Egy igazi jó történelem óra
Mi újat lehetne még Szent Johannáról, ismertebb nevén Jeanne d'Arc-ról (angolul Joan of Arc) elmondani, amit a róla eddig tucatnyi film ne mondott volna el? Persze nem kell mindet megnéznünk ahhoz, hogy összehasonlítási alapunk legyen, de tény, a filmtörténet talán legjobban feldolgozott témájáról van szó. Hogy az általunk feltett kérdést mi magunk válaszoljuk meg, Luc Besson (Nikita, Metro, Leon, a profi, Ötödik elem) filmje nem a mindent elsöprő hitről szól, sőt, és nem is a francia nemzet dicsősségéről és nem is a kínhalál általi megdicsőülésről szól. Filmjének mondanivalója leginkább az, hogy mit tehet egy egyszerű lány, ha olyan események forgatagába kerül, amelyeket ő maga sem ért teljesen, amelyek számára sokszor átláthatatlanok, és olyan szerepbe kényszerül, amelynek egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megfelelhet. Már nem tudja, tényleg isteni küldetést tölt-e be, és hogy tényleg ő a hírvivő - ez is a film alcíme. Ezekről a kételyekről szól a film, illetve ezekről is, mert ha az ember nem nagyon akar moralizálni, akkor leginkább véres csatákról, sötét udvari cselszövésekről és gyönyörű, ártatlan lányról a százéves háború forgatagában.
Ha még nem volt történelem órán szó róla - vagy túl rég volt szó róla -, akkor nem árt felvezetni, hogy miről is szólt ez a, tulajdonképpen 1337-től 1453-ig tartó háború.
A fiatal és heves, de tehetségtelennek egyáltalán nem nevezhető angol III. Edward anyai ágon franciaként jogot formál a francia koronára és ezt több sikeres csatában is sikerül érvekkel alátámasztani. Az angol királyok csapatai több ízben is ronggyá verik az elbizakodott francia lovagi seregeket, először Crécy-nél, majd Agincourt-nál - lásd Shakespeare William V. Henrik című darabját - és elfoglalják Franciaország nagy részét, bár a koronát nem tudják megszerezni. A tartós megszállás azonban hatalmas költségeket emészt fel, a kivetett adók miatt a lakosság pedig egyre elégedetlenebb. Ekkor lép a színre a 13 éves Jeanne, az orleans-i szűz, aki isteni álmot lát, amelyben több szent is arra szólítja fel, hogy szabadítsa fel hazáját. Az erélytelen Dauphin (dofen - trónörökös) elé vezetik, akit meg tud győzni arról, hogy vezethesse seregét az angoloktól körülzárt Orleans ellen, amit 1429-ben fel is szabadít, majd 1431-ben VII. Károly néven királlyá koronáztatja a Dauphin-t. Hatalmas népszerűsége megijeszti az angolokat és a velük szövetséges burgundiakat - ma már ők is franciák -, akik elfogják a lányt, és hamarosan boszorkányként máglyára küldik.
Mi azonban nem történelem órát ajánlunk, hanem egy fantasztikusan látványos filmet. A képek, főleg a csatajelenetek néha annyira hatásosak, hogy az ember beleborzong, és bizsereg a háta meg a nyaka. A színészekről pedig csak a legjobbakat lehet elmondani. Az ugyan kicsit furcsa, hogy egy francia rendező francia témájú filmjében egy francia főszereplő sincs, de különben biztos nem adtak volna annyi pénzt a filmre. Milla Jovovich gyönyörű, sokkal szebb, mint az Ötödik elem-ben, pedig ott sem volt csúnyácska, Faye Dunaway nagyon gonosz és jól is csinálja, Dustin Hoffman, mint Jeanne lelkiismerete talán kicsit túl bölcs, de John Malkovich a legzseniálisabb az összes közül. Gyerekes, kapzsi, őszinte, befolyásolható és ösztönös egyszerre.
A film egyetlen hátulütője a hossza, 148 perc, de hát a százéves háborúról nem lehet rövid filmet készíteni.
