Mágnás Miska (1948) - Latabár Kálmán (Pixi), Gábor Miklós (Miska), ifj. Latabár Árpád (Mixi)

Pályáját színházi rendezőként kezdte a Városi Színházban, amit ma Erkel Színházként ismerünk. Mivel a zenés műfaj vonzotta, 1924-től ott rendezett drámai műveket és operákat. (Pl. Sztravinszkij: Egy katona története; R. Rolland: Danton; Auber: A portici néma stb.) Amikor a harmincas évek elején megjelent a hangosfilm, az elsők között kezdett el foglalkozni vele Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként. Az első önálló filmjét 1937-ben forgatta le, mi a Torockói menyasszony címet kapta, s melyben Kabos Gyula is játszott. A film meghozta számára a kezdeti sikert, és rövid idő leforgása alatt kedvelt és népszerű filmrendező vált belőle, kinek vígjátékai óriási sikert arattak a közönség körében. Dalolva szép az élet (1950)

A háború alatt nem foglalkoztatták, így sokoldalú művészetének kibontakoztatására csak a felszabadulás után kerülhetett sor. 1945-után Bródy Sándor és Szép Ernő írásait rendezte filmre. Így született meg 1945-ben a II. világháború utáni első magyar film A tanítónő, és az Aranyóra (1945) című alkotás. Munkásságának újabb lendületet adott a filmgyártás államosítása, ami által egyaránt nyílt lehetősége a komolyabb tárgyú filmek és a közönségkedvenc vígjátékok készítésére. Akkoriban készült el a Mágnás Miska (1948); Beszterce ostroma (1948), átdolgozás, (1955); Különös házasság, 1950; Kiskrajcár (1953); Két vallomás (1957); Virrad (1960). Beszterce ostroma (1948)

A legtermékenyebb rendezők közé tartozik, kinek könnyedség, nagy szakmai biztonság, a helyzetek és jellemek kimunkálása teszik élvezetessé alkotásait. Nagyszerű és csalhatatlan érzékkel válogatta össze és irányította színészeit, kik sikerre vitték az általa rendezett filmeket. Máig népszerű alkotásnak számít A tizedes meg a többiek címet viselő filmje (1965), mely a közönség és a szakma körében egyaránt teljes elismerést aratott. (A pécsi I. Magyar Játékfilm Szemle a legjobb vígjáték díjával tüntette ki a filmet.) Az 1956-os forradalom és szabadságharc után az elsők között örökítette meg Dobozy Imre forgatókönyve alapján a lejátszódott eseményeket a Tegnap című alkotásban, 1959-ben, megvilágítva azok emberi és politikai összetevőit.

A hatvanas évek közepén készítette el szatirikus, fanyarul derűs korábrázolását a Butaságom története (1965) című vígjátékban, melyben Ruttkai Éva és Básti Lajos mutatja be egy művészházasság játszmáit. A bájos film Bécsben, a vidám filmek fesztiválján aratott sikert. Erkel (1952) Az 1970-es esztendőben szovjet-magyar koprodukcióban elkészítette a Szerelmi álmok címet viselő nagyszabású zenés filmet Liszt Ferenc életéről.

1964-től a televízió megbízásából is készített alkotásokat. Első televíziós filmje Az idegen ember (1964) volt. Több politikai dokumentumdráma is kikerült keze alól. Ilyen volt pl. A százegyedik szenátor; Az aranykesztyű lovagjai stb. 1950-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmfőtanszakának vezetője volt. 1973. június 20-án, Budapesten távozott az élők sorából.