébb képességű diákoknak is legyen módja azt elsajátítatni, akár játékos formában. Az ok persze egyszerű: a NAT és a kerettantervek készítőinek cél a játszva való tanulás és taníthatóság megteremtése volt.

A játékosság persze nem jelenti azt, hogy ezen a két évfolyam nem jelenne meg már az informatika összes olyan alapfogalma, amelyre később alapozhatnak a felsőben tanítók, ne ismerné meg a kisdiák az algoritmizálás alapelemeit, a részekre bontás ne kerülne elő grafikákban és persze az adatok világában. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a problémamegoldás számítógéppel, amely persze nem a másodfokú egyenletrendszerek kezelését jelenti még ebben az életkorban táblázatkezelőkkel, hanem annak a megalapozását, hogy milyen feladatra alkalmas is a számítógép, miben segíthet, és persze hogyan. Az oktató játékok mellett a problémamegoldást igénylő kalandjátékok erre a feladatra kiválóan alkalmasak, gondoljunk csak a memóriajátéktól kezdve, a ládatologatós feladaton át egészen a megoldandó talányos és más műveltségi területekre is átnyúló ismeretanyaggal leküzdhető kalandjátékokra.

Az internet sem zárható el már egy 8 éves diák elől. Szerencsére abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy már ilyen korúak számára is van értékes magyar nyelvű tartalom, és a navigáció alapszintű ismereteinek megtanítása után, önállóan, de állandó felnőtt felügyelet mellett megengedhetjük a szabad szörfözést is. A jól megkonstruált webportáloknak köszönhetően a kisdiák nem tud könnyen olyan helyekre tévedni, ami nem neki szól, vagy kihasználhatják járatlanságát az életben. Ami persze nem lehetetlen, emiatt kell az, hogy a tanító vagy a szülő segítőként mindig a közelben legyen, és lássa, hogy a diák mit csinál, hol jár, és ha kell, segítsen értelmezni, hogy mi is fogadta a képernyőn.

A hálózaton lógó, egész éjjel fenn lévő, és másnap magát az iskolában kialvó gyerek rémképe jelenhet meg e cikket olvasó szülők és tanárok szeme előtt. Pont ennek a rémképnek a megakadályozása miatt fontos, hogy a kisgyermeket ne hagyjuk magára a számítógép mellett, ha az internetkapcsolattal is ellátott, korlátozzuk napi egy-két órában a géphasználat teljes idejét.

Sok szülő számára a másik nagy gond, hogy a gyermeke idegen nyelv tanulásában nincs módja egíteni. Az internet ebben is partner lehet, de ehhez kell a nyelvtanár szakszerű segítsége és iránymutatása is. Számos olyan idegen nyelvű webhely van, amely kifejezetten a nem anyanyelvűek számára segíti az áhított nyelvtudás megszerzését. Ezek közül célszerű szakember véleménye és javaslata alapján választani. A multimédiás eszközök fejlődésének köszönhetően ezek már nem csak képes és szöveges elemeket kínálnak, hanem a hangutasítások, kiejtési útmutatások révén a szövegértés mellett a beszédkészséget is jól fejlesztik.