Persze nem csak francia földről özönlöttek ide több mint ezer éven át az üdvösségükért aggódó zarándokok. Magyarok is érkeztek szép számmal, egy angol feljegyzés szerint például 1140-ben járt itt egy magyarországi püspök. A XIII. században pedig már bevett szokás lehetett a magyarok compostelai zarándoklata, Szent Jakab tiszteletére szentelt templomaink (Zseliz, Lébény, Sümeg, Sajólád, Kőszeg, Vác, Lőcse) a nagy zarándoklatra induló búcsúsok gyülekezőhelyei is voltak. Az Atlanti-óceántól alig húsz kilométerre fekvő, ma mintegy nyolcvanezer lelket számláló városba az idősebb Szent Jakab apostol (János evangélista testvérbátyja) sírja vonzza a zarándokokat. A város nevének első tagjában az ő neve bújik meg (Santiago = Szent Jakab), compostela pedig annyit jelent: a csillag mezeje.
Az első ránézésre zsúfolt, barokk homlokzat valójában pompás román stílusú bazilikát rejt. A ma látható templom Spanyolország egyik legrégibb katedrálisa. 1078-ban kezdték építeni (elődjét a mórok a várossal együtt 997-ben lerombolták), az építkezést a korabeli zarándokok is segítették adományukkal vagy éppen munkával. A szentély és a kereszthajó készült el legelőbb, az egész épületet 1211-ben szentelték fel, de később kápolnákkal, kerengővel bővült. A latin kereszt alaprajzú, háromhajós katedrális a román stílusú építészet és épületszobrászat egyik legnagyszerűbb alkotása. Ezt azonban csak az útikönyvből vagy a templomba belépve tudhatjuk meg. A hatalmas téren ugyanis egy impozáns barokk székesegyház magasodik, amelybe a XVII-XVIII. században a templomot egyszerűen "becsomagolták".
A Szent Jakab-sztori
Szent Jakab apostol mellszobra 1762 (Hatvan)
A hagyomány szerint az apostol az Evangéliumot hirdetve jutott el Hispániába. Jeruzsálembe visszatérve az apostolok közül elsőként szenvedett vértanúhalált. Még holtában sem tűrték meg szülőföldjén, nem engedték ott eltemetni, ezért tanítványai a vértanú holttestével hajóra szálltak, amely Hispánia nyugati részén ért partot. Itt temették el Jakabot, sírjának helye azonban hamarosan feledésbe merült. Egy legenda szerint valami csodálatos fény mutatta meg a sír helyét egy Pelagius nevű remetének. Egy másik történet arról szól, hogy fényes csillag jelezte a keresett sírt. 829 táján már templom és kolostor állt a szent helyen.
A dicsőség kapuja
Az "igazi" templomba a dicsőség kapuján lép be a zarándok. A hármas kapuzatot próféták, szentek és királyok festett kőszobrai díszítik, a kapuk fölötti ívmezőkben a megdicsőült és a küzdő egyház mozgalmas "életképei". A középsőből Krisztus alakja néz le a betérőkre, az apokalipszis véneitől körülvéve. A középső kaput kettéosztó, gazdagon faragott oszlopon pedig Jakab apostol, a zarándok ül, botjára támaszkodva. A zarándokok a faragott oszlopot tapintva gyakran elmormolják útjuk célját, magukkal hozott kérésüket és köszönetüket. Az imádkozók kezének tapintása közel nyolcszáz éve koptatja a követ, folytatja - lassabban ugyan, de kitartóan - a középkori kőfaragó munkáját.
A hagyomány szerint az alkotó önmagát is megfaragta: egy térdelő férfi képében, arccal a távoli főoltár és Szent Jakab fölötte magasodó aranyozott szobra felé, amint éppen köszönetet mond az érte közbenjáró apostolnak, hogy megkaphatta az isteni inspirációt. Mert csak ennek révén születhetnek nagyszerű alkotások. A templomba belépő zarándok Mateo mester szobrára hajolva homlokát háromszor az övéhez érinti. Mindnyájan reméljük, hogy részünk lehet az inspirációban.
A román építészeti elemek között a katedrális berendezése barokk pompájával az addigra nagyhatalommá lett Spanyolország gazdagságát tükrözi. A főoltár fölött a szent aranyozott szobra, az oltár mögötti lépcsőn a zarándokok fölmehetnek, megérinthetik, megcsókolhatják aranyozott ruházatát, majd az oltár alatt megállhatnak egy fohászra az apostol ereklyéit tartalmazó ezüstkoporsó előtt. Zarándokok százezrei fordulnak meg évente Compostelában. Az út utolsó (tíz) kilométereit sokan gyalogszerrel teszik meg. Nem kevesen a zarándokok hagyományos viseletében: pelerinben és széles karimájú kalapban - rajta az elmaradhatatlan zarándokjelvény, a kagyló -, bottal a kézben, tarisznyával és kulaccsal a vállon.
Különösen sokan érkeznek az apostol ünnepeire. Május 23-án a keresztények segítőjére és pártfogójára emlékeznek: 844-ben, a mórok ellen vívott clavijói csatában a legenda szerint fehér lovon jelent meg és vezette győzelemre a keresztény seregeket, amiért a spanyolok nemzetük védőszentjeként tisztelik. (Eme "tettéért" kapta az apostol a Matamoros, vagyis a mórokat pusztító nevet.) Július 25-e Szent Jakab vértanúságának ünnepe, december 30-a pedig az a nap, amelyen az angyal kormányozta bárka az apostol testével Galíciánál partot ért.
