Karinthy fiktív utazása
2013/08/29 11:54
3705 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Karinthy Frigyes utolsó regénye, az Utazás a koponyám körül az író betegségének nyilvánvalóvá válásáról és híres műtétjéről szól. Miről is szól tehát valójában: a valóságról? Vagy mindez csak kitaláció, mint ahogy a mondákról tanultuk, amelyeknek van valóságalapja?

utazas-a-koponyam-korul Latinovits Zoltán az Utazás a koponyám körül c. filmben

Hetvenöt év

„Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni” – tette a szállóigévé lett kijelentést a tragikus sorsú nagybeteg irodalmár a másik tragikus sorsú irodalmárról, aki éppen agyműtéte végett készült külföldre utazni: Kosztolányi Dezső Karinthy Frigyesről, 1936 körül, Karinthy látogatása után, a feleségének. A történelmi (vagy irodalomtörténeti) pillanat jelentős: Kosztolányi az év vége felé, novemberben meghal, Karinthy pedig Stockholmban átesik azon a műtéten, amely még két évvel hosszabbítja meg életét, egészen 1938. augusztus 29-ig. Hetvenöt éve halt meg az első Nyugat-nemzedék egyik legnagyobb koponyája.

Az ominózus stockholmi műtétnek nemcsak élettani, hanem irodalmi hatása is volt: témája lett utolsó, még életében megjelent nagy jelentőségű művének, az Utazás a koponyám körül (1937) című regénynek. A különös tematikájú szöveg kapcsán merengjünk el egy kicsit ezen a sokszor alig érzékelhető határvonalon, amely valóság (ha úgy tetszik: élet) és fikció (esetleg: irodalom) között húzódik; ha ugyan.

Távolság és utazás

Különösnek gondolhatjuk, hogy valaki regény-alapanyaggá teszi saját életmentő műtétjét, amelyet aztán távolságtartással, fanyar iróniával, de mégis furcsa közvetlenséggel beszél el. Karinthy életműve szempontjából azonban mi sem illeszkedhetne szervesebben a korábbi művek sorába, mint éppen ez a regény. A rendkívül széles (az irodalmin messze és sok irányban túlnyúló) érdeklődési körrel rendelkező író, költő, műfordító, újságíró sok művében visszaköszön valami sötéten kedélyes világlátás, a komikumot éjszínűre festő motivikus árnyjáték. Prózaművészetében a humor, az irónia, vagy éppen a hol tudományos, hol szándékoltan tudományoskodó hangvétel sok helyütt időnként szinte súlytalanná teszi a legmélyebb emberi játszmákat (bár két verseskötetében nyoma sincs ezen eltávolító gesztusoknak). Az Utazás a koponyám körül pedig komoly játék: egyszerre archetipikus belső életutazás és külső „valódi”: egyik legfontosabb motívuma a vonat, a vonatok, amelyek már a regény első fejezetében megindulnak láthatatlanul és vészjóslóan, később Karinthy maga is vonaton utazik műtétének helyszíne felé – Budapestről Stockholmba. Hogy most melyiket meséljük: a regényt vagy az életrajzi tényeket, összemosódik. Ez az önéletrajzi ihletésű narratívák sajátja.

Elbeszéltség

Az agyműtét tétje hatalmas; nemcsak az életben maradás szempontjából, hanem azért is, mert egyrészt a halálközeli helyzet mint végpont retrospektíve képes átértelmezni az önmagunk alkotta történetet életünkről, másrészt az események irodalmi feldolgozása és újra-átélése nem kevés bátorságot is igényel az írótól. Talán ez az egyik pont, ahol megragadható a valóság és a fikció közötti határmezsgye, ami azonban újabb problémákat állít elénk. A kulcsfogalom: az elbeszéltség. Amit mi regényként olvasunk, az nem a valóság, hanem az a kép, amit Karinthy alkot a valóságról, amikor értelmezi azt: „fikcionalizálja” saját élettörténetét, és ezzel egyszersmind el is távolítja magától azt, tárgyiasítja. Az önéletrajzi írás tehát az irónia és a stílusjáték mellett szintén alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen élet és irodalom között. Ez a gondolat azonban messzire visz: tudniillik miért is kellene valakinek nagy írónak lennie, hogy fikciót hozhasson létre, ha egyszer az elbeszéltségből fakad a fikcionalitás. Hogyan is érhető tetten a valóság, ha az ember mást sem csinál, mint időről időre elbeszéli, tehát értelmezi azt…?

Optimizmus

Mielőtt végleg elhagyjuk a cikk fő témáját (a regényt) és a filozófia mezejére tévedünk, annyit azért leszögezhetünk: Karinthy fiktív utazása jelentős vállalkozás, amely bizarr módon koronázza meg a nagy író-költő életművét (nem lévén tekintettel most a posztumusz verseskötetére, az Üzenet a palackban címűre). Talán nem is az élet és irodalom határmezsgyéjét kellene vizsgálnunk, hanem a halál és irodalomét, a halálét, amely hol láthatatlan vonatok, hol Herbert Olivecrona sebészműszerei képében mindvégig sejteti magát, hogy aztán a fikció szintjén feloldódjon a regény zárlatának távlatos optimizmusában: „Szélesen tárul ki előttem a láthatár. Ez lesz, negyvenhét éves koromban, első tengeri utam.” Így lehet győzni az irodalomban.

Még több utazás a koponya körül

  • Az Utazás a koponyám körül a Magyar Elektronikus Könyvtárban
  • További, a regényhez kapcsolódó kérdések:
    • Hogyan érzékeljük a fikciószerűséget egyes szám első, illetve harmadik személyű elbeszélő esetén?
    • Az utazás nyilvánvaló archetípusa mellett milyen más klasszikus irodalmi toposzok fedezhetőek fel a műben?

Az Utazás a koponyám körül (teljes film) Lationovits Zoltánnal:

Kerek Roland cikke

Kép forrása: dunatv.hu

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten