Talán nem véletlen, hogy 1901-ben és 2003-ban is olyan felfedezésért ítélték oda az orvosi Nobel-díjat, ami az emberi testbe történő bepillantást teszi lehetővé. 1901-ben a röntgen-sugárzás felfedezéséért, 2003-ban a magmágneses rezonancia orvosi alkalmazásáért. Különlegesen fontosak ezek az eljárások az agy vizsgálatában és az agy működésének megismerésében, hiszen ennél a szervnél sokkal nehezebb indirekt módon képet kapni. A legelterjedtebb eljárás a CT, ami a Vészhelyzetből is ismerős lehet mindenki számára. Valójában egy röntgenberendezés, ami képes rétegenként készíteni felvételeket. Ezekből állítja aztán össze a számítógép a háromdimenziós képet. A SPECT izotópokat használ, amiket a vérbe adnak be. Bomlásuk közben ezek az izotópok gamma sugarakat bocsátanak ki, amiket érzékel a berendezés. Ezzel az eljárással is rétegenként készül a felvétel (ezt nevezik tomográfiának). A SPECT előnye, hogy olcsó és gyors és az agy működéséről ad képet, hiszen az izotópok eloszlása a vérkeringés függvénye. Hátránya, hogy a felbontása nem túl jó (1 cm).

Szintén izotópokat, de másmilyeneket használ a PET, ezeket általában szőlőcukorhoz kötik, ami az idegsejtek tápanyaga. Az izotóp felhalmozódása tehát az idegsejtek működését jelzi. Az izotóp bomlásakor egy különleges részecske, pozitron keletkezik, ami azután az első elektronnal egyesülve két fotonná alakul át. Ezeket a fotonpárokat érzékeli a berendezés. A PET nagyon pontos képet ad az agy működéséről. Az MR a szövetekeben jelenlevő vízmolekulákról ad információt. Nagyon erős mágneses térbe helyezve ugyanis az atommagok spinje egy adott irányba áll be, ezután gerjeszthetők és a gerjesztés jellemző arra, hogy milyen környezetben vannak. Az MR nem az agy működéséről, hanem az állapotáról ad pontos képet és napjainkban a daganatok megtalálásának legfontosabb eszköze. Előnye, hogy semmiféle sugárterheléssel nem jár, így akárhányszor elvégezhető.

Egy agyvérzésrõl készült felvétel