Képes beszámoló a magyar Marsról
2004/03/22 11:11
1415 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Sikeresen és eredményesen zárult az I. Magyar MarsExpedíció Gánton. Összefoglalónk célja, hogy betekintést nyújtson a legemlékezetesebb pillanatokba!

Mars-bázis és földi irányítóközpont

A tájkép sok helyen valóban a Marsot idézi

Több hetes gondolkodás és szervezőmunka, illetve a kiszámíthatatlan időjárás miatt történt egy hetes halasztás után az előkészítő csapat végül 2004. március 3-án, szerdán délben érkezett meg a helyszínre, a gánti Bauxitföldtani Park bányagödréhez. Bár a vörös meddőhányókon helyenként még fehérlett az elmúlt napokban képződött hóborítás, a tájkép fokozatosan marsi jelleget öltött.

Az előkészítő munka és később a szimuláció során egyaránt komoly kihívást jelentett az agyagos felszín víztartalma, ám mégis különösen aktuális volt az előző napi szenzációs tudományos bejelentés miatt. A következő napok szárazabb és rendkívül hideg időjárása azonban igen élethűen idézte a vörös bolygó fagyos világát. A Mars-bázis a Bauxitföldtani Parkban A terep alapos bejárása után sikerült kiválasztani a Mars-bázis végső helyét, ahonnan kilépve a diákok valóban úgy érezhették, hogy a Marsra indulnak dolgozni. A lakókonténer belsejében működött a zsiliprendszer, amelyben egyszerre csak 2 ember tartózkodhatott s minden alkalommal 2 percet kellett várni a nyomáskiegyenlítésre.

A kb. 2,5 x 2 méteres lakó- és munkavégző helyiség igen szűk volt a négy résztvevő számára, a "földi szükségletek" elvégzésére pedig a konténer mellett elhelyezett mobil helyiségben volt lehetőség. Az expedíció egyik legfontosabb szabálya volt, hogy a konténert kizárólag teljes szkafander-öltözékben szabad elhagyni, aki ezt elfelejtette, az kiesett volna - mivel a Marson hasonló esetben meghalna.

A földi irányítóközpontként működő lakókocsi a bányagödör peremén helyezkedett el, mintegy 220 méterre a Mars-bázistól. Az irányítószemélyzet szinte napi 24 órán át dolgozott két párban felváltva: a küldetésért felelős személy munkáját mindig egy kommunikációs munkatárs segítette, aki tartotta a kapcsolatot a bázis legénységével.Az irányítóközpontban és a Mars-bázison két egyforma számítógép működött, amelyek vezeték nélküli, mikrohullámú hálózaton keresztül álltak kapcsolatban. Ám ehhez - a nagy távolság miatt, illetve a megfelelő átviteli sebesség érdekében - különleges erősítő antennákat készítettünk, amelyek kiváló teljesítményt nyújtottak zord időben is.

A Mars-bázis belsejében két webkamerát helyeztünk el, amelyek képein folyamatosan láthattuk a legénység munkáját, illetve a számítógép előtt ülő diák arcát. A hangkommunikáció pedig kétirányú volt, mindkét fél hallotta a másik hangját - de néha a diákok csak néhány perces késleltetéssel kaptak választ a kérdéseikre, a valóságosnak megfelelő módon. A flash-programmal készített és távolról vezérelhető virtuális műszerfal A Mars-bázis számítógépének minden funkcióját lehetett vezérelni az irányítóközpontból, de erre főként csak veszélyhelyzetek szimulálásakor került sor. A bázison működött egy "virtuális műszerfal" is, amelynek értékeit az irányítóközpontban át lehetett állítani, s ilyenkor riadó kezdődött, esetleg az összeköttetés is megszakadt a Földdel, s a diákoknak az előre megtanult forgatókönyv alapján kellett megoldani a számítógép által jelzett problémákat.

Életmód és tudományos munka a bázison

Az egyik diákcsapat kitűzi zászlóját a Marson

A négy fős csapatoknak igen szigorú időbeosztást kellett követniük az expedíció során. A program előtt a diákok részletes eligazításon vettek részt, ahol mindenki elsajátította a kiválasztott szakterületével kapcsolatos tudnivalókat, így minden tudományos témakörnek volt egy-egy specialistája. A szimuláció során mindenkinek végre kellett hajtani a saját feladatát, általában közösen a csapat egy másik tagjával. Külön személy foglalkozott a törmelék- és meteorológiai vizsgálatokkal, a biológiai és orvosi mérésekkel, a robot-rover működtetésével, illetve a kommunikációs és műszaki problémák megoldásával. Emellett a legénység négy tagja közül valaki egyben parancsnok is volt, akinek figyelnie kellett a csapatmunka szervezésére s az esetlegesen felmerülő konfliktus-helyzetek megoldására is.

A diákok munkáját egy részletes, 50 oldalas dokumentáció segítette, amelyben minden elvégzendő kísérlet leírása és a részletes napi munkabeosztás is megtalálható volt. Az étkezések során a diákok külön erre a célra készített és speciálisan csomagolt ételeket fogyasztottak: reggelire több gabonaszeletet, ebédre húsos salátát, vacsorára pedig tejberizst (folyadékot pedig természetesen bármikor ihattak). Az orvosi specialista megmérte a csapattagok vérnyomását, a műszaki feladatok szakértője pedig a sugárzásmennyiséget a Pille sugárdózismérő műszerr

el.Miután a csapatok űrhajója megérkezett a helyszínre, összeszedték felszerelésüket és elindultak a Mars-bázis felé. Először kitűzték zászlójukat, majd működésbe hozták a bázis életfenntartó rendszereit és felvették a kapcsolatot a földi irányítóközponttal. Ezek után pedig minden csapattag elkezdte saját tudományos feladatainak végrehajtását. A modellezés során a diákok összetett tudományos programot hajtottak végre. Naponta több alkalommal meteorológiai mérést végeztek, s ezek alapján meghatározták a hőmérséklet és a légnedvesség napi változását, a felszín közelében, illetve kétméteres magasságban egyaránt, valamint többször feljegyezték a területen jellemző széláramlás sebességét is. Üledék-mintavétel a bányagödörben

Napközben talajfúró szerkezettel mintát vettek fél és másfél méteres felszín alatti mélységből a törmelékanyagból, majd este az erre szolgáló tudományos eszközökkel megvizsgálták a mintákban lévő víz mennyiségét és a törmelék szemcseeloszlását, amely eredmények alapján következtetni lehet a terület múltbeli fejlődésére. Emellett biokémiai módszerekkel is tanulmányozták a mintákat: megpróbálták kimutatni azok szervesanyag-tartalmát, illetve táptalajon kitenyészteni a bennük található baktériumokat. Az eredményeket természetesen folyamatosan dokumentálták és amint lehetett, továbbították a földi irányítóközpontnak. Az első Lego-rover a Marson

A csapat robotspecialistája pedig egy Lego-ból épített járművet tesztelt a marsi terepen, amelyet a robotépítő szakkör tagjai készítettek erre a célra. A hat kerekű, programozható szerkezet a NASA Mars Exploration Rover-jeihez hasonlóan képes arra, hogy automatikusan kikerülje az útjába kerülő akadályokat, így egy későbbi változata talán a Marson is sikerrel járhat majd.

Szervezők

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE program Program iskoláknak a bullying ellen
Jövő osztályterme Modern tanulási környezetekről a Sulineten