Drumlinek
A drumlinek a jégtakaró mozgásának irányában megnyúlt dombok, melyek többnyire csoportokban fordulnak elő. Hosszuk pár száz métertől 1-2 kilométerig terjedhet, magasságuk elérheti a 40-50 métert is. Jellemző, hogy a jég felőli oldaluk meredekebb és erősen elgömbölyített, míg másik oldaluk elnyúló, uszályszerű. Eredetüket tekintve két elképzelés is van. A tisztán morénaanyagból álló típusok a fenékmoréna jég alatti átformálása során jöhettek létre. A másik típus kőzetmaggal rendelkezik, és csak ezt borítja be egy törmeléksapka, illetve mögötte még egy uszály is kialakult; a formát, hasonlóan a hídlábak mögött megfigyelhető zátonyokhoz a jég sebességének csökkenése hozhatta létre.
Ózok
Az ózok (más néven eskerek, ejtsd: eszker) hosszú, meredek falú, leginkább talán a vasúti töltéshez hasonló kanyargós sáncok, melyek a folyóvízi üledékekre jellemző keresztrétegzett homokból és kavicsból állnak. A különleges forma a jégtakaró alagútjaiban mozgó olvadékvizek által felhalmozott anyagból jött létre. Magasságuk elérheti a 20-70 métert, hosszuk pedig a több 100 km-t is. (A leghosszabb, 400 km hosszú Uppsala-óz Svédországban található.)
Kame-ek
A kame-ek furcsa, torz dimbes-dombos felszínnel rendelkeznek. Magasságuk általában nem haladja meg a 10 métert. Keletkezésük azzal magyarázható, hogy a visszahúzódó jégtakaró pereméről kisebb-nagyobb ún. holtjégdarabok váltak le. A köztük elhelyezkedő különböző formájú mélyedésekbe a jég alól érkező olvadékvizek rengeteg hordalékot raktak le. A jégtömbök elolvadása után a közöttük lévő lerakódásokból maradtak vissza ezek a változatos formájú és méretű alakzatok. A jég által feltöltött síkságok felszínét tehát csak a felületes szemlélő látja egyhangúnak, jobban szemügyre véve a formák gazdag tárházát figyelhetjük meg az olyan jég formálta országok, mint pl. Lettország szinte egész területén.
View Larger Map
