A jegyzetelés tevékenységét a legtöbben az iskolához és a tanuláshoz kötik, pedig az élet számos területén használjuk az adatrögzítésnek ezt a módszerét: bevásárlólistát készítünk, összegyűjtjük, mi alapján vásároljunk családtagjainknak karácsonyi ajándékot, összevetjük az alternatívákat az üdülés helyszínének kiválasztásához. Tény azonban, hogy az iskolában nagy hangsúly esik – és kell is, hogy essék – a jegyzetelés gyakorlására, mert egy olyan alapvető technikáról van szó, amelyik nagyon megkönnyíti a tanulást.
Egy korábbi cikkben már szó volt arról, miért fontos, hogy megtanuljunk hatékonyan jegyzetelni. Ebben a cikkben néhány szempontról és példáról lesz szó, amelyeket érdemes figyelembe venni a jegyzetelés gyakorlásakor vagy gyakoroltatásakor.
Szituáció
Gondoljuk át először, hogy milyen tanulási szituációkhoz kötődik a jegyzetelés. A tanórán vagy otthon kell vázlatot készíteni? Otthon nincsen olyan mértékben időkeretek közé szorítva a munka, mint az iskolában, viszont ez a szabadság a koncentrált munka rovására is mehet. Mit kell egyáltalán ki- vagy lejegyzetelni? Amit a tanár felír a táblára? Elég csak lemásolni? Nem elég: ki kell egészíteni olyan elemekkel, amelyek számunkra is értelmessé teszik a jegyzetet. Egyáltalán: a jegyzetelés a gondolkodási folyamat része kell, hogy legyen, nem szabad motorikus másológyakorlattá degradálni. Vagy hosszabb szövegről kell rövid vázlatot készíteni...?
A lényeg!
A jegyzetkészítés legfontosabb mozzanata a lényegkiemelés; hiszen tulajdonképpen arról van szó, hogy a kijegyzetelendő szöveg bizonyos részeire fókuszálunk, kiemeljük őket, hogy később eszünkbe juttassák a szűkebb és tágabb kontextusukat is. A lényegkiemelés kezdődhet a szöveg kulcsszavainak és -kifejezéseinek aláhúzása, megjelölése. Ez a feladat sokszor bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik: hányszor érezzük azt egy sűrű tankönyvi ismeretközlő szöveg esetében, hogy szinte minden szó fontos, hangsúlyos. Mégsem húzhatjuk alá az egész bekezdést; meg kell rostálnunk még a legsűrűbb szövegeket is.
Röv. + log. viszonyok (~hierarchia)
Hogyha megvannak a kiemelendő tartalmaink, azokat egyrészt gazdaságosan át kell vinnünk a jegyzetbe, másrészt áttekinthetően el kell rendeznünk, hogy a logikai viszonyok már első látásra megmutatkozzanak. Az előbbihez érdemes rövidítéseket alkalmazni, ahol csak tudunk. Ez nem jelenti azt, hogy mindent rövidíteni kell, de a gyakran ismételt kifejezéseket (országgyűlés = ogy., metafora = met., alsó nyelvállású = alsó nyá.) indokolt. Akkor azonban, ha ritkán használt vagy sok figyelmet igénylő név, fogalom kerül terítékre, ajánlott kiírni a teljes alakot egészen addig, amíg rutinszerűvé és így rövidíthetővé válik.
A logikai viszonyokat ahol csak lehet, jelöljük egyszerű vizuális szervezőkkel, nyilakkal: ellentét, magyarázat, következmény szemléletesen jelölhető ilyen módon. Ezek mellett a logikai viszonyok közé sorolhatjuk a hierarchiát is, ez alapján szemléletes alcím- és alkategória-rendszereket hozhatunk létre – pusztán az által, hogy a nagyobb kategóriába tartozó kisebbeket mindig beljebb kezdjük. Ha a hierarchiát módszeresen tudjuk jelölni, minden vázlatunk egy pillanat alatt átlátható lesz.
Venn-diagram, T-táblázat
A hierarchikus rendezéssel csoportokba rendezzük a jegyzet elemeit; a csoportba szervezésnek ezen kívül még van néhány jól ismert módszere. A Venn-diagram például olyan esetekben alkalmazható, ha a jegyzet olyan elemeket tartalmaz, amelyek két (vagy három) egymástól jól elkülöníthető halmazba rendezhetőek, és amelyek között olyanok is vannak, amelyek valamilyen szempont alapján egynél több halmazba is beletartozhatnak. A T-táblázat két jelenség különböző szempontú ütköztetésére szolgál: a T betű vízszintes vonalára írjuk az összehasonlítandó jelenségeket, a függőleges egyenes pedig az azonos szempontú jellegzetességeket választja el az egyik és a másik jelenségre vonatkozóan; természetesen a táblázat mellett a szempontok nevét is érdemes feltüntetni.
10 állítás vagy 10 kérdés
Nagyobb, hosszabb szövegek írásbeli feldolgozásánál akár el is térhetünk a kulcsszavas módszertől. Egy néhány oldalas ismertető jegyzete állhat abból is, hogy minden bekezdés – vagy bekezdésnek tekinthető rész – tartalmából írunk egy-egy viszonylag rövid bővített mondatot, és ezen mondatok között jelöljük a logikai viszonyokat. Egy másik lehetőség pedig az, hogy a szöveget válaszok gyűjteményének tekintjük, amelyekhez nekünk kell megalkotnunk a kapcsolódó kérdéseket. Ezek a módszerek is a lényegkiemelésre épülnek, csak a kiemelés nagyobb mértékben kontextualizált, mint a kulcsszavas módszernél. Itt is érdemes ugyanakkor határt szabni az állítások vagy a kérdések számának (például egy kétoldalas szövegből tíz mondatot kell kikristályosítani), ezzel elősegíthetjük a koncentráltabb figyelmet.
Ez a laza gyűjtemény arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy mire érdemes odafigyelni jegyzetkészítés során, illetve milyen módszerek mentén önthetjük formába az általunk készített kivonatot. Itt a végén azonban meg kell jegyeznünk, hogy a fentiekben kizárólag a papíralapú jegyzetelést vettük alapul, és nem tértünk ki a különböző kollaboratív technikákra (amikor többen készítik ugyanazt a jegyzetet), illetve számítógépes vagy mobiltechnológiához kapcsolódó jegyzetelési technikákat sem vettük számba.
További érdekes ötletek:
- Feladatötlet: hogyan lenne érdemes kijegyzetelni ezt a cikket?
Kerek Roland cikke
