„-Apuka, miért nem élünk mi is rendes házban? Miért élünk sátorban és kocsiban, mert szegények vagyunk?
- Nem, igazából nem vagyunk szegények, kislányom, de az emberek nem szeretnének minket házakban látni.
- De miért nem, apuka? Azért, mert nem vagy rangos ember?
- Nem Katica, figyelj, és próbáld meg felfogni, amit mondok: azért mert cigányok vagyunk.”

E megdöbbentő párbeszéd Katarina Taikon svéd írónő hazánkban most megjelent gyerekregényében olvasható, amelynek a címben szereplő főhőse - mint kiderült - nem hat- vagy hétpettyes bogárka, hanem egy roma kislány, akit azért csúfolnak a társai, mert cigány.

A kötetet szerző svéd írónő, maga is roma származású lévén, a saját bőrén tapasztaltak alapján állította össze 13 részből álló könyvsorozatát, amelynek első részét az Oktatási Minisztérium és a Svéd Nagykövetség támogatásával néhány héttel ezelőtt adták ki hazánkban is.

Az elsősorban nem a cigány, hanem a többségi társadalomhoz tartozó gyerekeknek szóló mesekönyv valami egészen új hangon szól a faji megkülönböztetésről, a kirekesztésről és az előítéletekről: eddig példátlan módon ugyanis nem a kívülálló szemével, hanem egyes szám első személyben beszél arról, milyen érzés romának lenni, milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie annak, aki más, mint a többiek.

Svédországban közel negyven évvel ezelőtt jelent meg az azóta már elhunyt írónő sorozatának első könyve, a 70-es és 80-as években pedig svéd gyerekek egész nemzedéke nőtt fel a regény folytatásain; sokuk számára Katica kalandjai jelentették az első találkozást a roma kultúrával.

Katarina Taikon maga is egy cigánytáborban született Stockholm környékén 1932-ben, és a kirekesztés, a faji megkülönböztetés, illetve a társadalom előítéletes hozzáállásából adódó roppant keserves gyerek- illetve fiatalkor után csupán 26 évesen adatott meg neki, hogy iskolába iratkozzék, és megtanuljon írni, illetve olvasni. Katica történeteinek valamennyi folytatása a kislány gyerekkorától egészen asszonnyá válásáig ebből a - meglehetősen keserű - élményvilágból táplálkozik, amelynek Katarina részese volt a cigánytáborban való tengődésétől a többségi svéd társadalommal való sorozatos összetűzésekig.

Élete első könyvét egyébként felnőtteknek írta a "Cigányasszony" címmel, amelyben a romáknak Svédországban akkoriban szinte elviselhetetlen létkörülményeit írta le. A közvéleményt ezt követően lassanként foglalkoztatni kezdték a kisebbségi létről megdöbbentő leplezetlenséggel tudósító írónő további munkái, majd áldozatos ismeretterjesztő és érdekvédő erőfeszítéseinek hatására a cigányok később elkezdhettek iskolába járni, sátraikból, nyomorúságos telepeikről pedig a városba, lakóházakba költözhettek.

Katarina Taikon és ugyancsak romajogi aktivista húga, Rosa rengeteget tettek a svédországi romaközösség tanulási esélyeinek javításáért is: beutazták egész Svédországot, iskolákat látogattak végig, ahol a roma kultúráról és nyelvről tartottak előadásokat, felkeltve a gyerekek érdeklődését a cigányság hagyományai, kultúrája iránt.

A Katicát egyébként nemcsak magával ragadó, lelket megérintő hangvitele különbözteti meg a hasonló, gyerekeknek szánt, a másság elfogadására nevelő kiadványoktól, hanem az is, hogy ez a könyv nemcsak nekik, hanem róluk is szól: az ő nyelvükön, az ő szájukból hangzanak el a legfontosabb tanulságai annak, hogyan tanulhatnak meg a különböző kultúrák képviselői együtt, egymás mellett élni.

A könyvet - amelyet egyébként két hazai általános iskola diákjainak illusztrációi díszítenek - néhány hete éppen Budapest VIII-dik, vagyis köztudottan magas roma népességszámú kerületének egyik iskolájában mutatták be, méghozzá úgy, hogy az alkalmon jelen volt az írónőnek Katica történetéből szintén ismert húga, Rosa Taikon is. Miután a gyerekekkel előzetesen megismertették a könyvet - a ma 76 éves "regényalak" látogatása, vagyis hús-vér alakban való megjelenése valósággal csodaszámba ment a kis olvasók körében.

A regény megjelenésével párhuzamosan a kötet kiadását támogató Oktatási Minisztérium illetve a Svéd Nagykövetség útjára indította a hazai Katica-programot is, amelynek keretében több mint 50 magyar iskolába, mintegy 3000 példányban juttatják el a könyvet.

A Csehországban és Szlovákiában már kipróbált program a minisztérium reményei szerint itthon is segíthet, hogy felkeltse a gyerekekben a cigányság története és hagyományai iránti érdeklődést; hozzájárulhat az előítéletek, illetve a már az osztálytermekben is jelentkező kirekesztés visszaszorításához, illetve ahhoz, hogy a gyerekek minél korábban megtanulják elfogadni egymást. Mindezt ráadásul életüknek egy olyan szakaszában teszi, amikor a más kultúrákhoz tartozók iránti előítéletek még formálhatók, nem vertek kiirthatatlan, eltávolíthatatlan gyökeret bennük.